Az Egri Dohánygyár krónikája
A nagy hajón
A Vállalati Tanács kötelezettséget vállalt, hogy záros határidőn belül elhatározza társasággá, kft-vé alakulását, elfogadja a Philip Morrist és az ATW-t tulajdonosként, továbbá támogaja a leendő tulajdonosok erőfeszítéseit a privatizációs folyamat során. Ezt a határozatot a Vállalati Tanács 1991 április 5-én hozta meg, az előterjesztésben felsorakoztatott indokok alapján. Az indoklás kitért arra, hogy az Egri Dohánygyár hazai konkurensei multinacionális cégekkel folytatnak átalakulási tárgyalásokat, me - lyek sikere esetén az Egri Dohánygyár lépéshátrányba kerülhet. A tulajdonos Magyar Államtól nem várhatott a gyár a versenyképesség fejlesztéséhez szükséges milliárdos beruházást. Fontos indok volt, hogy az Egri Dohánygyár által előállított cigarettamennyiség több mint 65 %-a licenc cigarettákból állt, emiatt a gyár ki volt szolgáltatva licencpartnereinek. A licenc alapján előállított Sopianae cigaretta kötötte le a gyár termelésének közel felét. Ez a licencszerződés addig évente került megújításra, és ha ettől a szerződéstől a gyár elesik, nem maradt volna olyan saját hazai gyártmány, mely a kiesett termelést pótolja. A gyár adózott eredményének 36,2 %-a a Philip Morris márkák előállításából származott, köztük volt a világ vezető cigarettamárkája, a Marlboro. A Vállalati Tanács határozata elfogadta a Philip Morris - ATW százszázalékos tulajdonossá válását. Az államnak kifizetendő vételáron felüli több mint harmincmillió dolláros befektetés fényében nem is látszott vonzóbb alternatíva. A Vállalati Tanács a határozat meghozatalakor látta, és belátta, hogy a szivarüzletág nem tartozik a leendő tulajdonosok profiljába, és azt nem kívánják fenntartani, ugyanakkor segítve és tisztességesen fognak eljárni a szivarágazat ügyében. A Vállalati Tanács áprilisi határozatát követően a gyárvezetés és a Philip Morris szoros együttműködésben dolgozott és járt el az ÁVÜ-nél a tranzakció mielőbbi véghezvitele érdekében. A nyár folyamán gyakorivá vált a leendő tulajdonosok delegációjának látogatása, és egyre gyakrabban tűnt fel egy őszhajú, magas, szikár angol úr, aki Gregory Courtierként mutatkozott be, és
