Az Egri Dohánygyár krónikája

A nagy hajón

viditási helyzet javítására, másik felét műszaki berendezésekben adja be a társaságba. Ez a megoldás igen kecsegtetőnek tűnt, az 51 %-os becsült magyar tulajdoni hányad a könyv szerinti érték duplájára kerekítve 1,6 milliárd Ft értékű volt, így a külföldi partner által tőkeemelés formájában juttatandó tőkerész meghaladta volna az 1,5 milliárd Ft-os értéket. A vezetés a vegyesvállalati tárgyalások során célul tűzte ki, hogy a külföldi partner legalább egy millió USD értékű exportot garantáljon, illetve hogy a dolgozók alapbérét a társasággá átalakulás évében ötven százalékkal megemelje. Utólag érdemes egy kicsit elidőzni a „magyar többség - külföldi többség”dilem- ma felett. Miért ódzkodtunk annyira a többségi külföldi tulajdontól? Az ugyanis rövid töprengés után mindenki számára nyilvánvalóvá kellett váljon, hogy a gyárat nem teszik fel a következő hajóra és viszik el távoli földrészekre, de még a közeli Ausztriába való átszállítása is átlépte volna az ésszerűség határát. Rossz példák nyomán esetleg tarthattunk attól, hogy az illető külföldi csak a cigarettáink piacára pályázik, bezárja a gyárat, és a százéves belvárosi falak között kaszinót és szórakoztató centrumot nyit, amiről még a privatizáció második évében is pletykák terjengtek. Nem, azt hiszem a félelmeknek más okai voltak. A „külföldi” szót azonosítottuk a „változás” szóval. Talán csak 49 %-ban akartunk változást és nem 51 %- ban. Sok-sok tőkét akartunk látni, nagyvonalú technológiai fejlesztést, egymillió dolláros exportot, a szép fizetéseket úgy, hogy közben nem egészen félig megváltozunk. Az ATW - úgy tűnt - hajlandó egy 49 % magyar, 51 % osztrák felállású együttműködésre. Idő kellett, míg megértettük a tulajdon igazi lényegét. Azt ugyanis, hogy a részarányok, üzletrészek szabad egyezkedés tárgyát képezik. Akinek ma 49 %-a van, annak holnap 51 %-a lehet és ehhez csak a tulajdonosok kis csoportjával, esetleg csak egyikükkel kell megállapodnia. A Vállalati Tanács 1990. márciusi határozata nyomán felgyorsultak tárgyalásaink az ATW-vel. A kapcsolatot az osztrákokkal már 1989. őszén felvettük, egyidejűleg - betartva az üzleti tisztesség íratlan szabályait - másik licencpartnerünknek is elküldtünk egy