Az Egri Dohánygyár krónikája
A nagy hajón
tájékoztató levelet a Magyarországon megnyílt új lehetőségekről. A Philip Morris hallgatásba burkolózott - mint ahogy reméltük - így az osztrákokkal kezdett tárgyalásaink zavartalanul haladtak előre. A Philip Morrissal szemben az ATW közeledését részesítettük előnyben. Az osztrák dohányipar átlátható méretei, a földrajzi közelség, a monarchikus múltból eredő kultúrkör-azonosság, az általunk jól ismert monopo- lisztikus szemlélet megnyugtató közös jövőt vetítettek előre. Telt-múlt az idő - ahogy azt egy mesében mondanánk,- 1990 tavaszán felállt az Állami Vagyonügynökség, hogy az áradásszerű privatizációs folyamatokat mederbe terelje. Az idő, valamint a kormányzat meghozta azt a politikai döntést, amellyel a dohányipari vállalatok privatizációját előrevették a sorban. Jó döntés volt, vagy nem - realitás volt. Talán a privatizációt bonyolító Állami Vagyonügynökség akart gyors sikereket felmutatni, esetleg tudatos politika volt az, hogy néhány prosperáló vállalat vételárából jussanak pénzhez a lerobbant cégek felpumpálásához. 1990 márciusában levél érkezett a Philip Morris lausanne-i központjából. Egy vegyesvállalat létrehozása lehetőségeinek közös tanulmányozását kérték, valamint azt, hogy amíg a helyzet elemzése folyik, ne tárgyaljunk más érdeklődőkkel. A levélre adott válaszban az Egri Dohánygyár elutasította a tárgyalásokra vonatkozó kizárólagosságot, és közölte azokat a vállalati tanácsi határozat alapján számszerűsített feltételeket, amelyeket a privatizációs közeledés kiindulópontjának tartott. A Philip Morris nem zárkózott el a feltételek mérlegelésétől, így a tárgyalások mind az ATW-vel, mind a Philip Morrisszal párhuzamosan tovább folytatódtak. Időközben az ATW-vel létrehozandó vegyesvállalat koncepciója kifakult, de az Egri Dohánygyár az ATW tulajdonoskénti bevonása mellett mégis kitartott. A Philip Morris 1990 augusztusában tett konkrét javaslatot az Egri Dohánygyárral való vegyes együttműködésre, melyben minimális á -
