Az Egri Dohánygyár krónikája
A nagy hajón
A kemény és puha csomagolás arányának változása 1991 1992 1993 1994 1995 Közös életünk a Philip Morris- szal lényegében január 2-ával kezdődött. A munka a régi, megszokott rend szerint folyt, de csak a kezünk járta megszokott ütját az anyagokon, szerszámokon, iratokon. Az eszünk másutt járt. A jövőn, amely visz- szavonhatatlanul beköszöntött, jobban mondva, csak megjelent és bár láthatatlan volt, mégis tapintható, mint a csend. A legrosszabb élmény talán a jövő tervezhetetlensége volt. Totális információhiány következett be, a megszokott kommunikációs csatornák összekuszálódtak. Dr. Domán László igazgató, Molnár Jenő gazdasági igazgatóhelyettes, Várhelyi József igazgatóhelyettes megváltak a cégtől, visszavonultak. A beosztásban őket követők sem beszéltek angolul, miközben a vállalat ügyvezető igazgatója, G. H. Courtier angol volt, a pénzügyi igazgató, Ian Bryson skót származású brit állampolgár, az értékesítési és marketing igazgató Mats Ulriksson svéd, a gyárigazgató Francisco Lopes portugál, akik együtt számos nyelven beszéltek a magyart kivéve. Személyügyi igazgatónk nem volt, a két magyar igazgató, Garamszegi Gábor és dr. Sza- lóczi Géza a kevésbé operatív funkciókat, a vállalati kapcsolatok igazgatója, illetve a jogi igazgatói tisztséget töltötték be. Ráadásul az egri gyárban csak a gyárigazgató és a jogi igazgató tartózkodott állandó jelleggel, a többi tevékenység irányítása a budapesti központnál történt. Az egri gyár megvételével a Philip Morris fennállása óta először lépett tulajdonosként az Elbán túlra, egy számára ismeretlen, a szocializmus kultúrájával, élelfelfogásával, szemléletével terhelt országba. Elbizonytalanodott emberek közé, akik alig estek túl a rendszerváltás megrázkódtatásán. 1993 1994 1995 RF 96 YTD 96 01.-03. A selejt alakulása
