Az Egri Dohánygyár krónikája
A nagy hajón
GEPHATASFOK A másféléves munkával gyűjtött és feldolgozott adatok elegendőek voltak a gyár megvásárlásához, de most az embereket kellett megismerniük. A gondolkodásmódjukat. A képességeiket. Egyúttal végre kellett hajtani a szükséges osztályátszervezéseket, az egyezség szerinti létszámleépítési programot, a szivarüzletágra megoldást kellett találni, és a cigarettaüzlet sem lehetett utolsó a sorban. Az ígért béremelések megvalósítása, a vagyonjegyek visszavásárlása idején felderülni látszott a borongós márciusi ég az öreg gyár felett, aztán újra leszállt a köd. Az emberek meg-megálltak az újonnan kihelyezett faliújságok előtt, olvasták a hűvös üveglap mögötti hirdetményt az önkéntes létszámleépítési programról. Magukra maradtak döntéseikkel. A program csábító és ijesztő volt egyben. Vonzó volt, mert a hosszú munkaviszonnyal rendelkezőknek rendkívüli összeget kínált, a húsz éve munkában állók megemelt havi fizetésük tizenhatszorosát, a harminc évi szolgálati idővel rendelkezők annak huszonegyszeresét vihették egy összegben haza. A legtöbben azért megfontoltan döntöttek. Akik nem éreztek erőt a megújuláshoz, a még nem igazán ismert, de érezhetően növekvő követelmények, feladatok ellátásához, azok megragadták a kínálkozó lehetőséget az anyagi értelemben is tisztes búcsúra. Sajnos a létszámleépítési programnak a szivarüzletág megszüntetésekor túl kellett lépnie az önkéntességen. A szivarületág ekkor már kizárólag szivarboríték-kivágásból állott, amit a gyár bérmunkában végzett. A bérmunkát biztosító német cég és a vállalat új vezetése több mint egy évig próbálkozott közösen azzal, hogy a szivarüzletágat önállósítsa, végül aztán a német fél fogta gépeit, berendezéseit és elszállította Óceánia egyik szigetére, az alacsony bérmunkadíjak paradicsomába. 1993 1994 1995 1996 Filter gyártás Cig. gyártás Csomagolás
