Az Egri Dohánygyár krónikája

A nagy hajón

akinek franciásnak ható nevét még hosszú időn át Kurtyiénak ejtettük Kotier helyett. Senki sem tudta pontosan ki ő, a névjegykártyáját sokáig böngésztük, hátha kisütünk valamit a „Managing Director Philip Morris Hungary” titulusból. Újabb és újabb információkat, adatokat kért, nagyon részletesen, és

Talán már Egerbe jövet is e tájról álmodott. Greg és felesége Jane otthon, az angliai Devonban

mindannyiunknak, akik az eltelt két év alatt adathegyeket hordtunk össze, még mindig újabb és újabb kérdésekre kellett válaszolnunk. Időközben megjöttek a szükséges jóváhagyások az ÁVÜ-től, és így a Vállalati Tanács 1991. október 1- jén meghozta utolsó határozatát, mellyel jóváhagyta az Egri Dohánygyár Kft. Alapító Okiratát. A hűvösre forduló októberben újabb látogató érkezett, egy szűkszavú, különös idegen, az ismeretlen jövő ismeretlen szereplőjeként. Tudtuk a nevét, Francisco Lopes, tudtuk, hogy portugál, vártuk, ahogy majd a régi portugál hajózok szemvillanásával körbenéz, és lestük azt a pillantást - a hódítóké lesz vajon, vagy a felfedezőké? A gyár új igazgatójának szemei a jövőt tapogatták óvatosan. Ugyanúgy, ahogy a gyáriaké. Végszóra, 1991. december 19-én a cégbíróság bejegyezte az Egri Dohánygyár Kft-t. A Philip Morris, az ATW, az ÁVÜ és az érintett önkormányzatok 1991. december 27-ét tűzték ki a privatizáció napjaként.