Az Egri Dohánygyár krónikája

A cigarettagyár

lentéseket tettek úgy a pártra, mint a párt egyes tagja­ira. Mondják meg azoknak, hogy tu­domásunk van ki­jelentéseikről, at­tól függetlenül végezzék nyugod­tan munkájukat, de a továbbiak­ban nem tűrjük meg, hogy demagóg kijelentéseikkel zavarják a becsületes dolgozók gondolkodását.” Az emberek tudomásul vették a régi-új rendet és berendezkedtek a béketűrés hosszú korszakára. Az elkövetkező negyven év üzemi párttag­gyűléseinek sok kilémyi jegyzőkönyve azt mutatja, hogy a vál­lalatot soha többé nem tudta igazán átfűteni a politika. A politika mindig a felületen ma­radt, és burok gyanánt fedte azt a szívós alkotó kedvet, mely­nek révén a gyár min­dig a fejlődés élvona­lában maradva magas fokú alkalmazkodóké­pességre tehetett szert. A filteres cigaretta- gyártás 1965-ben megvalósuló beindításáig a gyár kiszámí­tott fejlődését követhetjük nyomon. 1958-ban országszerte mintegy 14 millió cigaretta talált fogyasztóra, ebből a piacból Eger 11,5 %-ot mondhatott magáénak 1,7 milliárd cigaretta előállításával. Ez a mennyiség 1964-re 2,5 milliárd szálra emelkedett, miközben a piaci részarány nem változott, ami azt mutatja, hogy a növekvő igények kielégítéséből a többi gyár is Egy vidám nyugdíjas búcsúztató, Vas Lászlóné utolsó gyári keringője Szarvas Aladárral Infralámpás vágatszárító alagút az 50-es évek végén

Next

/
Thumbnails
Contents