Az Egri Dohánygyár krónikája

A cigarettagyár

kivette részét. A szolid statisztikai adatok fedezékében a gyár rendkívüli változásokon ment keresztül. Az emeletráépítések és az előkészítési-gyártási épület felépítésével 4000 m2-rel nőtt a technológiai terület befogadó- képessége, és elkészült a modern, gőzüzemű kazánház, mely utóbbi előfeltétele volt az előkészítés forradalmasításának, a meleg nedvesítési technológia bevezetésének. Az úgynevezett „tőkés relációból” való beszerzések nehézségei ellenére hozzájutott a gyár a nyugatnémet Hauni cégtől egy KT 400-as rotációs dohányvágógéphez, amely a melegtechnológia alkalmazása mellett laza szerkezetű nagy töltőképességű vágat előállítását tette lehetővé. Beállításával ugrásszerűen javultak a dohányfelhasználási mutatók és a minőség is. Beszereztek egy új Skoda gyártmányú dohánynedvesítő és puhító vákuumkazánt, kondicionáló hengerek, dohánykeverék és vágattároló silók üzembehelyezésével folytatódott a korszerűsítés, és a dohány szállítását az előkészítéstől a gyártógépek garatjáig pneumatikus szállítóberendezéssel oldották meg. 1963- ban lezárult a gyár történetének talán legküzdelmesebb korszaka. Közel harminc évig tartott, míg a szivargyárból igazi cigarettagyár lett. Ekkorra már csak öt gyár volt Ma- gyaroszágon, a Budapest-lágymányosi, a pécsi, a debreceni, a sátoraljaújhelyi és az egri. Ebben az évben az egri gyáregység létszáma hatszázhuszonhat fő volt, amely meglehetősen vegyes szerkezetű gépparkkal 2 milliárd cigarettát állított elő az országos fogyasztás mintegy 12 %-át. Az egy főre eső éves

Litványiné teremvezető, és a 6-os Rapid DK személyzete 1961-ben, középen Kiss József gépmester

KT 400-as rotációs dohányvágógép az első szállítmányból