Az Egri Dohánygyár krónikája
A cigarettagyár
A CIGARETTAGYÁR Oltványi igazgató úr egyedül ült a rosszul fűtött első osztályú kocsiban, útban Budapestről hazafelé. Baljós gondolatok nyomták a lelkét, ahogy a mai, Fattinger Sándorral folytatott beszélgetésére visszagondolt. Fattinger doktor, a Jövedéki Központ igazgatója nem sokat kertelt a gyár jövőjét illetően. A készletjelentések magukért beszélnek, a gyártmányraktár zsúfolásig tele van, a szivar kiment a divatból, a dohányáruk kormányozhatatlan piacán a szivarka lett az úr. Fattinger egyenes volt, nem ad pénzt Egernek szivarkagyártó gépekre egy újabb válság kellős közepén. Pedig hatszáz súlyos érv volt Oltványi Adorján kezében, a gyárban dolgozó hatszáz ember jövője. Még ki is kerekítette kétezernégyszázra, merthogy ennyi embert tart el a gyár, ha a családokat is beleszámoljuk. Oltványi Adorján az egri állomásra megérkezvén haladéktalanul a gyárba hajtatott, egy telefonhívást kért Petro képviselő úrhoz, majd gyalogosan átbaktatott az Érsekfőpásztor úr Őkegyelmességéhez. Ez a két fontos beszélgetés meghozta az összefogást és a kellő eredményt, mert a Dohányjövedéki Igazgatóság végül áldását adta a cigaretta egri gyártására. A gyár új életet kezdett, az emberek új technológiát tanultak. A technológia kőkorszakinak számított a végtermékhez képest. Mivel gyártógépeket nem kapott Eger, a modern világ ipari termékét, a cigarettát kézzel állították elő. így enyhe túlzással mondhatjuk, egy szál cigaretta elkészítése tovább tartott, mint amennyi idő alatt a fogyasztó ujjai között elparázslott. Oltványi Adorján azonban megnyugodott lélekkel fogadhatta áthelyezését a kőbányai gyárba.
