Az Egri Dohánygyár krónikája

A szivargyár

A bálabontást követően a dohányleveleket szétválasztották egymástól, azután ládákba helyezték, majd locsolással nedvesítették . Mikor a dohány a kellő nedvességtartalmat elérte, nagy figyelmet igénylő munka, a válogatás következett. A szép, nagyméretű ép levelek lettek a szivar burkolására alkalmas borítéklevelek, az aprajából tépkedték a szivarbélnek valót. A dohánylevél szárkocsányát egy kettős pengéjű késsel hasították ki, és az így előkészített, kiválogatott dohány került hasznosításra. A hengeres törzsű általános szivart alakminta- dobozokba helyezve formázták. A minőségi szivarok formáját, melyek domború törzsűek, szintén alakminta segítségével formálták szabályosra. Volt közöttük vágott fejű és lábú, valamint fonott fejű egyaránt. A szivargyártás három lényeges műveletből állt. A bábkészítőnő elkészítette, megsodorta a szivarbábot, a vele szemben ülő szivarfonónő ügyes kézzel befonta azt, majd gyártótermenként egy csúcslevágónő eltávolította a szivarról a felesleges részeket. A bábkészítőnő alárendelt szerepet játszott a fonónővel szemben, aki vele sepertetett a munkaasztal körül, ételmelegítésre, vízhordásra és más cselédmunkára is igénybe vette. A századfordulón az ország legtöbb