Az Egri Dohánygyár krónikája

A szivargyár

1896 novemberében Boltizár Román már jelenthette a központnak, hogy a hatvan tanonc- ból álló tanoncosztály képzése folyik a gyártelepen, a nyersanyagraktár tető alá került, és készül a gyárépület tetőszerkezete is.

Helyükre kerültek a járdák, a kocsiutak, a légfűtési és szellőző berendezések, a vízvezeték, az iparvágány, a házitelefon.

A második ciklus építkezései 1897. szeptember 23-án befejeződtek. A mutatós víztorony még egy jó ideig csak a városlakó madarak kilátótornyaként szolgált. A gyártelep kútja kis hozamú volt, ennek pótlására az érseki udvarból szamárháton hordták fel a vizet. Arról nem is beszélve,hogy a víz meszes volt, ami sem az egészségnek, sem a dohányleveleknek nem vált javára. A lassan tarthatatlanná váló helyzet megoldására a Dohányjövedéki Igazgatóság egy bizottságot küldött Egerbe a vízellátás végleges megoldására. Vizsgálódásuk során megállapították, hogy a környék legjobb vize Felsőtárkány község területén található.