Az Egri Dohánygyár krónikája
A szivargyár
Vendt József, Liber Endre, Sümegi Pál, Truksz Kálmán, Szilágyi Virgil Czigler Henrik, Boltizár Román, Ernyei Szabó Gyula 1900 körül 1895. november 10-én , a bokrétaünnep másnapján, Staud István vállalkozó, miután katzenjammerét egy kupica szilvó- riummal enyhítette, maga is rágyújtott egy Rövid Magyar Szivarra és hátradőlt karszékében. Az iroda szemközti falán függtek az Egri Dohánygyár második építési ciklusában emelendő épületek egyszerű fakeretbe foglalt tervrajzai. Megvalósításra várt a gyártási épület, a bonyolult ácsmunkát igénylő faszerkezetes nyersdohányraktár és a szivattyúház. Staud István szívéhez a víztorony arányos, formás épülete állt a legközelebb, amely szimmetriájával, egyszerű vonalaival építőmesteré helyett inkább szobrász kezei alá kívánkozott. A víztorony rajza függött a falfelület közepén, a többi tervrajzzal körbevéve, mint ahogy a valóságban is úgy áll majd, körülölelve a többi épület által. Staud úr hosszan elmerengett a rajzokon, mígnem halk nesszel földre hullott a szivarjáról leváló hamu. Ekkor felállt, határozott mozdulattal elnyomta a szivarvéget, és kisietett az irodából. Mintha egy varázsló lebbentette volna meg köpenyét, a következő két évben halkan, minden csinnadratta nélkül hibátlan kivitelezésben elkészült az épület- együttes.
