Képmás, 2005

1. szám

Előző személyügyi igazgatónk, Szetey Gábor január óta a Philip Morris argentínai vállalatánál irányítja a személyügyi osztályt. Pozícióját Modla Norbert foglalta el. Ha törzsgárdásaink ismerősnek találják az új személyügyi igazgatót, nem tévednek: trénerként, tanácsadóként sokszor találkozhattak vele pár évvel ezelőtt.- Valóban, 1996 és 1998 között rendszeresen tartottam tréningeket. Az egyik neves nemzetközi tanácsadó cég magyarországi irodájának munkatársa voltam akkoriban. A közgazdasági egyetem elvégzése után az volt az első munkahelyem. Az együttműködésem 1998 után sem szakadt meg a PM-mel, csak nemzetközi szintre tevődött át: 2000-ig Romániában, a bukaresti zöldmezős beruházásnál, 2001-ben pedig az izraeli

A nagy sprint még hátra van

Bemutatjuk új személyügyi igazgatónkat

DSD-rendszer kialakításánál működtem közre tanácsadóként. Azután egy nemzetközi stratégiai menedzsment tanácsadó cégnél dolgoztam, közvetlenül ide- érkezésem előtt pedig a London Business School MBA-programján vettem részt.- Mikor érkezett hozzád a konkrét felkérés a személyügyi igazgató pozícióra?- Ez egy többlépcsős folyamat volt. Könye Árpád keresett meg Londonban telefonon tavaly nyáron, hogy működjek közre olyan magasan kvalifikált munkatársak felkutatásában, akik MBA-háttér- rel rendelkeznek, és az iparágban is szereztek már tapasztalatokat. Azután, amikor kiderült, hogy Gábor Argentínába megy, a lehetséges utódok között felmerült az én nevem is. Rendkívül szerencsés voltam, mert amikor mellettem döntött a cég, volt még három hónap a pozíció átvételéig, és ezt a PM1 Laussane-i központjában tölthettem el.

Végigjártam az osztályokat, különböző projektekben vettem részt, ellátogattam például Lengyelországba és Törökországba is. Így átfogó képet kaptam a vállalat működéséről, és rengeteg embert megismertem, ami nagyon sokat segít a munkámban.- És milyennek látod a Philip Morris International helyzetét?- A Philip Morris nagyon sikeres vállalat. Ezt senki sem vitathatja. Ugyanakkor

a cég a jövőben teljesen más kihívások elé néz, mint amilyeneket eddig nagy sikerrel megoldott. Változik a gazdasági környezet, a társadalmi elvárások, a dohányipar szabályozása, a versenytársak taktikája. Az, hogy eddig sikeresek voltunk, nagyon sok bizakodásra ad okot a jövőre nézve, de nem szabad abba a hibába esnünk, mint annak a győztes tábornoknak, aki a múlt nagy háborúira készíti fel a csapatait, mondván, a dolog már többször bevált. Egyébként azt gondolom, hogy a cég új globális stratégiájának megvalósítása nagy kihívást jelent. Például: eddig a Philip Morris majdnem mindent maga akart kitalálni magának. Szerintem erre ilyen gyors változások közben már sokszor nem lesz elég idő, meg kell tanulnunk nyitott szemmel járva más nyilvános forrásokból „ellesni”