Képmás, 2005
1. szám
ia Megtörtént esetek Az etikai kódex elleni vétségek Egy értékesítési osztály vezetője etikátlan magatartásra bírta rá az értékesítési osztályon dolgozók egy csoportját: arra kérte őket, írjanak hamis jelentéseket olyan üzletek, eladóhelyek látogatásáról, ahol valójában nem is jártak. A jelentésekben arra kellett kitérni, hogy milyen konkurens áruk voltak kihelyezve az eladóhelyen, kifogyott-e a készlet valamilyen termékből, és egyéb kiskereskedelmi adatokat is fel kellett tüntetni. A jelentéseket elküldték a központba, hogy bizonyítsák, a dolgozók ellátogattak az előírt számú üzletbe, és hogy információkat nyújtsanak a konkurencia helyzetéről a kiskereskedelemi egységekben. Valójában minden információ hamis volt. Ezek a hamis adatok nem befolyásolták az értékesítési adatszolgáltatást, de nagy hatással voltak arra, milyen képet alakítottunk ki magunknak a versenykörnyezetről, melyben működünk. A dolgozók számára kétségtelenül nehéz volt visszautasítani felettesük kérését, mégis többen egymástól függetlenül felhívták a szabályszegési esetekre létrehozott segélyvonalat, és jelentették az esetet röviddel annak bekövetkezte után. Két héten belül lefolytattuk a vizsgálatot, és elbocsátottuk a két vezetőt, akik csalásra vették rá a beosztottaikat. A kollégákat tájékoztattuk arról, hogy hasonló helyzetben mi a helyes eljárás. Üzleti titkok kiadása A marketingen dolgozó Steve öngyújtók és egyéb reklámtárgyak új dizájnjáról kapott információt. Ezen fel volt tüntetve, hogy „bizalmas” anyagnak minősül, ráadásul a benne szereplő, a szállítóval egyeztetett feltételek többek között az árakra vonatkozó adatokat is tartalmaztak. A vállalat egy kizárólagos szállítóval tárgyalt annak érdekében, hogy a tervek titokban maradjanak, és ne juthassanak más szállítók, illetve a konkurencia tudomására. Steve elhatározta, hogy pénzt takarít meg a vállalatnak azáltal, hogy keres egy helyi gyártót, aki olcsóbban szállítaná ezeket a termékeket, ezért a kapott anyagot átküldte a helyi szállítónak. A helyi szállitó három különböző gyártónak küldte tovább a terveket Kínában, így a mi titkos terveink napokon belül közkinccsé váltak, és kínai weboldalakra is felkerültek. Tudtunkon kívül a sok százezer dolláros beruházással készült tervek nyilvánosságra jutottak még azelőtt, hogy akár egyetlen darab reklámöngyújtót is legyárthattunk volna. Hiába akart jót Steve, kárt okozott. Nemcsak a céget károsította meg, hanem az egyik szállító áraira és szerződéses feltételeire vonatkozó információkat adott ki egy másik szállítónak, ily módon nagy problémát okozva az eredeti szállítónak is. Steve-et nem bocsátottuk el, mert hibázott ugyan, de nem szándékos visszaélésről volt szó. Továbbképzésben részesült, elbeszélgetett vele a vállalata ügyvezető igazgatója, a beszerzési és a marketingosztály pedig minden dolgozót tájékoztatott arról, hogyan kell kezelni a vállalat bizalmas adatait. Szexuális zaklatás Julie-nak, az újonnan a vállalathoz került adminisztrátornak röviddel munkába állása után, még a próbaideje alatt meggyűlt a baja a főnökével. Mikor Julie egyszer idegesnek tűnt, Frank, a főnöke átölelte és arcon csókolta. Másnap, miközben Julie arra várt, hogy a főnök aláírjon néhány dokumentumot, a férfi egy csókot kért, majd felállt székéből, és szájon csókolta Julie-t. Julie elhúzódott tőle, és később elmondta egy kollégájának, hogy mi történt. A munkatárs arra biztatta, hogy beszéljen Frank felettesével, de Julie túlságosan zavarban volt, ráadásul félt, hogy a felettes nem hinne neki, ezért inkább nem szólt a dologról. Inkább kerülni kezdte főnökét, és a jelenlétében igyekezett csendben maradni, minél kisebb figyelmet kelteni. Frank rövidesen közölte vele, hogy nem igazán működik kettejük között a kommunikáció, és ez Julie teljesítményét is hátrányosan befolyásolja. Azt is megjegyezte, hogy ha Julie továbbra is igy viselkedik, nem lesz más választása, a próbaidő lejártával nem hosszabbítja meg a lány szerződését. Julie ekkor beszélt Frank főnökével és a munkaügyi osztállyal az esetről, ők pedig értesítették az előírások betartását vizsgáló osztályt. A helyi képviselet által lefolytatott vizsgálat során megállapították, hogy Julie említette az esetet egyik munkatársának, többi kollégája pedig felfigyelt arra, hogy a lány Frank jelenlétében szokatlanul visszahúzódó, mig az irodában másokkal szemben kifejezetten beszédes. Az is kiderült, hogy Frank megpróbálta rávenni a vizsgálat során meghallgatott dolgozókat, mondják azt, hogy Julie „túlérzékeny” típus, akinek jólesett, ha mások átölelték vagy megcsókolták. Ezek a dolgozók nem teljesítették a kérését, hanem jelentették, mire kérte őket Frank. Maga Frank is elismerte, hogy négy alkalommal is megcsókolta, de azt állította, nem voltak tisztességtelen szándékai. A teljes vizsgálat lezárása után Frankét elbocsátották. Sajnos a rossz tapasztalatok után Julie sem akart tovább a vállalatnál maradni. Forrás:PMI lA történetekben használt keresztnevek nem egyeznek meg a valós szereplők nevével)
