Képmás, 2004

2. szám

KALANDTÚRA

de még az orrát is megrezegtette. A színes fényjáték dekoratív pász- táit egyre gyakrabban halványították el hatalmas, vakító, fehér sorozatvillanások, a tömeg megállás nélkül táncolt, lelkesen követve a lemezlovas mellett szolgálatot teljesítő kongás rafinált ritmusait, a fejek egy ütemre bólogattak, a lányok világító koktélos poharakkal, a fiúk habzó pezsgőspalackokkal integettek. És ebben az egy ütemre hullámzó emberóceánban menetrendszerűen megjelent a két felvezető, Ági és Szabolcs, valamint időnként Zsuzsa, és a kis színpadokig kísérte a pihenőjükről visszatérő táncosokat, illetve pihenni vitte az előző csapatot.

Martinovics Ferenc, Kaiser Michael és Horváth Zsolt mindeközben a pultokban és a VlP-vendégek- nek berendezett bárban dolgozó lánycsapatok munkáját irányították és felügyelték. A rendezvényen végig ott volt Kontícs Ferenc, az event csapat vezetője, Pártos György promóciós osztály- vezető és Szőllősi Gergely Marlboro termékmenedzser, akik mindvégig segítették a „harcoló alakulatokat", és a legapróbb részletekre is ügyeltek.

A táncblokkok hajnali háromig tartottak, és amikor az utolsó táncosok visszatértek az öltözőbe, Ági műszakja is véget ért. Otthon még megivott egy nagy adag forró

teát a torokgyulladására, azután hosszú álomba merült a hangos és mozgalmas éjszakai műszak után. Az élet császárai, az event csapat tagjai öt körül kezdtek összepakolni, és hét körül értek haza, egy eseménytelen éjszaka után. Az eseménytelen ebben az összefüggésben azt jelenti, hogy nem történt semmi váraüan, kiszámíthatatlan, rendkívüli esemény. A sok-sok előkészítő munka, a beszállítókkal és résztvevőkkel való tárgyalás és egyeztetés, az estétől reggelig tartó koncentráció és készenlét meghozta a maga gyümölcsét aki a Meoban, a Temple partin táncolt hajnalig zavartalanul szórakozhatott, és az éjszaka császárának érezhette magát

KUTASI ÁGNES:

A TENYERÜKÖN HORDOZTAK!- A marketingről nekem sokáig nem volt túl jó a véleményem, sokat tanultam ugyan, de nem nagyon kedveltem. Egészen tavalyig amikor a Recruitship Program kapcsán rájöttem, hogy milyen fontos, és milyen hatékonyan segítheti a kitűzött célok elérését. Ezért nagyon kíváncsi voltam, hogy milyen lesz majd a mi marketingeseinkkel dolgozni, akikkel természetesen ismertük egymást, de csak úgy futólag hiszen többnyire csak az irodaház

folyosóin, illetve vállalati rendezvényeken találkoztunk. Vagány, kedves, magabiztos embereknek néztek ki, és nem csalódtam ebben a bennem korábban kialakult képben, csak újabb színekkel gazdagítottam: egy nagyon keményen dolgozó, profi csapat tagja lehettem egy napra, pontosabban egy éjszakára.

Nem tagadom, nagyon jól esett, hogy kedvesen fogadtak, és mindvégig figyeltek rám, törődtek velem. Nyugodtam mondhatom,

hogy szinte a tenyerükön hordoztak! Már a rendezvényt megelőzően megkerestek, képeket mutattak korábbi Red Pulse eseményekről, megismertettek a programmal, felkészítettek arra, mi történik majd.

A csapat annyira jól szervezett, és a feladatkörök annyira pontosan meghatározottak, hogy igazán komoly feladatot nem kaphattam. Ráadásul a munka nagy része már korábban lefut: az előkészítésre, a szervezésre rengeteg idő

T—

■^r’t—rrm—rr r ■ 1 i i uraim ■—rrr