Képmás, 2004

4. szám

BEMUTATJUK

A VASFÜGGÖNYT RÉG MEGETTE A ROZSDA

ÚJ PÉNZÜGYI IGAZGATÓNK: CHARLES LARKIN

idén novembertőla Pbdíp Morris fenppeíorszáyí vádalatánáljoíytatja továbbpályafutását Antonis Koupparís pénzüapí íaazaató. Posztját a Pbibíp Morris Mayijarorszáy Kft-néf Cbarbes Larkin vette át.

Új pénzügyi igazgatónkat arról faggattuk, milyen elképzelésekkel, tervekkel érkezett Magyarországra, és az első néhány hétben milyen élményeket, tapasztalatokat gyűjtött új állomáshelyén.- Emlékszel még, hogy miért a pénzügyi pályát választottad?- Ezt nem is olyan könnyű megmondani. Biztosan szerepe volt a pályaválasztásomban annak, hogy a szüleim is pénzügyesek voltak, én így szinte belenőttem ebbe a világba, és talán a jó matematikai érzéküket, a rendszerben gondolkodás képességét is örököltem tőlük. Gyerekkoromban apám sokfelé dolgozott, úgyhogy gyakran változtattuk a lakóhelyünket. Ebből is úgy tűnhetett nekem, hogy ez egy mozgalmas, változatos, izgalmas hivatás. Ami azt illeti, érett fejjel sem bántam meg hogy így döntöttem. Szeretem a munkámat, ami folyamatosan leköti az érdeklődésemet.- Mikor csatlakoztál a Philip Morrishoz?- Az egyetem elvégzése után két évvel, 1988-ban Londonba költöztem, és a PM-nél találtam munkát. Úgy vélem, hogy ez életem egyik legjobb döntése volt, amit az is bizonyít, hogy tizenhat éve hűséges vagyok a céghez. Tizennégy különféle munkakört töltöttem be ezalatt nyolc vállalatnál, hét különböző országban, és mindegyiket nagyon élveztem.

— Milyenek az első magyarországi benyomásaid?- Ha erre vagy kíváncsi, jócskán vissza kell ugranunk az időben! Én ugyanis már dolgoztam itt, még a magyar leányvállalat hőskorában. Egy évvel az alapítása után, 1992 decemberében érkeztem Magyarországra, ez volt az első külföldi megbízatásom, ráadásul rögtön az éppen csak leomlott vasfüggöny mögé küldtek, egy formálódó céghez. Minden szempontból izgalmas kalandnak ígérkezett, hát persze hogy elvállaltam! Bár a barátaim óvtak, nem értették, miért megyek egy volt kommunista országba, ahol minden szürke és mindenki szomorú. Meglehetősen hamis kép élt akkoriban az angolokban Magyarországról. Mondanom sem kell, hogy kellemesen csalódtam, hiszen na-