Képmás, 2004
4. szám
BEMUTATJUK gyón nyitott, segítőkész és barátságos emberekkel találkoztam, és remek két évet töltöttem Budapesten. Titokzatos, kicsit egzotikus hely volt számomra eleinte Magyarország, ismeretien szokásokkal, a miénktől sokban eltérő gondolkodásmóddal.- Mi volt akkor a feladatod?- A jelentési rendszer kialakításában és működtetésében vettem részt a pénzügyi osztályon. Bizony, az egy másik cég volt, kevés alkalmazottal, sok munkával, amit az úttörés izgalma színezett ki. Emlékszem, Könye Árpád akkor még a marketing osztályon dolgozott, később pedig értékesítési igazgató lett. Már akkor is tetszett a nyíltsága, a higgadtsága, és az, ahogyan lelkesíteni tudja az embereket. Sokan nincsenek már itt a vállalatnál abból a gárdából, tizenkét év a mai világban nagy időnek számít, a változások gyorsan jönnek, és szétszórják az embereket. Ezért nagy örömmel fedeztem fel újra régi arcokat, például itt, a pénzügyön is.- Milyen változásokat tapasztalsz most az első itt töltött időszakhoz képest?- Rengeteget, és mélyrehatókat! A vasfüggönyt rég megette a rozsda! Tudom, hogy a magyarok közül sokan még mindig nem hiszik el, de ez az ország erős, stabil gazdaságot épített fel történelmi léptékkel mérve szinte viharos tempóban. Ma már tagja az Európai Uniónak, és ha nem is vethető össze az életszínvonal mindenben a némettel vagy a brittel, egyre többen élnek elfogadható, sőt, kifejezetten jó körülmények között. Demokrácia és jogbiztonság van, még ha belülről ez nem is minden esetben látszik így. Ezek nagyon fontos értékek! A magyarok átértek a túlsó partra, és nemcsak a kedvező áramlatok miatt, hanem főképpen azért, mert keményen úsztak. Ugyanakkor tagadhatatlan, hogy az a bizonyos titokzatosság, furcsa báj, ami pontosan a kultúrák különbözőségéből adódott, nagyrészt eltűnt mára. Úgy látszik, ez a jólét és a haladás egyik ára. — Milyen körülményeket, milyen gárdát örököltél az elődödtől?- A Philip Morris Magyarország Kft. pénzügyi csapata nagyon erős! Prolik dolgoznak itt, akik pontosan tudják a dolgukat, és kellő szakismerettel rendelkeznek a színvonalas munkához. Az ügyeink is rendben vannak, amiért nagy köszönet illeti Antonist. így semmi szükség nincs rá, sőt egyenesen káros lenne tetőtől talpig felforgatni mindent. Persze ha új ember kerül egy szervezet élére, az hozza a saját személyiségét, látásmódját, elgondolásait De ettől függetlenül is, mindig fejleszteni kell a munkafeltételeket, a munka- módszereket, a szervezet felépítését és működését, mert a világ állandóan változik, és ha sikeresek akarunk maradni, ehhez alkalmazkodni kell. De nem tervezek semmilyen radikális változást. Nincs rá szükség, a dolgok rendben mennek. — A családod hogyan fogadta a költözködés hírét?- Nagyon jól! Egyrészt hozzá vagyunk ehhez szokva, másrészt a feleségem is dolgozott már korábban Budapesten egy ingatlanfejlesztő cégnél, és neki is kellemes emlékei vannak a fővárosról, az országról, a magyar emberekről. A kisfiúnk, Isaac véleményét nem tudtuk kikérni, mert még csak öt hónapos, de folyamatosan együtt van az édesanyjával, így szerintem egy rossz szava nem lehet... — Ha a munka és a család mellett marad még szabadidőd, mivel fogod tölteni?- Két kedvtelésem van, a bor és a tenisz. Úgy látom, hogy mindkettőben partnerre találok Könye Árpádban és Jamniczky Zsoltban. Az idén még nem lesz rá idő, de januárban biztos megmérkőzünk majd a teniszpályán. Nagyon boldog vagyok, hogy újra itt lehetek Magyarországon, ahová kedves emlékek fűznek. Abban pedig biztos vagyok, hogy izgalmas változások között élünk, így a munkámban továbbra sem fenyeget az unalom.