Képmás, 2003
1. szám
AZ ÉREM MÁSIK OLDALÁN FREY TAMÁS ESETE... (FOLYTATÁS) ápol, befűz, rácsuk, alárak, átfordít, mögé néz, feltesz. „Vigyázz, indulok! - szól, és persze nem megy sehova, hanem a kék és a zöld gomb egymás utáni megnyomásával újraindítja a nagy' cigaretta-varrógépet. Hajnali négy körül bekövetkezik az a kissé szürreális, és egyben fantasztikus pillanat, amit a nagy Madách Imre úgy fogalmazott meg hogy „a gép forog az alkotó pihen". A sok csavarkulcsot látott masina úgy működik, ahogy a nagy könyvben elő van írva, és középen oú áll Frey Tamás. Lábai kicsit zsibbadnak, szemei szárazon égnek, háta enyhén sajog...- és boldog. Az első pillantásra kiis- merhetetlennek tűnő vajszínű szörny, ez a kattogó-fűjtató mechanikai miniuniverzum feltárta titkait, és urának figyelő tekintetétől kísérve engedelmesen pörgeti összes tengelyét „Ezt már szeretem, mikor így megy", mondja Tamás, akit ekkor már egyszerűen csak „Szívemének szólítanak Erzsébet és a Máriák, ami alighanem a létező legnagyobb elismerés itt, mondjuk mintha a Nobel-díjat kombinálnák az Oscar-díjjal. Öt ötvenkor leáll a gép, jönnek a délelőtti műszakosok. Tamás elbúcsúzik tanárnőitől és tanáraitól, majd kibújik a munkaruhából, és újra pesti sráccá változik. „Ha hirtelen kell egy ember, majd szólunk" - mondja neki Farkas Laci, és már jön is a mikrobusz. Még Eger széléig sem érnek, és Frey Tamás már alszik.Tomi most már nemcsak tudja, hogyan készül a cigaretta, de érti is. Tomiról mindig tudtuk, hogy kalandvágyó, nyughatatlan ember. Mindenre nyitott lévén a világ számos területére szívesen rácsodálkozik. Ennek ismeretében felajánlottuk Tominak, hogy amennyiben szabadidejét rászánja, eltülthet egy napot a termelésben. Tamás élve a lehetőséggel, örömmel indult a gyárba. Milyen gondolatok foglalkoztattak Eger felé menet? Nem tagadom, hogy volt bennem egy adag bizonytalanság hiszen egyrészt nem tudtam, milyen munkát fognak adni a feldolgozásiak. Őszintén szólva azt hittem, hogy anyagmozgató leszek, így nagyon megörültem, amikor kiderült, hogy gépkezelővé „neveztek ki". Másrészt nem tudhattam, hogyan fogadnak egy ilyen pesti srácot az egriek. Ebben is nagyon kellemesen csalódtam: kedves és segítőkész volt mindenki, az ott dolgozók pedig egyenrangú kollégaként bántak velem, nagy türelemmel tanítottak, és gyakorlatilag a brigád tagjává fogadtak. Nagyon hálás vagyok nekik ezért, és szeretettel gondolok rájuk. Azt sajnáltam egy kicsit, hogy a gép melletti folyamatos munkában nem volt alkalmunk kicsit jobban összeismerkedni, beszélgetni. T rrr i T