Képmás, 2001
1. szám
NYUGDÍJASAINK HÚSVÉTI MISÉRŐL LOCSOLOBALBA Változik a világ körülöttünk, és változnak az ünnepeink is, szokások tűnnek el, és újak keletkeznek, áthelyeződnek a hangsúlyok, megváltoznak a külsőségek. A húsvél sem ugyanaz ma, mint nagyanyáink idejében volt. Akkor elsősorban vallási és közösségi ünnepként tartották számon, ma már egyre inkább családi jelleget ölt, a karácsony mellett a másik jeles időszak, amikor jut idő meglátogatni szeretteinket, többet foglalkozni a gyerekekkel, akiknek amúgy is éppen iskolai szünetük van. A húsvét Krisztus kereszthalálának és feltámadásának keresztény ünnepe, amit azonban a falusi közösségekben mindig is átszőttek a pogány eredetű termékenységi rítusok, hiszen mi más a tavasz is, mint a természet feltámadása? Így rímeltek egymásra évszázadokon keresztül a vallásos hit és a még ősibb hagyományok. így volt ez még ötven-hatvan évvel ezelőtt is, mint az nyugdíjasaink emlékeiből kiviláglik. Egerszalókon például, mint Smuczer Miklósnétól és Czinege Lőrincnétől megtudtuk, mise és bál is bőven volt a húsvéti napokban. Nagypénteken Jézuskát csókolni mentek a templomba a szalókiak, nagyszombaton reggel megmosakodtak a lányok a patakban, hogy ne legyenek szeplősek, vasárnap áldoztak, ostya helyett kenyérrel. Kétszázan is ittak ugyanabból a kehelyből, mégsem volt annyi betegség, mint ma. Nagyszombaton délután kezdődött a bál, ami három napon át tartott. Szombaton este inkább a házasok mulattak, vasárnap este viszont az eladó sorban levő fiatalok. A fiúk a bálból mentek locsolkodni, sokszor már éjjel kettőkor, harmonikaszóra, énekelve vonultak kisebb-nagyobb csapatokban, bezörgettek a házakhoz, és vödörrel, dézsával locsolták a lányokat. Ha nem engedték be őket, beöntötték a vizet az ajtón, ablakon. A komoly szándékú udvarlók viszont szagos vízzel, kölnivel locsolkodtak. Mindenütt terített asztal várta őket, ahogy az illendőség diktálta, és bor is került a poharakba, nem csoda, hogy dél körül már többen erősen dülöngéltek. Igaz, utána kijózanodtak, kitáncolták az alkoholt a bálban, ami tovább folytatódott. Sokan találtak egymásra ezekben a bálokban, sok párt viszont a szülők boronáltak össze, gyakran vagyoni megfontolásból. Még unokatestvéreket is összeházasítottak, hogy ne aprózódjon a föld, ami akkor a gazdagság és a gazdaság alapja volt. Szóval, azok sem voltak felhőtlenül idillikus idők... Mégis, Rózsika és Irénke néni sokkal szomorúbbnak látják a mai világot, és a mai húsvétot. A családok is szétszakadtak, megszűnt faluhelyen is a régi összetartás, a fiatalok nem járnak templomba, s ha elmennek is, zajonganak, fegyelmezni kell őket. Nincs már fonó, húsvéti bál, oz emberek elkényel- mesedtek, ülnek a tévé előtt. Locsolkodni is jóformán csak a kisfiúk járnak, akik többre becsülik a papírpénzt a festett tojásnál. Macsinka Aranka Nagyvisnyón él, és emlékezetében ő is a mainál színesebb húsvétokat őriz. Húsvét első A sütemény melletti beszélgetések során előkerülnek a régi idők emlékei. Smuczer Miklósné és Czinege Lőrincné
