Képmás, 2001
1. szám
NYUGDÍJASAINK Aranka néni nagyon sajnálja, hogy odavesznek szép ünnepi hogyomónyoink élvezik a húsvétot, Irma néni is nz unokájával festi az napján ott sem maradt el a locsolóbál, ahonnan cigányzenével, nótaszóvol kísérték haza a legények a lányokat. Házaknál, fonókban, kocsmaudvaron hálóztak a fiatalok, ki is fáradtak húsvét hétfőre rendesen. Ezért a locsolkodóst a kisfiúk kezdték délelőtt, sokan már reggel nyolckor elindultak fehér vászonnadrágban, mezítláb, és mindenütt elmondták a megunhatatlan versikét, hogy „Én kis kertészlegény vagyok, locsolkodni járogatok, megkérdem az édesanyát, Szabad-e locsolni a lányát?". Délben indultak a kamaszok és a fiatalemberek. Bandákban, nótaszóra vonultak, és nem volt kegyelem, alaposan leöntöttek minden lányt egy-egy vödör vízzel, úgyhogy húsvéthétfőn többször is ót kellett öltözködni. A vendégeket természetesen jófajta falatokkal várták: sonkával, tojással, túrós lángossal, diós patkóval, hájas süteménnyel. A poharakba szódavíz, málnaszörp, bor, pálinka került, és ahol disznót vágtak a jeles ünnepre, került az asztalra frissen töltött hurka, kolbász, disznósajt is. A lányok közül néhányon még felvették akkoriban a népviseletet, ringott rajtuk a százráncú szoknya, repültek a főkötő hosszú szalagjai. Ma már luxuskörülmények vannak, Aranka néni szerint, de ezzel odavesztek a hagyományok is. A locsolkodók nem csapatokban, hanem egyedül, autóval járnak, az asztalok roskadásig terítve a legfinomabb ételekkel, a gyerekek nem aprópénzt, hanem ezreseket, ötezreseket kapnak. Gazdagabb lett a nép anyagi szempontból, de szegényebb az emberi kapcsolatokat tekintve, ezt a tanulságot szűrte le Aranka néni a változásokból. Cserépfaluban, ahol Tóth Lajos Pálné lakik, a péntek és a vasárnap a templomé volt. A család együtt ment a misére, de a templomban külön ültek a nők, a férfiak és a gyerekek. A fiúk a karzatról virágokat szórtak a lent ülőkre. Péntek este, amikor feljöttek a csillagok az égre, véget ért a böjtölés, előkerült mindenütt az oldalas, a kolbász. Szombaton viszont locsolóbólt rendeztek, külön mulattak az alvégiek és a felvégiek. A fiatalokat a szülők is elkísérték, tőlük kellett elkérni táncolni a lányokat. Hétfőn vödrökkel, szódásüvegekkel érkeztek a legények, nyolc-tízfős csapatokban, jól megöntözték a lányokat, utána körbeülték a terített asztalt, ettek, ittak, harmonikaszóra mulatoztak. Többféle süteménnyel, sonkával, borral, fröccsel kínálták őket a háziak. Ma leginkább a gyerekek elmaradhatatlan hímes tojásokat. A fiúk végigjárják a rokonságot, a szomszédságot, és bár kapnak tojást is, inkább pénzre, meg Kinder tojásra és csokinyuszira vadásznak. A családi összetartás azért megmaradt, befutnak az ünnepre a távol élő gyerekek, van idő átbeszélni, mi történt karácsony óta, és jó nagyokat lehet enni az utánozhatatlan hazai ízekből. Mint az alábbi menüsorból is kiderül, a húsvéti ételek változtak talán a legkevesebbet az elmúlt ötven évben. íme a tipikus húsvéti fogások Rózsika és Piroska néni listája alapján: túrós lepény, mákos kalács, pusztakalács kocsonya, sonka tyúkhúsleves csigatésztával, töltött káposzta, paprikás csirke Hokedlivel elsősorban hideg ételek, például sonka, parasztsonka, fasirozott, főtt tojás, házi sütemények, mákos, diós, lekváros, túrós töltettel, lángosok A cserépfalui húsvéti szokásokról Irma néni mesélt nekünk 27
