Képmás, 2000
4. szám
HlUeOÍlASAIHK ERZSIKÉ NÉNI rr / / / MŰVÉSZI HÍMZÉSÉI Özvegy Zagyva Bélánéról elsőként alighanem a hímzések jutnak volt kollégái eszébe. Erzsiké néni ugyanis valóságos hírnevet szerzett szebbnél szebb terítőivei, amelyeket országos kiállításokon is megcsodálhattak e nagy türelmet igénylő hobbi iránt érdeklődők.- A kedvesnővérekhez jártam iskolába, és ők tanítottak meg az első néhány hímzésfajtára - emlékezik a kezdetekre nyugdíjas kolléganőnk, akit az északi lakótelepi, napfényes lakásában kerestük fel, hogy kézimunkáit olvasóink is megcsodálhassák. - Az első darabokat ott, Pápán készítettem, és amikor Egerbe, a dohánygyárba kerültem, hímeztem tovább, csak éppen kevesebbet, hiszen kevesebb volt a szabadidőm is. Ettől függetlenül nemcsak a magam örömére, de a kollégák megrendelésére is készítettem térítőkét, futókat. Sok munkám került így kollégákhoz, barátokhoz, csak azt sajnálom, hogy nincs róluk fényképem. A családnak is sokat készítettem, a gyermekeim, unokáim mindig mondják, ne vegyél nekünk semmit, mama, nekünk a kézimunkáid a legszebb ajándékok! Már kész a karácsonyi ajándékuk is, de hogy pontosan mit kapnak, nem árulhatom el, hadd legyen nekik meglepetés... Erzsiké néni a térítők jó részét egy szekrényben őrzi, ami nem azt jelenti, hogy soha nem is használja őket: amikor megunja az éppen szem előtt levőket, kicseréli, és ettől a lakás képe, hangulata is átalakul kicsit. Ahogy mutatja sorban a legszebb munkáit, sorolja a szakmai tudnivalókat is, amik férfiember számára szinte kínaiul vannak. Hogy például takácsvá- szonra dolgozik a legszívesebben, amit viszont már nem nagyon lehet kapni. Ugyancsak egyre nehezebb hozzájutni a házilag készített vásznakhoz is, pedig a népi hímzések azon mutatnak a legjobban. És már teríti is sorban a szajlai, a komódi, a bélapátfalvi, a nagyszombati, a kalocsai mintás abroszokat, kendőket. Eligazít abban is, hogy melyik minta, motívum készült láncöltéssel, laposöltéssel, keresztszemes hímzéssel, subrikázással, vagy azsúrozással. A látása sajnos romlik, így a keresztszemes hímzést nem vállalja, ám jellemző Erzsiké néni vitalitására, hogy az úrihímzést két éve tanulta meg Hevesen. Egyedül a matyóhímzéssel boldogul nehezen, többet kellett volna gyakorolni, mondja. Mindegyik alkotását szereti, de természetesen arra a subrikázott térítőre a legbüszkébb, amelyikkel tárgy- jutalmat is nyert a szerencsi országos kiállításon. De kihímezte a magyar címert is, amit a vitrinben őriznek a családtagok. Özv. lagyva Béláné a szórakozást jelentő hímzés közben SZTK-ügyintézőként mentem nyugdíjba 1982-ben. Bizony tizennyolc éve már ennek, de a kapcsolatom a dohánygyárral azóta sem szakadt meg. Rendszeresen részt veszek a teadélutánokon, a nyugdíjasoknak szervezett kirándulásokon, vacsoraesteken, ahol sok kedves történetet elevenítünk fel a volt kollégákkal. Erzsiké néni ten'tői is ten'tékre kerülnek ezeken az összejöveteleken egyszer-egyszer: a két évvel ezelőtti nyugdíjas-találkozón rendezett kiállításon például öt kézimunkáját is bemutatta, és f reméli, hogy lesz még hasonló alkalom. Szívesen tanítaná a fiatalokat is a ^2 hímzésre, de úgy tapasztalja, nemigen érdeklődnek már ezután a nagy türel- pRj met és sok időt igénylő, művészi szintre fejleszthető hobbi iránt. Hiába, nagyon meglódult, felgyorsult a világ. Így % losrc*-'-.(.UV1 abiv'« A népi múltat megelevenítő darabok nagy szakmai tudásról tanúskodnak- Azért szeretek hímezni, mert szórakoztat, de még inkább azért, mert érdekes látni, ahogyan egy-egy szép, a népi múltat is megelevenítő darab születik a kezeim között. Ezt az élményt nem lehet megunni, talán ezért is kísért végig a kézimunkázás egész életemen. Jó kikapcsolódást nyújtott a munkából is. Néhány hónap híján harminc évet dolgoztam az egri dohánygyárban, még a szivargyártáson kezdtem 1951-ben, és Erzsiké néni teiítői lassan kordokumentumokka is válnak: egy olyan időszakról mesélnek, amikor még más mértékkel mérték az emberek az időt, mint ma.
