Egri Dohánygyári Híradó, 1997
2. szám
Hol tart a magyar dohánytermesztés? Engedje meg az olvasó, hogy írásom kezdetén feltegyek egy kérdést. Emlékszik Ön arra, hogy mikor jelent meg a Dohánygyári Híradóban utoljára dohánytermesztéssel kapcsolatos újságcikk? Ne legyen elégedetlen a memóriájával ha sikertelenül próbálkozik visszaidézni a dátumot, mert majdnem 5 éve volt. A helyzet elég méltatlan a dohánytermesztésre nézve, hisz jó cigarettát csak jóféle dohányból gyárthatunk. Ezzel a kis bevezetéssel arra szeretnék ösztönözni mindenkit, ragadja meg a ritka alkalmat és olvassa végig írásomat, mely bepillantást nyújt az 1996. évi magyarországi dohánytermesztés eredményeibe és gondjaiba. Mivel ma már a Philip Morris alkalmazottai vagyunk, és ez a cég a nemzetközi dohánypiac egyik meghatározója, a múlthoz képest nagyobb lehetőségünk van a világba való kitekintésre. Láthatjuk, hogy hasonlóan más mezőgazdasági árucikkhez, a dohánykereskedelemben is vannak csúcsok és mélypontok a kereslet és kínálat, valamint nem utolsósorban a termesztési körülmények, főleg az időjárás függvényében. így volt ez pl. 1991- ben, amikor a volt Szovjetunió országaiban mutatkozó rendkívüli cigarettakereslet és a kelet-európai országok dohánytermesztésének összeomlása óriási hiányt okozott a dohány világpiacán, melynek következményeként a gyorsan reagáló dohányexportáló országok már 1993-ra csúcstermelést és ezzel együtt eladatlan dohánykészleteket produkáltak. E készletek természetesen termelésvisszafogáshoz vezettek, ami ebben az esetben, összehasonlítva az 1993-as évet 1995-tel 26-26%-os Virginia és burley, valamint 33%-os keleti dohánytermelés-csökkenést jelentett, és mindez már 1996-ra újból rendkívül élénk dohánykeresletet eredményezett a dohánypiacokon. (Forrás: ÜLT jelentés) A magyar dohánytermesztést nem ez a hullámzás jellemzi, hanem egy folyamatos termő- terület- és terméscsökkenés, mely a '80-as évek közepétől felerősödött. Már 1990-ben, tehát a cigarettagyárak privatizációját megelőző évben kongott a vészharang, hiszen akkorra 10 000 tonnás hazai dohányanyaghiány jelentkezett, melyet csak importtal lehetett pótolni. Az azóta eltelt időszak a magyar mezőgazdaság számára nem sok jót hozott. Gondoljunk csak az olyan korábbi sikerágazatok válságára, mint a sertéstenyésztés vagy a szőlő és bor előállítása. Miért lenne ez alól kivétel az a dohánytermesztés, amelyet az ipari termékek és az energia árának rendkívüli emelkedése, az „agrárolló nyílása”, fokozottan érint? 1996-ban a dohánnyal beültetett terület alig haladta meg az 5 000 hektárt, pedig még a nehézségektől terhes 1991-95 közötti időszak 5 éves átlaga is 8 520 hektár volt. A megtermelt mennyiséget tekintve még nincsenek végleges adataink, de a Virginia termés országos szinten 4000, a káliói 2800, a kerti esetében pedig 450 tonna körül alakul. Ez 7250 tonna termelőktől felvásárolt dohány összesen, mely összehasonlítva az 1991-95 évek 5 éves 12 269 tonnás átlagával szintén mélypontot jelent. Ettől a mennyiségtől jóval több magyar dohány felvételére képes még az átalakuló hazai cigarettagyártás is. Felvetődik a kérdés, meg lehet-e állítani ezt a csökkenő tendenciát. A dohánytermesztéssel foglalkozó hazai szakemberek szerint a mélypont ellenére értékelhető eredmények is vannak. Melyek ezek?- A Virginia dohánytermelők között a termelés szerkezetátalakítása nagyrészt megtörtént. Kialakult egy stabil farmergárda, mely igen nagy befektetések árán, de európai színvonalú terméket tud előállítani korszerű, öntözött termesztési körülmények között és a dohánytermesztésből akar megélni. Főleg Hajdú-Bihar, Szabolcs-Szatmár és Bács-Kis- kun megyékben gyakoriak a családi vállalkozások, ahol az ültetvénynagyság meghaladja a 10 hektárt. 1996-ban a legnagyobb egyéni termelői kézben lévő ültetvény 85 hektáros volt. Ezek a termelők tartósan képesek 2.0 tonna/hektár feletti átlagtermést produkálni 230—250 Ft/kg-os átlagárat elérve, (1996-os árakkal számolva). Ez a termelői réteg az, amely stabilitást adhat a magyar dohánytermesztésnek és példát mutathat a vállalkozó kedvű gazdáknak. (Folytatás az 5. oldalon) És ahol még elkel a modernizálás: nagylevelű dohány hagyományos kézi fűzése 1996-ban Papp Ferenc dohánytermelő korszerű új szárítótelepe Flajdúsámsonban, mely 40 hektáron termelt Virginia dohány szárítását oldja meg. A beruházás értéke meghaladta a 20 millió forintot
