Egri Dohánygyári Híradó, 1997

12. szám

Ferinek az elmúlt 30 évben végzett munkáját, s kívánok neki és családjának további sikereket és jó egészséget. Asztalos Imre feldolgozási karbantartási vezető ÚJLAKI SÁNDORNÉ Margó az érettségit követően 1972-ben került a vállalathoz, mint bérelszámoló. 1974-től már az igazgatói titkárságon dolgozott, mint titkárnő. A munka forgatagában ismerkedett meg és há­zasodott össze Sándorral, aki szintén a vállalat dolgozója. A gyerekek, Éva és Balázs születé­sét követően 1980-tól mint tb-előadó dolgozik. Margó mind a három munkakörében a dolgo­zók ügyes-bajos problémáival foglalkozott, fog­lalkozik a rá jellemző alapossággal, gondos­kodással. Tudását kész akár a szabadidejét fel­áldozva is bővíteni. Szaktudását, lelkiismeretes munkáját nemcsak a vállalat, hanem a tb-igaz- gatóság vezetői és ellenőrei is elismerik, dicsé­rik. Határozott, szókimondó természetének köszönhető, hogy a legutóbbi szak- szervezeti választáson „szószólóvá”, szakszervezeti bizal­mivá választották kollégái. Tagja az üzemi ta­nács segélyezési bizottságának és a Nyugdíjas Alapítvány kuratóriumának. Köszönjük Margó­nak ezt a nagyfokú lelkesedést, tenniakarást, és kérjük, hogy maradjon továbbra is a min­denkinek segítő, mindenre odafigyelő, szolgá­latkész MARGÓ. Veres Jánosné bérgazdálkodási és adminisztrációs osztályvezető NAGY SÁNDORNÉ Erzsiké a gyárban eddig eltöltött és keményen ledolgozott 30 esztendő alatt - kevés kivétellel - szinte valamennyi területen dolgozott. 1967. jú­nius 29-én jött először dolgozni a gyárba, a fil­tergyártásra, mint gépkezelő. 1973 szeptem­beréig - amikor az óvodába került dajkaként - végígpróbálta a technológiai folyamat egészét. Ez idő alatt született második kisfia is. 1975-től a bérelszámolási osztályon folytatta munkáját. 1985-től 1987-ig kitérőt tett a munkaügyi osz­tályra, majd újra, már csoportvezető-helyet­tesként, és hat hónap után csoportvezetőként tért vissza a bérelszámolásra. Az ő vezetése alatt tért át a bérelszámolás a számítógépes fel­dolgozásra, és ez úgy sikerült, hogy a dolgozók mindig csak az eredményt látták, a bevezetés nehézségeit nem élték át. A tulajdonosváltás után mintegy másfél évvel, 1993 közepén a bérelszámolási csoport átkerült a személyügyi területről a pénzügyi igazgatóság felügyelete alá, és ezzel együtt kezdtek el egy új, immár in­tegrált, teljes körű és valóban korszerű számító- gépes rendszerben dolgozni. 1994-től a társaság felvállalta, hogy dolgozóinknak számlát nyittat, és a fizetéseket azon keresztül teljesíti. Ezen újfajta, ekkor még egész Magyar- országon ritka módszer bevezetésében is je­lentős szerepe volt. Erzsikének elévülhetetlen érdemei vannak ab­ban, hogy a számítógépes rendszer bevezeté­se, és az adózási, elszámolási szabályok állan­dó változásai között úgy alakította ki a csoport munkastílusát, kapcsolatát a társosztályokkal, hogy eddig mindig biztosítani tudták, hogy min­den hónap 3. munkanapján a fizetéseket el tud­ták indítani a bankon keresztül a dolgozók bankszámlájára. A fenti, nem csekély munka­helyi megterhelésen túl állandóan képezte is magát. A munka mellett szerezte meg az érett­ségit, elvégezte a középfokú munkaügyi és a tb-ügyintézői tanfolyamot. Folyamatosan figyeli, és alkalmazza az állandóan változó jogszabá­lyokat, aminek eredménye, hogy az elmúlt több APEH-revizió sem talált semmi kifogásolnivalót az általa felügyelt területeken. Azt a kis szabad­időt, ami marad, legszívesebben családjával, fiaival és három unokájával tölti. Kívánom neki, hogy még sokáig jó egészség­ben élvezhesse gyermekei, unokái társaságát és mi is sokáig élvezhessük az ő munkatársi és baráti társaságát. dr. Takács György gyári gazdasági vezető KIRÁLY GÉZÁNÉ Piriké 1987. április 16-án kezdett el dolgozni osztályunkon. Első munkaköre a bálabontás volt, ma pedig az illatosító és kocsányadagoló vonalon gépkezelő. Már kezdettől fogva nagyon érdeklődő volt, így szeptemberben elkezdett tanulni is, beiratko­zott a Dohányfeldolgozó Szakmunkásképzőbe, melyet 1989-ben fejezett be sikeresen. A meg­szerzett ismeretek és természetesen az egyéni­ségét meghatározó pontosság, precizitás biztosította számára, hogy jelenlegi munkakö­rébe kerülhessen. Piriké egyike azon munkatár­sainknak, akik fontosnak tartják a megbíz­hatóságot, ezért csak nagyon nagy baj esetén mondja: - Pihennem kell, nem jövök dolgozni. Szabadidejében férjével a környék erdeit, he­gyeit barangolják be, nyáron pedig előveszik kempingfelszerelésüket és elmennek 2-3 hétre valahová víz mellé kipihenni magukat. Hétvé­geken azért sokszor segítenek az idős nagy­szülőknek is a kerti munkákban. Köszönöm Pirikének az eddigi odaadó munká­ját, kívánom, hogy jó egészségben és jó han­gulatban töltsön még közöttünk sok-sok évet a még nagyon távol lévő nyugdíjáig. OROSZI LÁSZLÓ Laci 1987 áprilisában kezdett el dolgozni válla­latunknál a cigarettaelőkészítésen. Végzettsé­gét tekintve üvegező, de szakmájában nagyon rövid ideig dolgozott. Anyagmozgatóként kez­dett osztályunkon, majd, amikor lehetőség adó­dott, nagy örömmel vállalkozott a targon­cavezetői tanfolyam elvégzésére. Sikeres vizs­ga után minden alkalmat kihasznált új ismeretei­nek gyakorlására, így, mikor megüresedett a targoncavezetői munkakör, nem volt kétséges, hogy ő lesz a műszakjában a targoncás. Ebben a munkakörben dolgozott 1995 végéig, amikor átszerveztük az előkészítés munkacso­portjait. Ö a dohányátvevő és -kimérő csoport­ba került, ahol jelenleg is dolgozik. Laci nagyon vidám, jó kedélyű munkatárs, nem szereti maga körül a szomorú arcokat, így egy kicsit mókamestere is az osztálynak. Magánélete is szorosan kapcsolódik osztá­lyunkhoz, hiszen itt találkozott feleségével, aki­vel ma már együtt nevelik hatéves kislányukat vidéki otthonukban. Megköszönöm Laci eddigi munkáját, kívánom, hogy jó egészségben, változatlan vidámsággal dolgozzon még közöttünk, és ünnepeljen még legalább kétszer 10 éves munkaviszonyt az Egri Dohánygyárban. Sebéné Studer Judit cigaretta előkészítési osztályvezető PIFKU MÁRIA Marika azon kevesek közé tartozik, akik a do­hánygyárba járást már az óvodában kezdték, ugyanis édesanyja is itt dolgozott 1948-52 kö­zött. Az általános iskola befejezése után négy órában vállalt munkát az akkori Hajtóműgyár­ban, majd sikerült felvételt nyernie a Dohány­gyárba, ahová kezdettől fogva szeretett volna bekerülni. A felvétel után két hétig az óvodá­ban helyettesített, majd a cigarettagyártás kö­vetkezett, ahol ma is dolgozik, folyamatosan három műszakban. A Marika 30 éve valódi ci­garettagyártási történelem, hiszen az ő számá­ra a Triumph, Skoda, Garant, LOF, LOG gépek a megélhetést biztosították, a fiatalabbak szá­mára ezek a nevek sok esetben már csak sza­vak. A reá bízott feladatokat mindig a maximális odaadással végezte, a mindig és mindig újabb gépeknek, kihívásoknak a leg­jobb tudása szerint igyekezett megfelelni. Em­beri hozzáállását, törekvéseit vezetői több esetben ismerték el Kiváló Dolgozó, illetve egy alkalommal miniszteri kitüntetéssel. Szereti a munkáját, mert változatos, mindig fi­gyelni kell, ugyanakkor úgy érzi megbecsülik, amit csinál és ahogyan csinálja. Mindegyik gyártógépen szívesen dolgozik, hiszen az el­múlt 30 év során sok mindent meg kellett tanul­ni. Szereti a kollégákat, hiszen végig csaknem ugyanabban a műszakban dolgozik, bár már sokan elmentek a régiek közül. A kollégái is szeretik őt, jó viszonyt alakít ki min­denkivel, mindig kész segíteni a munkatársai­nak. Odahaza, a szabadidejében varrni, kertészkedni szeret a ház körül, s szereti a Ti­sza melletti kirándulásokat. Van egy spániel kutyája, amit nagyon szeret és semmi kincsért nem válna meg tőle. Megköszönöm Marikának az elmúlt 30 évben nyújtott szorgalmas és odaadó munkáját, azt a lelkesedést, akaratot, amivel az egyre növekvő követelményekhez alkalmazkodik, és kívánok Neki nagyon jó egészséget, kitartást. Vincze István cigarettagyártási osztályvezető (Az életrajzok közlését a következő számunkban folytatjuk.)

Next

/
Thumbnails
Contents