Egri Dohánygyári Híradó, 1997

12. szám

■mm warn m HÍRHELiKON Philip Morris úr és a többiek __ A Philip Morris Companies Inc. a világ legna­gyobb dohányipari vállalata, a világ második legnagyobb élelmiszer ipari és harmadik legna­gyobb söripari cége. Cégünk erejét többek kö­zött világmárkái adják: portfóliónkban 68 olyan márka szerepel, melyek 1996-os forgalma (egyenként) meghaladta a 100 millió dollárt. Ezen belül van 12 márka, melyek tavalyi forgal­ma (egyenként) meghaladta az 1 milliárd dol­lárt: ilyen többek között a Marlboro, a Kraft, a Miller, az L&M, a Jacobs, a Maxwell House, a Philip Morris és a Milka. A cég “zászlóshajója", a világ legkeresettebb fogyasztási cikke, a Marlboro egymaga 23 milliárd dollárt produkált 1996-ban. Sokan felteszik a kérdést, vajon léteztek-e a- zok az emberek, akiknek nevét ezek a nagy­szerű márkák, illetve a Philip Morris leányvállalatai viselik. A válasz a legtöbb esetben: igen. Kezdjük a világcégünk elődjének számító kis vállalkozás alapító atyjával, magával Philip Morris úrral (7-1873)1 Születési dátumát senki sem tudja hitelt érdemlően megnevezni, de azt tudjuk, hogy Morris úr angol volt, első do­hányboltját pedig a londoni Bond Streeten nyi­totta meg 1847-ben. Az első Philip Morris cigaretták rendkívül szigorú előírások szerint, kifejezetten az ő megrendelésére készültek. Noha Morris úr közvetlenül sohasem reklá­mozta egyetlen márkáját sem, ügyfelei között olyan kiválóságok szerepeltek, mint Cecil Rhodes, Sir Joseph Chambarlain és a Rothschild család tagjai. Morris merész vállal­kozó szellemét jól példázza az, ahogyan a bérkocsisokból alkalmi értékesítési-disztirbú- ciós csapatot verbuvált. Ha egy Londonba lá­togató idegen arról faggatta a bérkocsist, hol lehet a városban jó fajta szívnivalót kapni, a kocsis elfuvarozta az illetőt Morris úr üzleté­hez. Mialatt a vevőt a boltban kiszolgálták, a kocsis cigaretta vagy szivar formájában meg­kapta jutalmát egy mellékbejáratnál. Morris úr 1873-ban meghalt, mindössze há­rom évvel azt követően, hogy divatos üzletét áttelepítette a New Bond Street 22. szám alá. Az üzletet özvegye, Margaret asszony vitte tovább Philip Morris fivérével, Leopolddal kö­zösen, aki a cégnevet is megváltoztatta Philip Morris & Company-ra. 1902-ben New York­ban bejegyezték a részvénytársaságot Philip Morris and Co. Ltd. néven, és ez a név nem­sokára ugyanolyan nagy megbecsülésnek örvendett az Egyesült Államokban, mint Ang­liában már jó fél évszázada. Ma már a ma­gyar fogyasztó számára is ismerősen cseng a Kraft Jacobs Suchard cégnév: a Philip Morris leányvállalata, a Jacobs Suchard 1992-ben vá­sárolta meg a Csemege Édesipari Gyárat, melynek 1993 novembere óta Kraft Jacobs Su­chard Hungária Kft. a neve, olyan közkedvelt hazai márkákkal, mint a Sportszelet, a Szamba, a Lottó, a Bohóc, illetve a százéves múlttal ren­delkező Milka kiváló termékei. Igen jelentős a kávépiaci részesedése is, legismertebb termé­kei a Jacobs Krönung, a Jacobs Mastro Lorenzo és a Jacobs Merido Mocca. Bizony, ezek a kitűnő márkák is egykoron élt iparosok és kereskedők nevét viselik. A merész vállalkozó, Mr. Philip Morris James Lewis Kraft (1873-1953) német beván­dorlók fiaként látta meg a napvilágot az Egye­sült Államokban. Harmincéves korában mindössze 65 dolláros tőkével alapította meg Chicagóban élelmiszerekre szakosodott boltját. Négy fiával együtt keményen dolgozott, hasz­nosítva az élelmiszeripar, főként a sajtgyártás terén gyűjtött tapasztalatait. Ez alapozta meg a Kraft márka népszerűségét, amely ma is töret­len világszerte. Johann Jacobs (1869-1958) 1895-ben, mind­össze 26 éves fejjel nyitotta meg élelmiszer-kü­lönlegességeket árusító üzletét Észak-Német- országban. A brémaiak hamar megkedvelték a boltot: remek kávét, teát, csokoládét és keksze­ket, kétszersülteket forgalmazott. Önálló kávé­pörkölő üzemet hozott létre, ügyfélköre jelentősen és gyorsan nőni kezdett. Később unokaöccse, Walther J. Jacobs is beszállt az üzletbe, és igazán ő vitte sikerre a Jacobs ká­vét, amely a második világháború után már elis­mert országos márka volt. 1982-ben a Jacobs kávécég és a SuchardTTobler (Interfood) egy­beolvadt, közösen létrehozva a Jacobs Su- chard-t. Philippe Suchard (1797-1884) első édesség­boltja 1825-től fogadta a vevőket a svájci Neuchátel városban, amelyet mindannyian - legalábbis hírből, az FTR révén - jól ismerünk. A helyi arisztokrácia körében gyorsan nőtt hír­neve, hála finom csokoládéinak, és 1842-ben Suchard kitüntetést is kapott a berlini királyi ud­vartól. Suchard egyébként rendkívül figyelemre méltó személy volt minden tekintetben. Amel­lett, hogy kiépített egy világhírt szerzett csokolá­dévállalatot, ő hozta létre Svájc első kereskedelmi gőzhajótársaságát, továbbá vett egy óriási földingatlant az Egyesült Államok­ban, amelyet kis parcellánként, olcsón eladott hátrányos helyzetű svájci bevándorlóknak. 1859-ben még az Alpokon is átkelt, Franciaor­szágba ment, hogy részt vegyen a solferinói csata sebesültjeinek ápolásában. Ezt a nagy emberszeretetre valló tettét megismételte az 1870-71-es francia-porosz háború idején Strasbourg-ban. Hetvennégy éves korában el­képesztő világkörüli utazásra indult (mint az idős Tolsztoj): járt Egyiptomban, Indiában, Kíná­ban és az Egyesült Államokban, ahol San Fran- ciscótól New Yorkig sok várost felkeresett, mielőtt visszatért Svájcba. Nem egészen fél év alatt több mint 40 ezer kilométert tett meg. Úttö­rő szelleme abban is megnyilvánult, ahogyan alkalmazottairól gondoskodott: bölcsődét léte­sített a dolgozók gyermekeinek, vállalati étkez­dét és még egy lakásprogramot is beindított, ami a maga idejében forradalmi újításnak szá­mított. Amikor 1884-ben meghalt, az egyik búcsúztató beszédben ez állt: “Az ország egyik legböl- csebb, legtevékenyebb iparosa volt, jó hazafi, akinek emberi érzések laktak a szívében, aki szerette a szépséget és aki jó atyja volt alkal­mazottainak". Suchard fia, Philippe felgyorsítot­ta apja vállalkozásának növekedését, nem­zetközi kiállításokon növelte a cég jó hírét, és 1876-ban a Suchard cég már mintegy száz embernek adott munkát Neuchátelben. A Sváj­con kívüli jelentősebb terjeszkedés a XIX. szá­zad végén kezdődött. 1880-ban megvásárolta a németországi Röttelnben lévő gyárat, majd 1888-ban az ausztriai Bludenzben lévőt. Aztán jött Párizs (1903), majd a spanyolországi San Sebastián (1909). Az első világháború után a Suchard S.A. világvállalattá nőtte ki magát, új gyárakkal Argentínában, Belgiumban, Kanadá­ban, Angliában, Franciaországban, Olaszor­szágban, Lengyelországban, Romániában, Dél-Afrikában és az Egyesült Államokban. Ma már, mint említettük, nálunk is jelen van és ered­ményesen működik.

Next

/
Thumbnails
Contents