Egri Dohánygyári Híradó, 1997
2. szám
(Folytatás az toldatról) A PM oldaláról én koordináltam az előkészítés, majd a cigaretta- és a filtergyártási, a csomagolási részlegek rekonstrukcióját, aztán az épület-felújításokat, az új öltözők kialakítását. A gyárvásárlás után is rendszeresen visszajártam Egerbe két és féléven át, legalább havi egy hetet itt töltöttem. Szép emlékeket őrzök ebből az időből is.- Amikor megkérdeztem másokat, hogyan emlékeznek Önre, sokan említették, hogy gyakran látták mosolyogni. Hat év távlatából nézve hogyan látja, jó döntés volt megvásárolni a gyárat?- Egerre mint első kelet-európai beruházásunkra azért esett a választás, mert az itteni emberek segítőkészek, nyitottak és szívesen fejlődnek. Ha felidézzük mondjuk az 1986- 1990-es időszakot - óriási volt az előrelépés. Az egri dolgozók valóban késznek mutatkoztak mindent megtanulni, ami a Philip Morristól jött. Ráadásul gyorsan tanultak. A környezet minden szempontból kiváló volt. Tehát a válaszom az: igen, a döntés teljes mértékben helyesnek bizonyult.- Kérem, beszéljen személyes hátteréről!- Svájcban születtem, az ország német nyelvű területén, de hároméves koromban francia részre, Neuchátelbe költöztünk. Ott éltem a családommal 1970-ig. Akkoriban már a Philip Morrisnál dolgoztam, a neucháteli dohánygyárban, onnan mentem el három évre egyetemre az egyetlen olyan felsőfokú tanintézetbe, amely dohányfeldolgozásra szakosodott. Ez a németországi Hamburgban volt, ott szereztem mérnöki diplomát.- Tehát beszél németül, franciául, angolul, biztosan olaszul és talán törökül, és egy kicsit magyarul is?- Nem beszélek törökül, magyarul régen értettem az egyszerűbb dolgokat. Az utóbbi négy évben viszont sokat felejtettem, úgyhogy újra kell kezdenem. Nem nulláról persze, mert még mindig sok szóra emlékszem.- Szándékában áll magyarul tanulni? Szüksége lesz rá, hogy beszéljen magyarul?- Nem mondanám, hogy feltétlenül, de szeretnék magyarul tanulni, hogy közelebb kerüljek az emberekhez. Könnyű közel kerülni a vezetőkhöz, hiszen mindannyian beszélnek angolul. Ha azonban igazán érezni akarja valaki a gyárat, kell hogy szót tudjon váltani az emberekkel a gyártásban vagy bárhol másutt is. Rácz Mónika lesz a segítőtársam, szeretnék őrá támaszkodni a kommunikációban. Jó lenne magyarul tanulni, de attól tartok, nem kezdhetek bele most rögtön. A feleségem viszont biztosan elkezdi a tanulást, amint megérkezik. Néhány hétig még Svájcban kell lennie, ahol két fiunk tanul a Lausanne-i egyetemen. Azután már velem lesz a feleségem.- Nem haragudott Önre, amikor közölte vele a hírt, hogy tizenegy hónap után újra kezdheti a csomagolást és költözködést, mert megint másik országba települnek?- Őszintén szólva először nagyon meglepődött, viszont mivel a korábbi utazásainkról sok embert ismer és szeret itt Egerben és kedveli a várost is, egy hét elteltével beadta a derekát. Tudja, Izmir egész éven át olyan, mint egy üdülőhely, enyhe az éghajlat, gyönyörű a környék, de most már ő is örül, hogy idejön.- Mire számít, lát-e majd alapvető, nagy változásokat a gyárban?- Arra számítok, hogy nem okoz majd semmilyen nehézséget a folyamatok megértése, igaz, örülök minden javulásnak, amely a legutóbbi látogatásaim óta bekövetkezett. Ami az embereket illeti, azt hiszem, ők megváltoztak. Úgy értem, Lopes úr sokat tett a szakmai és emberi fejlődésükért, és teljesen biztos vagyok abban, hogy többségük valóban előbbre tart és még annál is jobb a teljesítménye, mint korábban volt. Az emberekkel való kapcsolataimban sem számítok nehézségekre. Egyszerűen csak fel kell fedeznem a magam számára, mi történt az elmúlt négy évben. Még nem találkoztam mindenkivel, de az első benyomásaim nagyon kedvezőek.- Úgy kell ezt érteni, hogy Ön ott folytatja, ahol Lopes úr tavaly decemberben abbahagyta?- Amennyire most meg tudom ítélni, a gyárat jól irányították. Biztosan lesz majd egy-két változás, és persze a képzések is folytatódnak, bővülnek. Talán bevezetünk egy-két olyan tanfolyamot, amelyek eltérnek az eddigiektől. Nem csak a vezetői képességek fejlesztésére gondolok, hanem a problémamegoldásra, a projektkezelésre, ezt mindenképp erősíteni kell. Talán egy kicsit a struktúrát is módosítani kell. Az én megközelítésem nem szükségszerűen jobb Lopes úrénál, csak más, és remélem, ez jót tesz majd a vállalatnak.- Említette, hogy a hegymászás a kedvenc időtöltése, de attól tartok, hogy Eger, illetve Magyar- ország kevés lehetőséget kínál erre a sportra...- A feleségem, a fiaim és én valóban aktív hegymászók voltunk. Igaza van, kell helyette valami más kellemes sportot keresnünk. Németjuhász kutyánk is velünk lesz, így rengetek alkalmunk lesz vele sétálni vagy akár futni. Aztán meg elhoztam a trombitámat. Hamburgban párhuzamosan készültem mérnöknek és zenésznek. Sajnos az utóbbi hat évben egyetlen hangot sem játszottam időhiány miatt. Amint látja, derűlátó vagyok, tehát a hangszerem Egerben van. Továbbá megszállott fotós vagyok, főként portrékat és tájképeket szeretek készíteni, úgyhogy a fényképezőgépem is velem van.- Miben látja a legfontosabb feladatát?- Először vagyok egy Philip Morris gyár első számú vezetője, Izmirben csak részleges felelősségem volt. Tekintheti akár gyöngeségnek is, de én megpróbálom ezt előnyömre fordítani, óriási lehetőségnek fogva fel a megbízatásomat. Vezetőként új elképzeléseket akarok hozni, korábbi tapasztalataimra támaszkodva. Az emberektől azt várom el, hogy késedelem és kitérők nélkül tegyék a dolgukat: ugyanazt a pontosságot fogom megkövetelni mindenkitől, mint amit magamtól. A legfontosabb a fegyelem és a tempó: gyorsabban kell előbbre haladnunk. Ami engem illet, kész vagyok segíteni a felgyorsulásban. „A legfontosabb a fegyelem és a tempó: gyorsabban kell haladnunk."
