Dohánygyári Híradó, 1991
1991-11-01 / 4. szám
>fA FORCE-FEED ÚGY TÖMI A VÁGÓGÉPET, MINT GAZDASSZONYA Tervasztalon a vágóvonal megújítása Bátori Tibor munkában nulni". A mérnökiskola világszerte olyan népszerű volt, hogy fenntartásához öt kontinens dohányipari vállalatai járultak hozzá.) — Mostani beosztása? — Tervező-mérnök vagyok. Területem a francia nyelvterület és Kelet-Európa. — Az új vágóvonal terve eredetileg az Öné, vagy a mi szakembereinké? — A terv itt született meg, az Egri Dohánygyárban. Én segíteni és tovább-ter- vezni jöttem. — Mi az új berendezés lényege? — Az eddigi függőleges addagolás helyett vízszintes adagolás elvén működik. Előnye a teljes automatizálhatóság és önszabályozás, a magasság korlátáival kapcsolatos problémák kiküszöbölése, a dohányt és a kocsányi ésszerűbben lehet elhelyezni a két lánc között, kevesebb lesz az üres tér. — Lehet-e azt mondani, hogy ez a vágógép-adagolásban a legkorszerűbb színvonal? — Mindenképpen. Korszerű gyárakban már ez működik. A németek ,,Pack- rinné”-nek, „pakoló-csatornának" nevezik, mert a működés jellegzetessége a sorba-pakolás. Angolul viszont ,,for- ce-feed"-nek mondják: ,,erővel való táplálás”-nak. Az amerikaiakat arra emlékeztette, ahogyan a gazdasszony a libát tömi... Az új vágóvonallal mindenképpen jobb lesz a vágat. — Egyedi vagy típus-berendezés lesz? — Lényegében egyedi. A berendezések Hamburgban készülnek majd. Vannak típus-elemei, vannak kész tervek, melyeket az Egri Dohánygyár számára „méretre kell leszabni” és lesz, amit újra kell tervezni. S. A. 11 Arnold Möller és Kurt Peters, a Korber AG. szerelői a szárítóhenger szállításán ebből a hazából 1956. november 4-ének remény- és jövőhervasztó északi szele. Ládi István a hamburgi Körbe AG. — a nálunk jól ismert Hauni — megbecsült és nagy tekintélyű tervező-mérnöke. Most itt ülünkTarnóczi Tibor szobájában, hárman; Renaudin úr, aki gondosan vigyáz minden tervezésnél a Philip Morris-termékek jövőjére, már elment. — Ládi úr, mi már találkoztunk. 1980- ban... — Jó emlékezőtehetsége van! Akkor Domán és Huszti úrral volt nálunk. — Úgy van. Nos, Ön már 1957 óta a hamburgi gyárban dolgozik? — Nem. Előbb tiz évig Franciaországban dolgoztam; ott megismerkedtem egy hamburgi lánnyal. A feleségem lett és vele együtt telepedtem le Hamburgban. — Eredeti szakmája mi volt? — Kohász-technikusként végeztem Dunapentelén, akkor Sztálinvárosban. — Franciaországban a szakmájában helyezkedett el? — Nem, nem... Műszaki rajzoló voltam egy ideig, azután konstruktőr egy vasszerkezeti üzemben. A Haunihoz is konstruktőrként kerültem, majd a Hauni saját mérnök-iskoláján mérnök lettem. (Körber úr, a Hauni alapitója a képzést tartotta legfontosabbnak. Kiíratta a hamburg-bergedorfi gyár homlokzatára: , .semmit sem tudni nem szégyen, de a legnagyobb szégyen nem akarni taTeljesen átalakul az előkészítés. Immár működik a vadonatúj vágatszárítóhenger, de a vágó-sor, beleértve a vágógép-adagolást is, még nem illeszkedik hozzá. Ámde megújul az is. A megújulás elvi és stratégiai irányítója Tarnóczi Tibor, tervezője pedig ugyancsak magyar ember, aki azonban nem itthon él, mert még fiatalon kifújta Ládi István, M. Renaudin Jarnóczi Tibor és Daróczi Csaba
