Dohánygyári Híradó, 1991
1991-11-01 / 4. szám
ANNO 1850 Uzisztáni fejlemények — A dirhem jövője a háttérben? UTÓLAG CSÖKKENTIK A TRÁGYASZÁRÍTÓ TAVALYI NYERESÉGÉT Mint legutóbb hírt adtunk róla, az uz-bese- nyő Marhatrágyaszárító Vállalat privatizációjával kapcsolatban Nyakizmán Tökül vagyo- nügyetlenségi elnök kimerítő tájékoztatót adott, ám a lényeget mégis elhallgatta. A véletlen úgy hozta, hogy a nekeresd-piri- pócsi „Elektronikus Szalmacséplés" nemzetközi konferencián találkoztunk a vállalat rokonszenves, bár láthatólag lelombozott igazgatójával, dr. Haaka Rpmse Töhötöm úrral, akit két liter export Bikavér között sikerült szóra bírnunk. — Irigylem magukat! — kezdte. — Ilyen Magyarországon nem fordulhat elő. — Kétségtelen, nálunk minden példaszerű, hál’ Istennek... Figyelemmel hallgatom, fényességes padisah! — Tudja, nálunk, a Turáni Fennsíkon, nem úgy, mint Önöknél, mindenki liheg a hatalomért és politikai karriert akar csinálni. Az ellenzék fúrja Köcsög effendit, a pénzügyminisztert, mire ő elhatározta, hogy sürgősen konvertibilissé teszi inflációban úszó pénzünket, a dirhemet. — Igen, de ha szabad lesz... A vállalat privatizációja... — Várjon. Köcsög effendi kiszámította, hogy ehhez a Bergengóciai Jégbanktól föl kell venni 400 millió aranytallér készenléti hitelt, de miután fölvette, kiderült: kalkulátorában kimerülőben volt a gombelem, és nem 400, hanem 500 millió kellett volna. Képzelheti. A „Független Besenyők" ellenzéki párt a fogát csattogtatta. — Fantasztikus... És a vállalat privatizációja? — Most jön. A Patagon Business sokallta a vételárat a mi vállalatunkért. Mert 1990-ben, amikor az uz-besenyő vállalatok zöme a próféta szakállát tépdeste és az utcasarkokon koldult, nekünk, ha hiszi, ha nem, 500 millió dirhem nettó nyereségünk volt! — C-c-c-! Nahát! — A titok: meghonosítottunk egy technológiát, amelynek nyomán a marhák már szárított trágyát szórnak, hogy finom legyek. Az uz- besenyő törvények szerint egy vállalat vételára az utolsó évi nyereség tízszerese... — Nálunk tizenkétszerese. — ... Ez ugyebár 5 milliárd dirhem. Az ber- gengót aranytallérban annyi, mint 66,7 millió! A Patagon Business kijelentette, hogy ennyit nem ad, mert kiröhögik, hiszen egész Kelet- Turkesztánban minden bergengót érdekeltség bagóért veszi nyakra-főre az állami vállalatokat; még nekik fizetnek, úgy vágják a fejükhöz... — Ez ismerős. A különbség annyi, hogy az Egri Dohánygyárért semmi pénzt nem sokall- nak. — No persze. Csakhogy nálunk a Vagyo- nügyetlenség Nyakizmán Tökül és úgy viselkedett, hogy a Patagon Business Köcsög ef- fendihez fordult: adjon utasítást, hogy Nyakizmán Tökül engedjen az árból. — Utasíthatja? 12 — Igen, de az nagy támadási felület. A Patagon 13 millió aranytallér engedményt követelt; felajánlotta, hogy amennyiben megkapja, elintézi a Bergengót Jégbanknál (nyugdíjas vezérük ott felügyelőbizottsági tag), hogy megadják a konvertibilis dirhemhez szükséges 100 millió póthitelt. — S az effendi? Megtette? — Nem, azazhogy igen. Kacsintott, majd kijelentette: szó sem lehet róla, és újra kacsintott. A patagonok távoztak, nem mozdultak többet, csak vártak és figyeltek. S most következik a mi tragédiánk. Az igazgató nagyot húzott a palackból és folytatta: — Egy szép napon betoppantak az adóellenőrök, negyvenen. Megszállták az egész Marhatrágyaszárítót és mindent felforgattak. Kiderült, hogy nem fizettünk lélegzetvételi adót, kilincsadót, kumisz-adót (nálunk úgy isszák a kumiszt, mint Önöknél a feketét) és még százkilencvenhárom-féle adót, vámot, illetéket, percentet és kercentet. Egy hét alatt kimutattak 100 millió dirhem be nem fizetett adót. Ezzel 500 milliós nyereségünket utólag 400 millióra csökkentették, aminek tízszerese annyi, mint 53,3 millió aranytallér. A Patagon megkapta a lealkudott 13 millió aranytallért, Köcsög effendi szamárfület mutat a független besenyőknek, fölveszi a póthitelt, a dirhem konvertibilis lesz, Köcsög még miniszterelnök is lehet... Nyakizmán Tökül kint van az obligóból, minket meg Góbisivatag- szerte adócsalónak neveznek, még a tevék is röhögnek rajtunk, a büntetések és késedelmi kamatok további 100 millióra mennek, oda az év végi prémium és le kell mondanunk két automatizált trágyadomb-megrendelést. Engem fájdalomdíjként kiküldtek erre a szalmacséplő konferenciára. — De legalább elmondhatják, hogy Önök hozták az igazi áldozatot a haza pénzének konvertibilitásáért. Történelmi szerep! — Insallah — legyintett Töhötöm úr. — Én vagyok a legnagyobb marha azok közül, akik szárított trágyát termelnek. Őszinte részvétet éreztünk az uz-besenyő igazgató iránt. Mindamellett szivünket jóleső érzés melengette: milyen jó, hogy az Egri Dohánygyár átalakulása olyan simán, kulturáltan folyik, s hogy alig győzzük visszautasítani az APEH túlzott adóvisszatérítési ajánlatait. S. A. PÉLDÁZAT „Ismét hasonlatos a valóság-érzék hiánya ahhoz a királyhoz, aki az Európai Közösségre és az amerikai szavalatokra alapozta országa biztonságát. Jöttek a Szaddam-atombombák, jöttek a moszkvai puccsisták, és jöttek a belgrádi nagyszerb-nagysztálinista harckocsik, és nagy lön annak romlása.” — A Bond Street-i lovag kegyedet végkielégítésben részesíti, Fanny kisasszony! Ez nem teszi boldoggá? — Ó, engem az tesz boldoggá, aki végtelen kielégítésben részesít! NEMZETKÖZI VÁSÁR ÚJ KÖNYV Késő bánat eb gondolat
