Dohánygyári Híradó, 1991

1991-08-01 / 3. szám

SZENT ISTVÁNRÓL EGY SZENTSÉGTELEN KORBAN

Vannak korok, amelyekben humortalanok és zordak a vezetők. Ami följegyzés maradt Géza fia Vajkról, aki a keresztségben az István nevet kapta, egy sem említi, hogy a királyt nevetni, vagy akár csak mosolyogni látta volna valaki. Iszonyú súly nehezedett rá: el kellett hallgattatnia árnyas berkekben, források mohos sziklái alatt a táltosdobokat, s latin misék hallgatására kellett kényszerítenie a szabadon nyargaló pusztaiakat. Német szó az udvarban, német az ágyasházban, hullámzó dallamú, újlatinság a szigorú fegyelmet árasztó kolostorokban —, Európa tette rá kezét a szétszórt törzsek nemzetségeire, hogy magához hasonítsa őket, és elfelejtesse velük a sztyeppét, a lovon hátrafelé nyi- lazást és a dallamokat, melyek a velencei Gellért papot is elragadtatták. Tudta, hogy székében ellenségnek, a magyarság hóhérának tekintik, de azt is tudta, hogy a magyarság életmentője ő, s akikért a terhet viseli, hálából hegyes tőrrel orgyilkost küldenek rá éjszaka. így hát természetévé vált a mosoly- talanság: minden bizonnyal Mózes is ilyen volt évezredekkel előbb, egyiptomiságukhoz ragaszkodó zsidói élén, s ilyen arccal találkozunk újra meg újra televíziónk képernyőjén, mai magyarok. Ami akkor térítés volt, azt ma privatizációnak hívják; akkor gróf vette tulajdonba a még feltöretlen földeket, amint ma Ansaldo-k, Philip Morris-ok és Siemensek veszik tulajdonukba a vén vállalati gépparkokat, s alkalmazásukba azokat, kik negyven évig egyebet sem hallottak csak azt, hogy övék a vezető szerep. Igen, csakhogy egy nem akármilyen eltérés felhőzi be az analógiát, különbség a két kor között. S ez az eltérés elsősorban nem is hardware-ben riasztó, hanem a software-ben: akkor a tudat (vagy ha tetszik: a lélek) szerves tartozéka volt a szentség, a sámándobé ugyanúgy, mint a pápától kapott koronáé; szentség állt szemben szentséggel, s az egyik szentségnek kellett győznie a másik fölött. A király éppen úgy szakrális személy volt, mint a táltos; természettudományos ismeret még nem volt, de összeköttetés az univerzummal a tudattalannak mélységeiben igen, s egyezményes közös engedelmesség végső és íratlan parancsoknak. Szívben lakó törvénynek. Még fél évszázad sem telt el, és Istvánt közakarattal szentté avattathatta az az utód, ki maga is szentként vonult be egy nép emlékezetébe, s évszázadokon át szent lehetett az a korona, mely valóságosan, vagy a népi emlékezet által szentesítve, utólag került a szent király fejére.

A mai kor szentségtelen. A szentségtelenség egyházát sajtónak és tömegkommunikációnak hívják. Alig különböztethető meg magyarságmentő szellemi—társadalmi műtét és magyargyűlölő merényletek sora. Sárba lehet rángatni a Szent Koronát és az egész magyar történelmet, emberséget és hitet, s mindezt a szabadság és európaiság köntösében. Szent István korában föl lehetett ismerni a táltost, a papot és a királyt, föl a német lovagot és a magyar várjobbágyot. Ma a cinizmus álarcosbálja folyik, és a gyilkos az áldozat ruhájában rejtegeti a tőrt. Cuppogó iszappá vált a szellem fundamentuma, és folyós, híg talajon kell alapozni a jövőt.

Hol vagy István király? Hol van a Te szentséged? Voltál valaha magyarok istápolója. Lásd, árvák és magunkra hagyottak vagyunk.

H DOHÁNYGYÁRI í R A D Ó

Az Egri Dohánygyár vállalati közlönye

A szerkesztőbizottság elnöke: Sándor András Munkatársak: Csiffáry Csilla, Fülöp András, Keresztessy Ferenc, Pók Pál, Ruby István Felelős kiadó: Dr. Domán László Készült az Egri Nyomdában Felelős vezető: Kopka László Szerkesztőség: 3300 Eger Somogyi Béla u. 4.

Telefon: 11-411

Címlap: A. Buzzi, a Philip Morris International elnök-vezérigazgatója és kísérete az Egri Dohánygyárban A hátsó borítón:

A vásárban Búzás Éva kínálja a Rocky-t

ÁRAK ÉS KÖLTSÉGEK

Ez év áprilisában jelentékeny cigaretta-áremelést hajtott végre a pénzügyi kormányzat. Meglehetős- naivság volna ezen bosszankodni. Bár a cigaretta bizonyos szempontból közszükségleti cikknek tekinthető, kétségtelenül szenvedélyhez kötött élvezeti cikk, márpedig mit adóztasson meg a kincstár, amikor pénzre van szüksége, ha a szenvedélyek tárgyát nem? Valamivel később, júniusban emelték a likőrök árát is. Tudomásul kell venni, hogy a cigarettaáremelés a gyártók dolgát nehezíti. Különösen a finom cigarettákra berendezkedett gyártókét, mint mi, egriek. A licenc-cigaretták ára most már túl van azon a küszöbön, mely már a felső határát jelzi a fizetőképes keresletnek. Erre a küszöbre érkezett el a Helikon család is. Ezzel egyidejűleg áramlik be az országba a külföldön gyártott cigaretta, tehát eldördül az importverseny startpisztolya. Következménye: májusban a licenc-cigaretták értékesített meny- nyiségének a DOHÉSZK és a kisebb elárusítók mindössze 70 százalékát érték el, a Helikon pedig még érzékenyebb visszaesést mutat: 56 százalékot. Általában a 84 mm-es cigaretták fogyasztása csökken. Márpedig az általános előállítási költségek jelentős része ezekre a gyártmányokra esik. Az általános költségek nem csökkennek, az árbevétel viszont igen. A fogyasztási szerkezetnek ilyen irányú eltolódása két irányban kell, hogy bekapcsolja védekező reflexeinket: az egyik az általános költségek drasztikus csökkentése, a másik a 84 mm-es cigaretták gyártásának visszafogása. A fizetőképes kereslet növekedésére ebben az évben nem számíthatunk; s ha a pénzügyminiszter optimista biztatásai megvalósulnak is, a lassú — nem fellendülés, csak — felkapaszkodás inkább 1992 végén, mintsem elején kezdődhetik meg. Éppen ezért, ez év második félévében, komoly költségcsökkentő intézkedéseket kell tenni. Természetszerűleg a nagyobb költségtényezőkre kell összpontosítani, ezen túlmenőleg azonban kívánatos az egyes munkaterületeken a személyes felelősség rendszerének bevezetése a költséggazdálkodásban. A belső piacon mesterségesen feltornászott árakkal szemben a külpiacon meglehetősen nyomott árak uralkodnak, s így arra sem számíthatunk, hogy az export ellensúlyozza majd a hazai fogyasztás csökkenését. Mindez azt jelenti, hogy az ez évi nyereség minden forintjáért meg kell izzadni, éspedig mindenekelőtt a költséggazdálkodás területén.

„TELJESEM FÜGGETLENEK VAGYUNK, HIRDETÉSEKBŐL TARTJUK FENN A LAPOT"

— mondja David E. Doolittle, a „Tobacco Reporter” szerkesztője

Ennek az évnek meglehetősen hűvös tavaszán (nem éreztük az „üvegházhatást”, egy icipici elkelt volna belőle) rokonszenves, mosolygós fiatalember látogatta meg gyárunkat: David E. Doolittle, az USA tekintélyes dohányos lapjának, a „Tobacco Reporter’’-nek a társszerkesztője.

— A Tobacco Reporter? Nagyszerű! Ismerjük! Ha híreit nem használjuk fel, az azért van, mert túlságosan Amerikára összpontosít.

— A legutóbbi időkig valóban — feleli Doolittle úr. — Ma már azonban nagy figyelmet fordítunk Európára. Minden számban foglalkozunk egy-két országgal. A júniusi számban Németország, a szeptemberiben Magyarország és Bulgária fog megjelenni.

— Mikor alapították a Tobacco Reporter-t?

— 1876-ban. Nagyon büszkék vagyunk, hogy lapunk 115 éves, miközben példányszáma most kezd újra emelkedni.

— Akik szerkesztik, valamennyien ilyen fiatalok?

— Igen, fiatal a szerkesztőség. A lap hosszú életének titka, hogy mindig meg tudott fiatalodni.

— Nem gondoltak arra, hogy létesítsenek egy európai szerkesztőséget is?

— Ezt sajnos egyelőre nem bírnánk anyagilag. A lap Észak-Karolina államban jelenik meg, Raleigh a szerkesztőség székhelye. Nincs olyan pénzügyi forrásunk, mely lehetővé tenné egy európai szerkesztőség fenntartását.

— Amerikai lap... Nem kapcsolódnak egyetlen nagy dohányipari érdekeltséghez sem, mint a Philip Morris, a Reynolds, Lorillard vagy Brown Williamson...?

— Nem. Mi teljesen függetlenek vagyunk, ehhez az alapelvünkhöz ragaszkodunk. Hirdetésekből tartjuk fenn magunkat.

— Ne haragudjék, volt egy olyan benyomásunk. mintha Önök túlságosan a dohánytermesztők kérdéseit részesítették volna figyelemben.

— Akkor régen volt kezében a lap. Ma már ellenkezőleg: éppen a gyártókra igyekszünk koncentrálni. Annál is inkább, mert van a termesztőknek saját lapjuk, és mi azzal nem akarunk konkurálni.

— Milyenek a benyomásai az Egri Dohánygyárról?

— Nagyon jók. „Kelet”-et vártam, de Európát kaptam. A szeptemberi számban majd el fogják olvasni.

— See you again!

— Good bye! ~ .

3