Dohánygyári Híradó, 1991
1991-05-01 / 2. szám
ŐRÖK MÁJUS Dermedt virágok Szécsi Margit sírján Félek „Félek a fogak hullásától, erőm holnapi múlásától. Lázverten, majdnem holtan bűnhődöm, ha daloltam. Véged van, súgom, véged. Ez volt az utolsó ének. Szécsi M.” Havas, december végi arcát mutatja a Farkasréti temető. A mélységes csendben csak egy-egy varjú röppen fel lépteim hallatán. A fák ágai zúzmarával rakot- tan roskadoznak meg-meg roppanva a súly alatt. A sírok között, ahol utam halad, első Devecseri Gábor költő és műfordító, a ketté tört görög korsó jelzi nyughelyét. Őt Rábai Miklós az Állami Népiegyüttes volt koreugráfusa követi, majd Kovács Margit, az elbűvölően szép kerámia figurák megelevenítője, a csodás művész, édesanyjával együtt alussza itt örök álmát. Mellettük Nagy László költő sírja, aki csupán ötvenhárom évet élt. Szervátiusz Tibor, erdélyi magyar szobrász, fafaragó emelt sírjára kopjafát, mely egy népviseletbe öltözött csángó asszonyt ábrázol. A kopjafa felső részébe vésve a költő szív- bemarkoló sorai: „Ki viszi át a Szerelmet...?” E sírnak mindig van látogatója. Bizonyság erre egy pislákoló mécses, nemzeti szalaggal átkötött színes szalmavirág koszorú. A hitves, a hűséges társ, Szécsi Margit költő most ide tért megpihenni. Megpihenni, mert nehéz, gyötrelmes életutat járt be. Szülei Pestlőrincen élnek, a városvégen, tűzfalak között nőtt fel. Apja szelíd és értelmes munkásember. Érettségi után néhány évig tisztviselő, 1948- ban népi kollégista és a budapesti tudományegyetem bölcsészkarának hallgatója, 1949-től jelentek meg versei. Tanulás mellett a Csillag szerkesztőségében dolgozik, majd tanulmányait megszakítva Dunapentelén (a mostani Dunaújvárosban) fizikai munkát vállalt. Ekkori költeményeiben a városépítés lendületét énekelte meg. 1952-ben lett Nagy László felesége. „Rózsás blúzban és ingben esküdtünk, a mennyegző egy tányér fekete meggy volt és vörös bor.” — emlékezik vissza prózában Nagy László. „Nyomorúságos albérletben éltünk a Dembinszky utcában, néha megloptam Csűri nagysága kenyérhaj gyűjteményét.” Nagy László Szófiába kerül ösztöndíjjal, Szécsi Margit Pécsre, művelődési otthon igazgatónak. Lakása nem volt, hideg pincében kellett laknia viselősen. Fiuk született, s a tündérkerti hajdúvezérről Andrásnak nevezték el. Pestlőrincen a nagymama neveli. Az Iparművészeti Főiskolát elvégezve, ma jeles grafikus és könyvművész. Nagy László és Szécsi Margit verseskötetének borítóját és kötését tervezte. Szécsi Margit, férje halála után is, tovább folytatta azt az utat költészetében, melyet magának kijelölt. Tisztelete évről- évre nőtt. Bejelenti, hogy elkezdte a Nagy Lászlóval foglalkozó irodalomtörténeti kutató munkát, s minden rá vonatkozó dokumentumot megőrzés céljából ösz- szegyűjteni „mivel a tulajdonomban lévő otthont, ahol ő élt és alkotott, máig változatlannak tartottam meg, s a jövőben is az Ő emléklakásaként kívánom megtartani.” Ezt tette 1990. decemberében bekövetkezett haláláig. Szécsi Margitot nem a porladó anyag, nem a tárgyak, nem az emlékek, hanem versei, a szavak zenéje őrzi meg. A világgal viaskodott, pedig akár trónolhatott volna a beérkezett sikerek koszorúin. A tisztelet, a kegyelet dermedt virágai borítják el sírját. Mécsesem lángja ellobbant, kihunyt. Lassú léptekkel távozom, nyomot hagyva a frissen hullott hóban. Érte mondok rekviemet, de magunk miatt. Mert ő megalkotta életművét, teljeset, szépet. Kegyetlen dolog, mert elvesztésével nemcsak személyes barátai érezhetik magukat egyedül, hanem mindazok, akik műveiben találtak barátra. Elővehetjük műveit, de az új helyzethez már nem lesz új szava. Pedig kellett volna még nekünk ereje, tisztasága, megvesztegethetetlensége ebben az immár lélek nélküli világban. Rajna Ady Endre KÉT KURUC BESZÉLGET Tyukodi pajtásom, Ne siess strázsára: Mért siessünk, holott megnőtt Magunkfajta ködmönösnek Mostanán az ára. Eddig verekedtünk S csak mi verekedtünk: Nemesurak fognak most már Pártot-ütni, verekedni Szegény mihelyettünk. Most már nagyon jó lesz, Nem póri, nem véres: Nemesurak értenek jól A finomabb fringiához S az egymás fejéhez. Tollasult szerb hajcsárt, Tisza-urat bántni, Ha császárhoz, grófhoz állott, Paphoz, némethöz, komiszhoz: El tudtuk találni. Ám Kártévő úrnak Hozzánk jönni kellett, Ördög vigye, pártunk fogni S vezérkedni a lőcsei Brigadéros mellett. És a brigadéros Zászlót hurcol értünk S az urak majd kockát dobnak, Hulljon-e vagy ne hulljon már A mi dühödt vérünk. Hallottam, Krajnában, S messze Franciában így mulatnak pártoskodva, őszkor pórral vadat-űzve Nagyurak hiában. Pedig eddig szép volt, Rákóczi űr tudta, Hogy és just is, és hogy mégis Merre van a föld népének Boldogságos útja. Tyukodi pajtásom, Én vérem kilobban. Jó dolga lesz a császárnak, Úrék se járnak rosszul, de Nekünk se lesz jobban. Ne siess: ital-bor Ráfér a szegényre. Tán fölvidul országunkra Valamikor jobbjainak Elfecsérlett vére. Nincs itt nekünk dolgunk, Ez az urak dolga S Bécsben s itthon már megszokták: Úr aratja s elaratja, Mit vetett a szolga. 20