Dohánygyári Híradó, 1991
1991-05-01 / 2. szám
NEMZETISÉG ÉS KÖZÉRTELMESSÉG Széchenyi István gróf 1791—1991. Éppen 200 esztendeje született a legnagyobb magyar, akit ezzel a jelzővel nem kevésbé nagy politikai ellenfele, Kossuth Lajos illetett. Ö volt az, akinek nevével két évtizede kicsiny dohánygyári közösségünk hozzáfogott a minőség iránt való vágyának megvalósításához. Gróf volt és dorbézolhatott volna, mint társaságának tagjai; ám ő „milliókra költé dús élte kincsét, ámbár napja múlt” s hátra hagyván a Hi- fe/-t, a Világ-ót és a Stádium-ot, a Lánchidat és az Akadémiát, valóban „lerázta, ami benne földi” volt és „egy éltető eszmévé finomult". Mit üzen nekünk Széchenyi? Önmagunkat újjáteremteni Merő tévedés azt hinni, hogy Széchenyi „közgazdász” volt. S noha ritka felfogó- és alkalmazóképességgel tanult a fejlett Nyugattól, merő tévedés föltenni, mintha kozmopolita lett volna. Széchenyi — mint Kemény Zsigmond mondta — a leghívebb magyar volt, mert a magyar talajt soha el nem veszté lába alól. Ö nem egyszerűen a „viszonyokat”, nem az alkotmányt, a politikai és gazdasági berendezkedést akarta megváltoztatni (nem „rendszerváltást” óhajtott), tehát nem az objektív, külsősé- ges, kézzel tapintható magyar világot vette célba, hanem azt, ami egyedül képes e kézzel tapintható világot is újjáteremteni: a szellemet, a magyarság egész belső, szubjektív világát. Reform-munkája elsősorban a magyar személyiség lelki késztetéseinek megjavítására, s ezáltal az egyedekből kialakuló nemzeti lélek megmentésére irányult. Mert az ő saját lelki diszpozíciója is eleve ez volt. Meggyőződésünk, hogy ő akkor Is felrázta volna nemzetét, ha lábát a hon határain túl soha ki nem teszi. „Nekem úgy látszik, hogy mindenekelőtt az értelmiséget tágítani s a nemzetiséget terjeszteni kell, s Nagyot, Dicsőt s Halhatatlant csak azután vihetni véghez.” Széchenyi „hatalom-elmélete” „Minden lehető előmenetelünk kirekesztő- leg értelmességi súlyunk nagyobbításában s csinosodó nemzetiségünkben verhet tartós gyökeret; minden, ami nem áll valódi nemzetiségen s valóságos, minden előítélet- s szemfényvesztéstől megtisztult értelmességen, alaptalan s előbb-utóbb bizonnyal elbomlik... Ha valami fölemelheti még e hazát önboldogságára s hozzá illő magasságra, az semmi egyéb nem lehet, mint Nemzetiség és Közértel- messég.” A közértelmesség az ember egész erkölcsi lényének kiművelését jelenti. „A kiművelt emberfő sokasága a nemzet igazi hatalma.” Kíméletlen önismeret A „kiművelt emberfő" nem egyszerűen „képzett" és „oktatott” személyt jelent, hanem magas erkölcsi színvonalon álló polgárt. Széchenyi nem hízelgett a nemzetnek: kemény szavakkal marasztalta el hiúságban, öncsalásra való hajlamban, szalmaláng-lelkesedésben, közrestségben és irigységben, mely magával hozza a pártviszályt és az uralomvágyat. „Alig van köztünk ember, ki a másik megaláztatásán ne örülne." Milyen friss minden szava! „Mindegyik kolompos, vezér, vagy egyedül saját erejére támaszkodó pártkalandor akar lenni.” Mi a szalmatűz oka? „Edd igeié a magyarnak vezetői jobbára, sőt, kirekesztőleg mindig a nemzet lelkesedésére apelláltak, számítási tehetségét azonban soha nem iparkodtak kellőleg ébreszteni, helyesbíteni és azt tervük alapjaul használni...” ,Az emberi nemben lappang, sőt, a magyarban éppen nem lappang, de vajmi ocs- mányul kitűnik az irigység és a sültgalambra való étvágy.” Látnok A szabad sajtóról elismeri, hogy elvben „a legszentebb emberi jog”, de gyakorlatban a „gyilkosnak gyilkánál, gyújtogatónak kanócánál nagyobb átokká fog válni”, mert ahol a közvélemény szilárd, a műveltség önálló, mint Britanniában, ott mindent kár nélkül lehet írni és mondani, de másutt, hol „éppen nem létezik közvélemény, vagy az, mely létezik, tévedéseken és öncsalásokon alapul, mint Magyaroralkotás, csak rombolás által ismerteti meg magát.” Széchenyi politikai programja Mi hát a Széchenyi jóváhagyta politika elvi iránya? Magyar talajon álló politikusnak a következőkhöz kell tartania magát: 1. A magyarságnak hibái és szenvedélyei vannak. 2. E szenvedélyek a haladás kerékkötői. 3. E szenvedélyeknek hízelgő politika az egyetlen, mely nálunk népszerű. 4. Tehát a népszerű politika mindig gyanús: nem a haladás ellensége-e. Mi a teendő? — A magyar politikában lehetőleg kerülni kell oly problémák fölvetését, melyek a szenvedélyeket fölkelthetik és egy „népszerű” politikai kurzus túlzásaira alkalmat adnak. — Ha ily problémának tárgyalása mégsem kerülhető ki, minden erővel meg kell kísérelnünk kiemelését a szenvedélyek köréből és alávetését a józan ész szempontjainak. Az előzőhöz világos fej és lelkiismeret, a másodikhoz meggyőződés és lelki bátorság, mindennel dacoló erkölcsiség kívántatik. (-) A Batthyány-kormány szágon", ott a szabad sajtót — a majdani valóságos sajtószabadság, a majdani szilárd közvélemény érdekében — irányítani és ellenőrizni kell. S az ő korában még nem is volt hangos és képi tömegkommunikáció. Függetlenség és szabadság Széchenyi nem érti bele a szabadság fogalmába a rombolás szabadságát. Szabadság csak értelmi súly és erkölcsi felsőség (felelősség) által érhető el. Külső hatalomtól független nép még nem feltétlenül szabad, nem „oly szabad, milyennek lenni emberhez illő, ki magasb lények rokona". Az erkölcsileg ki nem művelt nép legfeljebb, ha a „farkasnak függetlenségi köréig” képes fölemelkedni, ahol békében az „állatoktól nem igen különbözően használja fel, fellázítva pedig nem „Te sem haltál meg, népem nagy halottja! Nem mindenestül rejt a cenki sír...” (Arany) 21 A szülői ház Bécsben
