Dohánygyári Híradó, 1991
1991-05-01 / 2. szám
A TULAJDONOSVÁLTOZÁS MELLETT DÖNTÖTT A VÁLLALATI TANÁCS KÖBLŐ TIBOR VT-ELNÖK NYILATKOZIK A DOHÁNYGYÁRI HÍRADÓNAK Az Egri Dohánygyár Vállalati Tanácsa, 24 szavazattal (a huszonötödik tanácstag igazoltan volt távol), egyhangúlag, ellenszavazat és tartózkodás nélkül, úgy döntött, hogy az Egri Dohánygyárat a maga részéről a Philip Morris International Inc. és az Austria Tabakwerke tulajdonába adja. A döntés 1991. április 5-én, déli 12 órakor történt. A tanácsülés után a VT-elnöke, Köblő Tibor, az alábbi nyilatkozatot adta lapunknak: — A Vállalati Tanács kinyilvánította azt a szándékát, hogy az Egri Dohánygyár állami vállalat alakuljon át a Philip Morris és az Austria Tabakwerke tulajdonát képező vállalattá. A döntés egyhangú volt, ellenszavazat és tartózkodás nélkül. Ez a döntés egy folyamat indító mozzanata. Ez után arra van lehetőségünk, hogy a szükséges okmányokat, az átalakulásnak hosszas tárgyalások után a Philip Morris-szal és az Austria Tabakkal egyeztetett módozatait benyújtsuk a Vagyonügynökségnek, amely a végső döntésre hivatott. Ezeket a módozatokat, a terv részleteit addig nem hozhatjuk nyilvánosságra, amíg a Vagyonügynökség, mint negyedik érintett fél, belegyezését nem adja. Annyit mondhatok csupán, hogy az átalakulás kedvező számunkra, lehetőségünk van arra, hogy Magyarország legkorszerűbb cigarettagyára legyünk. A feltételeket sikerült olymódon kidolgozni és külföldi üzletfeleinkkel egyeztetni, hogy a folyamat nem fog fájdalmas létszámelőtt csökkenéssel járni. Azt is megmondhatom, hogy a nem könnyű egyeztetések nagyrészt éppen erre irányultak. A Vagyonügynökség döntése után a vállalat igazgatója személyesen fog minden terület számára tájékoztatást tartani. Eldobtuk a kockát! Kezet rá, igazgató úr! Kezet rá, elnök úr! MINDENKI A FEDÉLZETRE 1990. a vállalat eddigi legsikeresebb éve volt. A 407 millió forintot meghaladó nyereség a lehetőségek jó kihasználásából származott. Az átlagkereset jelentősen nőtt: 205000 forintra; a vállalat törzsdolgozói — több, mint 700-an — vagyonjegyhez jutottak; ez további 60000 forinttal növelte az átlagjövedelmet. Emellett olyan jelentékeny fejlesztési koncepciókat sikerült megvalósítani, mint például a szárítóhenger megvásárlása, ami maga 2 millió DM beruházási költséget jelent. A gyártmányok fedezeti hányada javult, 1991 - re biztosítva van a likviditás, a bérfejlesztésnek csak az állami gazdaságpolitikai korlátozások szabnak határt. Az eredményt tovább lehetett volna növelni, de a vállalat szempontjából nagyobb jelentősége volt annak, hogy jelentékeny összegeket fektessen alapítványokba. Az Egri Dohánygyár rangja ezt megköveteli és a vállalati presztízs a nyereségnek hosszú távon gyümölcsöző összetevője. Nem lehet eléggé hangsúlyozni ennek a kivívott rangnak a jelentőségét, mindenekelőtt a munkahelybiztonság szempontjából. Ebben a tekintetben az Egri Dohánygyár szigetként emelkedik ki az állami vállalatoknak abból a szomorú erózió-folyamából, mely Egert jellemzi. Elég a két építőipari vállalatra, a Csepel Autógyárra vagy a Finomszerel- vénygyár helyzetére utalni. Nap nap után komoly képzettségű emberek jelentkeznek reménykedve fölvételre az Egri Dohánygyárban. Ha ezt egybevetjük azzal, hogy reális becslés szerint ebben az évben 50%-os inflációt várnak, szinte a Noé bárkája képzik meg előttünk, ami a saját helyzetünket illeti a válság vízözönében. Ám a „bárkát” egy pillanatig sem lehet hagyni „ringatózni”, mivel a közeg, amelyen hajózik, nem szelíden hullámzó víztükör, hanem viharos, zivataros tenger, éles szirtekkel és rosszindulatú zátonyokkal. Kapitánynak, navigátornak, kormányosnak és „legénységnek” egyaránt szüntelen erőfeszítéseket kell tennie, hogy a hajó épen tudja megkerülni ezt a világtörténelmi Horn-fokot s egy évtized múltán megkönnyebbülten elmondhassa: maga mögött hagyta a magyar nemzetnek e legújabb „zivataros századát”. Az átalakulás, vagyis a tulajdonosváltozás immár tény. Ám mi sem lenne veszedelmesebb, mint ennek vártában „leállni” és saját sorsunk kemény irányítását akár egy pillanatra is abbahagyni. A Philip Morris-szal való tárgyalás egy dolog, s a vállalati munka, a tervezés, termelés és értékesítés a másik. Az új minőségügyi akció erőfeszítéseit fenn kell tartani. A piaci igényeknek, akár a DOHÉSZK közvetíti, akár más csatorna, eleget kell tennünk. Ki kell védenünk a belföldi dohányellátás zavaró hatásait, úrrá kell lennünk a gondokon, melyeket a gyenge minőségű dohányok okoznak, a műszakiaknak meg kell ismerkedniük azokkal a feldolgozási eljárásokkal, melyeket a helyettesítő dohányok tulajdonságai követelnek. Anyagi áldozattal beszereztük a töltőképesség-javító szárítási technológiát, de az új berendezéssel mihamarabb meg kell ismerkedni, mert nem engedhetjük meg magunknak az elnyúlt betanulási időből származó veszteségeket. Erre az évre biztatóak a kilátásaink. Az Öböl-háború befejeződése reményt nyújt az export élénkülésére; a vállalatnak van anyagi fedezete arra, hogy létszámmegtartó képessége töretlenül fennmaradjon. Alaptalan ebben a tekintetben a privatizációtól félni: még abban az esetben is, ha ez ebben az évben bekövetkezik, az Egri Dohánygyár elektronizálása ötéves folyamatra van tervezve. A vállalat dolgozóinak jog- és létbiztonsága a Vállalati Tanács és a Szakszervezet tárgyalási feltételei között első helyen áll. Ami az exportot illeti, szilárd elhatározás, hogy a termék gyártásához csak akkor fogunk hozzá, ha a megnyitott akkreditív rendelkezésünkre áll. A belső piac tekintetében felkészülünk a termelői ár változására. El kell ismertetnünk a költségnövekedést a termékben, ez pedig 40—45%-os termelői árnövekedést jelent, ami mintegy 25%-os mértékben jelenik meg a fogyasztói ár emelkedésében. Fontos, hogy a Helikon-termékek piaci pozíciója ne változzék, de emellett mindent meg kell tennünk új termék befuttatására. A vállalat eredménye gyakorlatilag nem a termelés mennyiségével, hanem mindenekelőtt és döntő módon a termékek nyereség- tartalmával függ össze. A vállalat eredményessége és a bérnövekedés között egyenes összefüggés van. Ezt a bérnövekedést azonban az állami gazdaságpolitikai intézkedések meglehetősen mechanikusan korlátozzák. A rendelkezések szerint adómentesen csupán 18%-ig lehet növelni a bért az előző évi szinthez képest. Ez azonban nem fedezi az infláció veszteségeit. 18 és 28% között már adót kell fizetni, bár nem a teljes nyereségtömeg után. 28% fölött már olyan adókulcs van, ami gyakorlatilag lehetetlenné teszi egy vállalat számára az ilyen mértékű béremelést. Ki kell tehát számítani, mi az optimum. Ha a 28%-os határt kihasználjuk, ennek költségkihatása több, mint 80 millió forint. Az eredménytől (a második félévben már kalkulálható lesz) függ, vállalhatjuk-e a bérfejlesztésnek ezt a tetemes költségét. Ám úgy látszik, a 25%-os határig még a rosszabbik esetben is elmehetünk. Az elbizakodottság életveszélyes. Még arra sincs időnk, hogy lazítsunk és kifújjuk magunkat. Figyelem-összpontosítás és minden erő megfeszítése: ez van soron. Mindenki a fedélzetre. H DOHÁNYGYÁRI í R A D Ó Az Egri Dohánygyár vállalati közlönye A szerkesztőbizottság elnöke: Sándor András Munkatársak: Csiffáry Csilla, Fülöp András, Keresztessy Ferenc, Pók Pál, Ruby István Felelős kiadó: Dr. Domán László Készült az Egri Nyomdában Felelős vezető: Kopka László Szerkesztőség: 3300 Eger Somogyi Béla u. 4. Telefon: 11-411 Címlap: A. Buzzi, a Philip Morris International elnök-vezérigazgatója és kísérete az Egri Dohánygyárban Hátsó borító: A minőségakció vezérkara és dokumentumai 3
