Dohánygyári Híradó, 1991
1991-05-01 / 2. szám
A PHILIP MORRIS INTERNATIONAL VEZÉRKARA EGERBEN A. Buzzi: Rend, tisztaság, hozzáértés, de 60-as évekbeli technika” „Háztűznéző?” így is lehet mondani. Ámbár, ha már a házasodási szokások analógiájával élünk, ez inkább személyesen a menyasz- szonynakszó\ó látogatás volt. Nem köny- nyen értette meg a Philip Morris, hogy itt, Magyarországon, a „parti” nyélbeütéséhez nem elegendő, ha a két apa megköti az üzletet. Itt, Magyarországon, a leányt magát kell megkérni, és a leány beleegyezése szükséges. Nos, a leány az Egri Dohánygyár, melyet a vállalat Vállalati Tanácsa képvisel. így történt, hogy a privatizációs döntés előtt, a döntés előkészítésének szakaszában, a Vállalati Tanács látta vendégül az érdeklődőt, a Philip Morris International vezérkarát. Mert ez az ország egy ezerszáz éves, nagymúltú ország. Mert ez a vállalat egy százesztendős, nagymúltú gyár. Kilenctagú küldöttség Február 6-án délelőtt érkezett meg a Philip Morris International és a Philip Morris EEMA kilenctagú küldöttsége. A kocsik begördültek az udvarra. Akik kiszálltak belőlük, a következők voltak: A. Buzzi úr, a Philip Morris International elnök-vezérigazgatója, D. Devitre úr, vezető alel- nök és adminisztrációs főnök, L. Pollak alelnök és általános jogtanácsos; a Philip Morris EEMA részéről A. Gambler úr elnök, L. Camilleri úr, elnökhelyettes, M. Ulriksson úr, F. Dulles úr, körzeti jogtanácsos, J. C. Kunzúr és Renaudetúx, technológiai összekötő. Az urakat dr. Domán László igazgatónk, Köb/őTibor, a Vállalati Tanács elnöke, Molnár Jenő és Várhelyi József igazgatóhelyettesek fogadták. A vendégek kötetlen beszélgetés közepette, némi frissítőt vettek magukhoz a tárgyalóban, majd megkezdődött a gyárlátogatás. Olykor őszintén csodálkoztak Ulriksson és Renaudet úr már jól ismert bennünket, félig-meddig házigazdaként is viselkedtek. A rokonszenves, szemüveges, őszes és a többiek közül fejjel kimagasló Buzzi úr azonban, akin egyébként látszott, hogy már sokat tapasztalt, először látta az Egri Dohánygyárat, akárcsak kíséretének többsége. Mint vevőknek, alapvető beállítottságuk a tartózkodás volt, de nem egyszer kiestek szerepükből. Olykor őszintén meglepődtek, sőt, csodálkoztak. Mint Devitre úr mondta, igen kulturált körülményekkel találkoztak minálunk. Buzzi úr hosszasan elnézegette a kézi szivargyártást, nagyon tetszett neki a régi fénykép, az 1910- es dohánygyárról, a vásározó néppel. — Óriási a fejlődés — mondta őszinte meghatottsággal, majd hozzátette: — Mély benyomást kelt itt a rend, a tisztaság, a szakértelem, a hozzáértés, csak hát a technikai színvonal... Az bizony, a 60-as évekbéli. — Akkor volt utoljára alkalmunk átfogó technikai megújulásra, Buzzi úr. — Lesz ez a gyár még olyan, mint a neuchateli — jegyezte meg Dulles jogtanácsos úr. Ajánlat Lausanne-ban A gyárlátogatás után a küldöttség ebéden vett részt a Vállalati Tanács tagjaival. Buzzi úr az ebéden ünnepélyesen meghívta a Vállalati Tanácsot Lausanne-ba, a következő hétre. Mint mondták, a Philip Morris ajánlatát ott fogják átnyújtani a Vállalati Tanácsnak, majd márciusban újra eljönnek, ennek az ajánlatnak a megtárgyalására. Az1970-es évek közepe óta gyümölcsöző és harmonikus együttműködés folyik közöttünk, mint licencia-adó és licencia-vevő között. A Philip Morris többször minősítette az Egri Dohánygyár licenc-gyártmá- nyait a legkitűnőbb minőségűnek a (volt) szovjetblokk területén. Ez a harmonikus együttműködés és ez a jó minőség annak volt köszönhető, hogy az Egri Dohánygyár már az 1970-es évek eleje óta komolyan készült arra, hogy egyszer beilleszkedjék a fejlett világba. A bizantinus hatalmat kiszolgáló állam, ha barátságtalanul is, kénytelen volt eltűrni, hogy az Egri Dohánygyár magasra emelje a haladott management és a piacgazdaság zászlaját, mert nem mondhatott le a bőséges dézsáiéról, melyet a belsőleg, önként átalakuló vállalat munkájából szerzett. Az 1970- es években az Egri Dohánygyár vezetése a Harvard főiskola anyagából képezte át magát korszerű management-té. így vált az Egri Dohánygyár alkalmassá arra, hogy a Philip Morris partnernek tekintse, és saját, igen fejlett hálózatába való integrálására gondoljon. A Philip Morris a magyar gazdaságba beruházni kívánó külföldi tőkeérdekeltségek között abban a szerencsés helyzetben van, hogy Magyarország egyik legkiválóbb vállalatába társulhat be. Ám éppen azért, mert az Egri Dohánygyár elég korszerű ahhoz, hogy úgy jelenjék meg, mint amely saját kiváló szakember-gárdáját és törzsdolgozóit hozzászoktatta a közös munkába való beleszóláshoz, sőt, a vállalat valóságos résztulajdonosaivá tette, a Philip Morris- szal való egyesülést csak a kölcsönös feltételek méltányos és ésszerű összehangolása alapján tudja elképzelni. Mint nagy költőnk, Berzsenyi Dániel mondja: „Romlásnak indult hajdan erős magyar.” Ám az Egri Dohánygyár A tárgyaló küldöttség kollektí- az igazgatósági épület elé vája any- érkezik nyira azért magyar maradt, hogy a kézcsóktól idegenkedjék és egy frigyet csakis fölemelt fejjel, becsületes kézfogással megpecsételve tudjon elfogadni. KÉZFOGÁS ÉS EMELT FŐ Próbatétel előtt áll az Egri Dohánygyár. Egy hagyományosan állami vállalat tőkés tulajdonosokat kap. Amikor azt mondjuk: állami vállalat, nem az 1945 után megalázott szolga-állam vállalatára gondolunk. Az Egri Dohánygyár amaz állam vállalataként született, amelyet 1001 -ben Szent István király alapított, s amelynek folytonossága erőszakos szétzúzásáig sohasem szűnt meg. Az Egri Dohánygyárat a magyar honfoglalás ezredéves fordulóján alapították. Idestova megünnepli 100 esztendős születésnapját. Legkorszerűbb a hazai dohányipari vállalatok között. Becsületes nyeresége olyan arányú, ami a jelen gazdasági válságban fehér hollóvá teszi. Az Egri Dohánygyár ma már nem egyszerűen állami vállalat. Több, mint 700 alkotójának, fenntartójának, kétkezi és szellemi munkásának is tulajdona. így hát az Egri Dohánygyár nem eladó. Az Egri Dohánygyár kollektívája viszszautasította, hogy akárkik a feje fölött úgy dobják oda, mint egykori címeres földesurak jobbágyfalvaikat. Az Egri Dohánygyár kollektívája maga kívánt dönteni saját sorsáról, és maga kívánt megállapodni a külföldi tőkével, mely működtetni akarja. Kívánatosnak és szükségesnek tartja ezt a kétoldalú szerződést a külföldi tőketulajdonossal, de nem engedi lerombolni, amit oly sok erőfeszítéssel épített. Az Egri Dohánygyár vállalat nem „eladó tárgy”, hanem szerződő fél. Az Egri Dohánygyárban nem számosállatok toporognak, hanem emberek dolgoznak, mégpedig a száz év alatt létrehozott vagyonnak a résztulajdonosai. Éppen ezért készek megvédeni saját érdeküket. Eddig az üzenet azoknak szólt, akik állami pozíciók birtokosai. Most pedig megbecsült üzletfelünkhöz, a világméretű Philip Morris transznacionális vállalat PM International leányvállalatához fordulunk. Aleardo G. Buzzi 4
