Dohánygyári Híradó, 1990
1990-12-01 / 2. szám
NEMZETKÖZI FIGYELŐ 1990 MOSZKVA: A „NAGY JÚLIUSI DOHÁNYOS FORRADALOM’’ Nikitin miniszterelnök-helyettes is áldozatul esett (Die Tabak Zeitung) Már ez év tavasza óta hiány van dohányárukban Szovjetunió-szerte. Örményországban, a szovjet cigarettapapír- és filter kábelgyártás központjában, polgárháborús állapotok uralkodnak. Januártól májusig sorban bezártak a gyártóüzemek, főleg azért, mert a külföldi nélkülözhetetlen importanyagok szállítása megszűnt. A nagy litván filtergyár bejelentette, hogy bojkottálja a szállítást a Szovjetunió többi részébe. Ráadásul az egyik legjelentősebb dohánytermelő köztársaság, a Moldvai, drasztikusan fölemelte a dohányárakat. Időközben kiderült, hogy a szövetségi szervek teljesen hamisan becsülték föl a szükségletet. A bécsi „Presse” értesülése szerint a tervezők 1985—88-as időszakot bázisként alapul véve, az 1990-es szükségletet 407 milliárd darab cigarettára „tippelték”. A valóságos szükséglet azonban 445 milliárd cigaretta volt. Ehhez még hozzá kell tenni, hogy az ipar a tervszámokat sem érte el! A hiány legalább 60 milliárd cigaretta. Az Orosz Föderációban mintegy húsz dohánygyár egyszerre zárt be nyári szabadságok miatt, s ez egybeesett a segédanyagok szállításában beállott zavarokkal (a korábbi KGST-országokkal elszámolási vákuum állt be). Moszkvában a cigarettahiány miatt sztrájkhullám söpört végig a legkülönbözőbb ipari üzemekben. A kevés nyitva levő trafik előtt hosszabb sorok kígyóztak, mint a legszebb biradalmi időkben a Lenin-mauzóleum előtt. A cigarettaárak a feketepiacon az egyszerű állampolgár számára elérhetetlen magasságokba szöktek. Nyugati cigarettákért már csomagonként 30 rubelt kértek, s még a legolcsóbb orosz cigaretták is öt rubelbe kerültek. Moszkvában utcai barikádok jelentek meg. Kostromában nagy tömeg vonult fel „Dohányozni akarok!” felirat alatt. A Kom-A MADRIDI TABACALERA A KÖZELJÖVŐBEN AJÁNLATOT TESZ? (Die Tabak Zeitung) Nemcsak mi privatizálunk, hanem a spanyolok is. Miguel Angel del Valle-lnclán, a spanyol állami dohánymonopólium, a Tabacalera elnöke úgy nyilatkozott, hogy az Európai Közösség belső piacának megnyitása megkondítja a lélekharangot a spanyol állami monopólium fölött is. Részletekbe ugyan nem bocsátkozott, de kijelentette, hogy a Tabacalera-nak, minden valószínűség szerint, a jövőben le kell mondania az állami támogatásról. Az első lépésben a Tabacalera „diverzifikál”: 3 milliárd peseta alaptőkével ingatlan vállalatot alapít. Számunkra érdekesebb azonban az a terv, hogy a Tabacalera a közeljövőben fel akarja keresni Magyarországot, Csehszlovákiát, Lengyelországot és Romániát egy hosszú távú dohányipari együttműködés érdekében. Ez nemcsak dohányáruk eladására, hanem dohánytermesztésre és cigarettagyártásra is kiterjedne. Európai nagykereskedelmi vállalatot akarnak alapítani magántőke részvételével. A Tabacalera forgalmazási súlypontját át akarja helyezni a kiskereskedelemről a nagykereskedelemre. szomolszkája Pravda ilyen szalagcímmel jelent meg: „Kormány, adj nekünk szívnivalót!” Bevezették a havi 20 cigarettára szóló jegyeket, de mert a szükséges rövid idő alatt ezeket nem tudták kinyomni, cukorjegyre adták a cigarettát. A „forradalmi helyzet” leszerelésére az el-Lapzártakor érkezett, hogy a két nagy észak-amerikai multinacionális vállalat, a Philip Morris és a Reynolds bejelentette: megkötötték a szerződést az Orosz Köztársasággal, miszerint 1991-ig a Philip Morris mintegy 20 milliárd, a Reynolds pedig 14 milliárd cigarettát szállít az orosz dohányelosztó hálózatnak. A szállítások azonnal megkezdődnek. A Philip Morris részéről az Amerikában és Európában működő összes Philip Morris érdekeltségű dohánygyár részt vesz a szállításban. Az elképzelés szerint ez a cigarettatömeg szabaddá fog tenni orosz dohánygyári kapacitásokat más szovjet területekre való gyártás számára. Jugoszláviában csökkent a drágább, finomabb és licenc-cigaretták forgalma. 1989-ben 55 707 tonna cigarettát értékesítettek Jugoszláviában, 6,5 százalékkal kevesebbet, mint 1988-ben. Kétségtelenül a rendkívül megnövekedett megélhetési költségek kényszerítettek igen sok dohányzót arra, hogy áttérjenek az olcsóbb kommersz cigarettákra, melyek a teljes piacnak 20,2 százalékát teszik ki. Miközben az olcsó kommersz cigaretták fogyasztása 1989-ben 30 százalékkal nőtt, a licenc-cigaretták forgalma 4,5 százalékkal esett vissza. A kormány, a dohányipar helyzetét könnyí-AZ EGYESÜLT EURÓPA ÁRNYÉKA AZ ANGOL DOHÁNYIPARON Az angol dohányipar teljesen nemzetközivé vált, két hatalmas trösztje, a BAT és a Rothmans révén. Ezek már csak összeurópai méretekben terveznek s így az angol belső piac kérdései szinte mellékessé váltak számukra. A márkanév-tulajdonjog problémái azt jelentik, hogy a másik két nagy cigarettagyártó vállalat, a Gallaher és az Imperial későn ébredt fel. Ezeknek mindent megelőző gondja, a hatalmas import nyomása alatt, saját hazai cigarettapiacuknak a védelme. A verseny kényszere alatt most mindinkább az válik fő problémájukká, hogyan tudjanak versenyképes csekély kátrányhozamú cigarettákat piacra dobni az elkövetkező években. ső lépés személyi volt: Gorbacsov menesztette az élelmiszeriparért felelős miniszterelnök-helyettest, Wladimir Nikitint. Gyors tűzoltó-mentőakcióként Bulgáriából hoztak be vagonszámra cigarettát, s megindultak a tárgyalások Albániával és Indiával cigarettaimport ügyében. A Philip Morris még két szerződést kötött az 1992—1995. időszakra, továbbá technikai segítséget fog nyújtani az elavult szovjet dohányipar korszerűsítéséhez. A Reynolds a leningrádi dohánygyárral kötött licenc-szerződést: 1991-ben itt meg fogják kezdeni a Winston gyártását. A Philip Morris Marlborot és más népszerű PM-márkákat, a Reynolds Winstont, Camelt, Monte Carló-t szállít. A külföldi márkák jelenlegi feketepiaci áraira az 50 DM jellemző csomagonként. A multinacionális dohányipari vállalatok igen nagy lehetőséget látnak a szovjet piacban. 1989-ben egy év alatt, 70 millió szovjet dohányos 400 milliárd cigarettát szívott el. tendő, 1990-ben csökkentette a cigaretták forgalmi adóját. Most három adóosztály van: a licenc-cigarettáké, melyeknek adója 63% az eddigi 71 helyett, az extra-cigarettáké, 48 százalékkal az eddigi 57 helyett; a hazai kommersz termékeké, 38 százalékkal az eddigi 48 százalék helyett. A cigarettaárak ennek megfelelőleg 15—20 százalékkal csökkentek. A Marlboro, a Winston és a Dunhill most 20 dinárról 16 dinárra esett (7 dinár = 1 DM); az első osztályú cigarettáké 7 dinárról 6 dinárra, míg az olcsó cigaretták ára 4-ről 5 dinárra emelkedett. BERUHÁZÁSTÓL VALÓ TARTÓZKODÁS JELEI A NEMZETKÖZI DOHÁNYIPARBAN Hamburgi gépi berendezés-szállítónk, a Körber AG közzétette jelentését 1989-ről. A vállalat külpiaci forgalma 1989-ben 1143 milliárd DM értékű volt, a konszern nyeresége 58,2 millió DM. Az újabban a Körber-konszernhez csatlakozott vállalatok közül a Sparten Papiernál és az automatizálási technikában (a forgalomban való részesedésük 25%, illetve 18%) jelentős forgalomemelkedés történt, a dohányipari gépek forgalma azonban 1988-hoz képest visszaesett. Ez bizonyos óvatosságra és tartózkodásra mutat a nemzetközi dohányiparban. 1991-IG 34 MILLIÁRD PHILIP MORRIS ÉS REYNOLDS CIGARETTA OROSZORSZÁGBA CIGARETTA-ÁRVÁLTOZÁSOK JUGOSZLÁVIÁBAN 15
