Egri Dohánygyár, 1990 (19. évfolyam, 1-3. szám)
1990-01-01 / 1. szám
Vállalatvezetők a XXI. században A legnépszerűbb játék A „Long Range Planning" című, Nagy-Britanniában megjelenő szaklapban S. Makridakis fejtette ki véleményét a témáról: Annak idején az ipari forradalom élcsapatát még a mérnökök adták, akik nem csupán a termékek fejlesztésével foglalkoztak, hanem irányító feladatokat is elláttak. Ebben az időben ez a réteg nagy megbecsülést és nagy fizetést élvezett. Az 1960-as évekre azonban ez a folyamat tetőzött, s a vállalati vezetőktől a továbbiakban üzleti felkészültséget is vártak. Az informatikai forradalom eredményeinek köszönhetően a vállalatvezetéssel kapcsolatos számos munkát sikerült gépesíteni, s a jövő században az várható, hogy a vezetők legfontosabb tulajdonsága a kreativitáson tűi a sajátos vezetői szemlélet lesz. A mérnöki munka szerepének módosulása Az ipari forradalom során meghatározó szerepet játszottak a mérnökök, akik az általuk tervezett gépekkel lehetővé tették, hogy a korábban kézi munkával gyártott termékeket az addig szükséges idő és költség töredékével állítsák elő. Ebben az időben a mérnökök nemcsak tervezték, hanem meghibásodás esetén javították is a gépeket, s így a vállalkozók folyamatos gyártásra rendezkedhettek be. Amikor a technika bonyolultabbá vált és különböző szakterületek alakultak ki, a mérnököknek is szakosodniuk kellett. Ezzel párhuzamosan az oktatási intézményeknek is alkalmazkodniuk kellett a szakosított képzés igényeihez. Az ipari forradalom előrehaladtával fokozatosan nőtt a kereslet a mérnökök iránt, akik ennek köszönhetően nagy jövedelemhez és a cégeken belül vezető pozíciókhoz jutottak. Ez a kivételezett helyzet, a nagy fizetések és a mérnökök iránti erőteljes kereslet a ’60-as években tetőzött. Ettől kezdődően a vállalatok már jobban érdeklődtek az üzleti, közgazdasági felkészültséggel rendelkező szakemberek iránt. Ma még mindig számos jól fizetett mérnök van, de a jövedelmük általában kisebb, mint a közgazdasági képzettségű szakembereké, és a feladataik is merőben mások, mint az ipari forradalom csúcspontján tevékenykedő mérnököké. A gépgyártás területén pl. a mai mérnökök legfontosabb feladata az, hogy űj gépeket és gyártási eljárásokat fejlesszenek ki, vagy a meglévők hatásfokát növeljék. Munkájukat megkönnyíti, hogy szabványosított részegységek állnak rendelkezésükre olyan cégeknek köszönhetően, amelyek ezeknek a tervezésére és gyártására szakosodtak. A mérnököknek tehát nem kell minden egyes feladatnál a nulláról indulniuk, mint elődeiknek. A tökéletesebb berendezéseknek köszönhetően a mai mérnököknek már alig van közük a gépek javításához, feladatuk mindössze annyi, hogy a meghibásodás okát meghatározzák, vagy eldöntsék, hogy nem gazdaságosabb-e a javítás helyett az egész berendezést valamilyen újabb típussal helyettesíteni. A mérnököknek manapság tehát DOHÁNYGYÁR más, alkotóbb jellegű feladatok jutnak. Új típusú vezetői feladatok Feltehető, hogy a jövőben a vállalati vezetők feladat- és szerepköre is a mérnökökéhez hasonlóan módosul. Amikor az első vállalatok kialakultak, a leggyakrabban maga a tulajdonos volt a vállalatvezető. Azt követően részterületekre — pénzügyi, termelési, értékesítési területre — szakosodott vezetőket kezdtek alkalmazni, akiknek — azon túl, hogy a dolgozókkal kellett foglalkozniuk —olyan ismétlődő feladatokat kellett ellátniuk, amelyek a vállalkozás mindennapi működését biztosították. Mára az informatikai forradalom elvileg már olyan szintet ért el, hogy a vállalatvezetés ismétlődő feladatait szabványosítani lehet, és számítógép segítségével el lehet látni. Ha ez a szint a gyakorlatban is bekövetkezik, akkor ezeket a rutinszerű feladatokat az ügyviteli személyzettel is el lehet végeztetni. A jövő században ez mindennapossá válik. A kérdés tehát az, hogy a XXL században milyenek lesznek a vállalatvezetők, milyen készségek kellenek majd feladataik ellátásához. Az ipari és az informatikai forradalom eredményeinek köszönhetően a fizikai és a szellemi munkajellege is sokat változott az idők során. Egyre több lehetőség nyílt és nyílik bizonyos tevékenységek helyettesítésére és bővítésére. Mára a hardver- és a szoftvertechnológiák összekapcsolásával már legtöbb kézi munkát sikerült helyettesíteni, bővíteni vagy továbbfejleszteni, vagy pedig hamarosan sor kerül erre. Még az olyan magas szintű felkészültséget igénylő munkát is, mint pl. az agysebészé, minden bizonnyal helyettesíti és továbbfejleszti majd a számítógép, az elektronikus mikroszkóp, a rétegfényképek, a számítógéppel irányított lézer, valamint számos más eljárás alkalmazása. Az idegsebésznek tehát — azonkívül, hogy orvos — első osztályú műszaki szakértőnek is kell lennie, aki használni tudja ezeket a berendezéseket. Ennek az idegsebésznek az önálló feladata így az információk értékelésére és az esetleg felmerülő problémák megoldására korlátozódik. A hosszü gyakorlat sem lesz már olyan fontos, mint ma, hátrányosnak is bizonyulhat, mivel az egyetemről frissen kikerülő orvosok esetleg jobban kezelik a legújabb technológiát. Következésképpen csak az új, fontos döntéshozó helyzeteket, valamint az alkotó gondolkodást igénylő feladatokat nem tudják majd a jövőben megoldani a számítógépek és a szakértő rendszerek. Személyzeti feladatok Az emberekkel való foglalkozás a vezetői tevékenységnek mindig fontos része marad. Ennek a jellege is átalakul azonban, egyrészt azért, mert — különösen a gyártó ágazatokban — csökken a foglalkoztatottak száma, másrészt pedig az emberek nem unalmas, rutinfeladatokat fognak ellátni, s így a motiváció javulásával kevesebb ellenőrzésre lesz szükség. A dolgozók ráadásul jól körülhatárolt feladatokat kapnak, így teljesítményük értékelése is könnyebb lesz. Várható, hogy a munka jelentős része alkotó jellegű lesz. Ide tartoznak pl. az új termékek és szolgáltatások kigondolása, a kutatás, a stratégia kialakítása, hirdetés stb. Mindezek új típusú, ötletgazdag vezetőket igényelnek, akik az alkotó gondolkodású emberek teljesítményét a lehető legmagasabb szintre juttatják. A XXI. században tehát fontos vezetői készség lesz a mások ötleteinek a kibontakoztatására szolgáló képesség. A vezetőnek e képességgel legalább úgy rendelkeznie kell, mint magával az alkotóképességgel. Ez annál inkább is így lesz, mivel az alkotóképesség azon kevés tényezők egyike lesz a jövőben, amelyeket nem lehet számítógépekkel pótolni, de amelyek —megfelelő hasznosítás esetén —előnyt jelenthetnek a versenyben. Még nehezebb azt megjósolni, hogy milyenek lesznek a legfelsőbb szintű vezetők, és nekik milyen képességekkel kell rendelkezniük. Annyi valószínű, hogy számos — időnként egymásnak ellentmondó — jellemvonást és készséget kell egyetlen személyiségben képviselniük, mert egyszerre kell alkotónak és gyakorlatiasnak, előrelátónak és pragmatikusnak, rugalmasnak és makacsnak, könnyednek és követelőzőnek, kockázatvállalónak és konzervatívnak lenniük. Ezenkívül nem árt, ha kitűnő politikusok, üzletemberek, valamint előrelátó és sikeres államférfiak is lesznek. Ha viszont ezek a tényezők mind találkoznak egy emberben, akkor az ilyen emberek kimagaslóan nagy fizetést kapnak majd. Az alkotókészség talányai Mivel az alkotókészség a jövőben a legértékesebb tulajdonságok egyike lesz, sokan keresik a választ arra, hogy meg lehet-e valakiről állapítani: alkalmas-e alkotó jellegű munkára, illetve lehet-e az ilyesmit egyáltalán tanítani? Konkrét megállapítást nehéz ezen a területen tenni, mindössze annyi bizonyos, hogy az alkotókészség kibontakoztatását bátorítani lehet, de előzetesen nehéz bárkiről is megmondani, hogy rendelkezik-e ilyen képességekkel. Vannak ugyan olyan szervezetek (pl. a Bell Laboratories, a 3M stb.), amelyek nagy eredményeket értek el az alkotó ötletek kibontakoztatása területén, mégsem lehet azt állítani, hogy vannak olyan szabályok, amelyeket általában érvényesíteni lehetne a vállalatvezetésben. Még az sem állítható, hogy az alkotókészséget fokozná valamilyen szakosított képzés vagy sajátos háttér. A jövő vállalatvezetőinek képzésében az ún. „busines school”-oknak (vagyis a felsőfokú gazdaságivállalati képzésnek) mindenképpen fel kell készülniük ennek a gondnak a megoldására, hacsak nem akarnak elavulttá válni. Az ember és a technika kapcsolata Az előzőek úgy igyekeztek bemutatni a jövő században várható változásokat, hogy az ipari és az informatikai forradalom hasonlóságait és eltérő vonásait vizsgálták, feltételezve, hogy a jövőben a technika fejlődésének üteme még nagyobb lesz. Ezzel a szemlélettel azt próbálták bemutatni, hogy milyen jellegű és gyorsaságú folyamatokra kell a vállalatvezetőknek felkészülniük, hogy ne érje őket egyfajta „jövősokk”. Egyes feltételezések ugyan a tudományos-fantasztikus irodalomra emlékeztethetnek, az üzleti élet vezetőinek azonban érdemes elgondolkozniuk azon, hogy hogyan döntenének, ha ez mégis bekövetkezne. Sokakban az a kérdés is felmerül, hogy mi történik az informatikai forradalom után? Jelenlegi tudásunk alapján azt mondhatjuk, hogy sok újra nem számíthatunk. Ha ugyanis feltételezzük, hogy a gépek, ill. számítógépek már minden szellemi és fizikai munkát helyettesítettek, akkor alig marad valami. A következő szakasz akkor érkezik el, amikor a számítógépek elérik vagy meghaladják az ember legmagasabb szintű intellektuális képességeit a problémamegoldás, a tanulás, illetve az alkotókészség területén. Erre azonban még valószínűleg nagyon-nagyon sokáig kell várni. E pillanatban azonban majd az is kiderül, hogy valóra válhat-e az a jóslat, miszerint ettől kezdődően a számítógépek úgy kezelik majd az embereket, mint ők manapság az ölebeiket. Addig is azonban az emberek megőrzik azt a hatalmas előnyüket a számítógépekkel szemben, hogy képesek a problémák kezelésére, tanulni tudnak megfelelő visszajelzés esetén, és alkotókészek. A XXI. században ezek a készségek meghatározóvá válnak, ezért ezeket a lehető legmagasabb szintre kell emelni. A labdázás a legősibb és legszórakoztatóbb játékok egyike. Legrégibb játék és sporteszköz. Már az egyiptomi fáraósírokban is találtak különféle méretű agyaglabdákat, tömött bőrlabdát, de tudunk növényi levelekből, rostokból készült labdákról is. S hogy miért oly népszerűek a labdajátékok? Mert a harcot ezzel a játékkal lehetett a legegyszerűbb módon, legtöbbféleképpen, legmulatságosabban utánozni. Kényelmes játékeszköz, mert a természet a legkülönbözőbb formában nyújtja felénk. Az ősember is ott talált labdára, ahol éppen kedvét lelte benne. A kavics, a hó, az agyag a tenyérben magától labdává válik. A labdarúgás feltalálása az első kínai császár nevéhez fűződik, aki elrendelte, hogy katonái gyorsaságukat, mozgékonyságukat labdajátékkal fejlesszék. Tollal vagy szőrrel töltött bőrlabdával játszottak. A kínaiak állították össze az első labdajáték szabályát. A görögök is labdáztak. Tollal, gyapjúval, apró fűmagvakkal tömték meg a labdát. Itt használták először az ökölvívóknál ma is használatos edzőeszközt, a bőrzsákot, amelyet homokkal, liszttel, fűmaggal töltöttek meg. A régi japánoknál terjedt el a lábtenisz. Angliában a XVI. században az angol királyok teniszszenvedélye volt jellemző, melyet pénzre játszottak. A magyar labdasport emlékeiről több forrás számol be. Róbert Károly korában a pécsi és nagyváradi diákság körében a labdaöklözés és a labdaütős játék volt népszerű. Hogy valójában ez így volt-e, nem lehet tudni. A labda világa nemcsak a futballból, hanem számtalan más labdasportból áll. Van olyan, melyet mi szinte nem is ismerünk. Vannak labdasportok, amelyek kevés embert foglalkoztatnak, és ezért feledésbe is fognak merülni. Több labdasport máris kihalt. A labda népszerűsége annak köszönhető, hogy nem tudni, hova pattan, merre gurul, milyen irányban. A pillanat ezredrésze alatt alkotó gondolkodásra, elhatározásra készteti a játékost. A gyerekek nevelésében is azért kap nagy szerepet a labda, mert nélkülözhetetlen eszköz a tárgyak, sebességek megbecsülésében, a rugalmassági készség fejlesztésében. Némelyik sportban a labda formáját is megváltoztatják, mert a tojás alak még bizonytalanabbá, kiszámíthatatlanabbá teszi ezt a sporteszközt. A labdaforma nemcsak játékként van jelen életünkben, hanem a képzőművészetben, filmművészetben is jelentős szerepet játszik.
