Egri Dohánygyár, 1990 (19. évfolyam, 1-3. szám)
1990-03-01 / 3. szám
♦ * ♦ Búcsúzunk... Ismét elérkezett az a nap, amikor egy régi, kedves munkatársunktól búcsúzunk. Gyetvai Miklósné ezen a napon dolgozott utoljára az Egri Dohánygyárban. A vállalathoz egészen fiatalon került, és dolgozott végig becsületesen, lelkiismeretesen 35 hosszú évet, szinte végig három műszakban. Ezalatt nagyon sok változás volt a vállalat és a dolgozók életében egyaránt. Volt nagyon sok jó, és voltak nehezebb évek is. Jucika mindenütt megállta a helyét. Jó kedélye, közvetlensége, segítőkészsége miatt mindenki szerette, becsülte. Sajnos, az egészségi állapota az utóbbi években romlott, nehezen viselte az éjszakai műszakokat, de ennyi év után ez természetesnek is mondható. Ennek ellenére mindig számíthattunk rá. Most élt a vállalat adta lehetőséggel, és valamivel hamarabb nyugdíjaskora előtt elment pihenni. Kívánunk neki sok örömet, boldogságot családja körében, jó egészséget, nyugodt nyugdijaséveket, megköszönve munkáját. Jné Most már valamit el kell mondanom! Örömmel tölt el, hogy milyen pezsgő politikai életet él az ország. Szinte mindenki valahol, valamilyen módon politizál. Egyre több szervezet és párt tűnik elő a pluralizmus rózsaszín ködéből. Felkészültek és kevésbé felkészültek, okosan érvelők, meggyőzőek és botladozók. Az emberek világnézete koronként és társadalmanként változott — és változik. Ez természetes folyamat. Az egyes világnézetek kialakulásában szerepet játszanak az élettapasztalatok, az iskolában tanultak, a családban hallottak, a legkülönfélébb olvasmányok és persze széles körű érzelmi mozzanatok is. Számomra — a különböző filozófiák megítélésekor — az sem egy utolsó szempont, hogy mennyire állja meg a helyét egy-egy alapelv tudományosan is. Csak azért teszszük-e magunkévá az elveket, mert szimpatikusnak tartjuk, vagy azért is, mert a legvalószínűbb, hogy érvelő jellege, meggyőzőereje a legközelebb áll a realitáshoz és az igazsághoz. Útban a jogállamiság felé azonban, alapvető optimizmusomba szomorúság is vegyül. Divatba jött az általánosítás, a többes számba tett vádaskodás. Nap mint nap mást sem hallok, mint hogy: ... A kommunisták tönkretették az országot! Az MSZMP volt tagjai meggazdagodtak a pártonkívüliekenlA volt párttagok csak hasznot húztak a párttagságból! Mindenért, ami rossz, a párttagok a felelősek!... Természetesen eszem ágában sincs védelmembe venni azokat, akikre ez valóban érvényes, mert valóban így tettek, valóban így éltek! De azért úgy érzem, hogy most már valamit el kell mondanom! Ezt az országot nemcsak párttag vezetők irányították. Nem is minden kommunista volt magas állásban. Nem minden kommunista vezető által irányított intézmény és vállalat bukott meg. „A demokrácia megvalósítása a cél!” — tűzte zászlajára több ellenzéki párt is, mint akik ezzel feltalálták a spanyolviaszt, pedig ez az idézet Marx — Engels Kommunista Kiáltványából való. Én is tagja voltam a ma már jogosan bírált MSZMP-nek. Sok mindent tudok, mi folyt a párton belül. 1980-tól'82-ig két éven át voltam megfigyelés alatt, hogy vajon méltó vagyok-e az MSZMP tagjainak sorába állni. 24 éves voltam akkor, családanya, pedagógus, társadalmi munkában egy 200 fős egészségügyi intézmény szakszervezeti bizottságának a titkára, KlSZ-vezetőségi tag. Az „illetékes elvtársak” két év után úgy döntöttek, hogy felvesznek a pártba. Hamarosan tapasztaltam, hogy a főiskolán tanultak, a filozófia szakosítón megismert dialektikus materialista elvek, a marxi eszmék hogyan is valósulnak meg a pártban. Sokat csalódtam, és mégis hiszek! Miért? Mert tudom, hogy nem az eszmékben van — és volt — a hiba! Most már sok változás van. Mégis naponta tapasztalom az összefonódás, a protekcionizmus, az előnyben részesülés számtalan jegyét az élet legkülönbözőbb területein. Azok közül, akik csak érdekből léptek be az akkori MSZMP-be, most már nem merik vállalni hovatartozásukat! Lehet, hogy most ez lesz a gyümölcsözőbb? De hadd téljek vissza egy kicsit a fent említett vádakhoz. Ki a felelős? Kinek is volt előnye? Ki, miből húzott hasznot? Többes számban vádaskodni gyávaság! Igen, tagja voltam nyolc éven át a volt MSZMP-nek. Hát nézzük meg, mire is jutottam? Vessünk számot, mim is van? Van családom. Édesapám nyugdíjas kertészmérnök, aki mindig az emberek és a természet szeretetére, a becsületes munkára nevelt. Tőle kaptam hozományul a pedagógushivatás szeretetét! Édesanyám pénzügyi előadó, mélyen vallásos, csupa szív, csupa szeretet, csupa tisztaság. Tőle örököltem optimizmusomat, és mintát az igazi anyai érzésekre. Van egy egyszerű, fizikai dolgozó, rendes féljem, és nem utolsósorban két kiskorú lányom, huncutok, elevenek, imádni valók! Vagyonom? Két éve vettünk falun egy rossz állapotban lévő, komfort nélküli, régi parasztházat. Bankkölcsönre! Ugyanis az egri albérletben a fizikai munkás és óvónői keresetből félretenni már nem tudtunk. Nekünk szociális kedvezmény sem járt. így jelenleg a havi 5700 Ft bankkölcsön, a buszbérletek, a felújítási kölcsön részletei és egyéb állandó és rendszeres kiadások havi 11.000 forintot tesznek ki. A férjemmel együtt 15.000 Ft körül keresünk. Miből élünk meg négyen? A fennmaradó összeget osztom be. Hát mi is van még? Van a hivatásszeretetem... meg aztán... ja, igen... az elveim. Materialista vagyok. Mindezek ellenére tiszteletben tartom és tisztelem a másként gondolkodókat, és az a véleményem, hogy sokkal inkább legyen valaki mélyen vallásos, vagy akármely párt elvhű tagja, mintsem vaktában vagdalózó, többes számban kritizáló, kétszínű, megalkuvó. Nagyon örülök annak, hogy végre az emberek felszabadultan, őszintén és bátran kinyilváníthatják véleményüket, és a pártok közül megkereshetik az elveikkel leginkább megegyezőt, az őt legjobban képviselőt. Igen! Ez csodálatos dolog! De nagyon helytelen a durva, gátlástalan és meggondolatlan általánosítás, a sorozatos kötözködés, zaklatás, a mocskos intrikák, a másik ember hazugságokkal való lejáratása. A Parlament elfogadta Hámori Csaba javaslatát, miszerint a volt pártvezetők számoljanak el tetteikkel, döntéseikkel, a leendő pártok képviselői, vezetői pedig tegyenek vagyoni nyilatkozatot! Helyes, nagyon helyes! De vajon ez elég? Nem hiszem! Nekem az a véleményem, hogy mindenkinek elsősorban saját magával kell tisztában lennie, hogy nyűt tekintettel szembe mer-e nézni saját tetteivel, elveivel, munkájával, erkölcsével és egész eddigi életével? Meri-e vállalni önmagát? Pappné Radocsai Katalin óvónő a Szocialista Párt tagja Nőnap vállalatunknál Március 8-a ma is — bár szerényebb körülmények között zajlik — a nőknek kedves nap, hiszen a gyöngébb nemet, bennünket köszöntének. Nem a hangzatos, nagy szavak a fontosak, hanem az, hogy férfi munkatársaink szeretettel gondolnak ránk, és virágaikkal kedveskednek. A vállalat vezetése, a Szakszervezeti Tanács és az Egri Dohánygyár minden férfidolgozója nevében Búzás Lajos személyzeti és oktatási osztályvezető szívből és tisztelettel köszöntötte a nőket, és kérte, hogy adják át a távollevőknek is a köszöntését. Bevezetőjében szólt arról, hogy ez a nap mindig jeles nap volt, ma is az, amikor sok dologban elbizonytalanodtunk, amikor változnak ünnepeink, változik ünnepeink formája, tartalma. Ennek az ünnepnek a lényege azonban nem változott; és szívből kívánta, hogy ne is változzon. Kiragadva még néhány gondolatot a köszöntőből: „A köszöntő szó egyben megköszönő szó is; megköszönjük áldozatkészségüket, a sok-sok munkát, az odaadást, a lemondást. Külön jelentősége van ennek a vállalatunknál, ahol az elmúlt évben elért eredményeinkben az Önök munkája nagyon fontos volt. Sok minden történt eddig a nők érdekében, különösen azóta, hogy 1975-ben az ENSZ meghirdette a nők nemzetközi évtizedét. Sok elképzelés sajnos csak papíron maradt, az intézkedések egy része a mai napig nem hozta meg azt az eredményt, amit mindannyian vártunk, őszintén be kell vallanunk, hogy mi, férfiak sem tettünk és teszünk meg mindent a nők helyzetének javítása érdekében. Sok még mindig a régi, szubjektív beidegződés, sokan az egyenjogúság kérdését a „ki mosogat el?” kérdésre redukálják.” A további köszöntő szavak után József Attila egy kedves verssorával zárta a beszédét: Mi férfiak férfiak maradjunk, és nők a nők — szabadok, kedvesek s mind ember. A köszöntő után Molnár Jenő gazdasági-kereskedelmi igazgatóhelyettes adta át az alábbi nődolgozóinknak a jutalmat: Sike Józsefné, Király Ágnes, Őrsi Jánosné, Pallér Antalné, Tarai Miklósné, Bajzáth Katalin, Göböly Béláné, Kormos Istvánné, Szabó Andrásné, Kormos Józsefné, Rácz Jánosné (Tregova), Mészáros Andrásné, Hegyi Jusztinné, Zobolyák Ivánné, Fodor Józsefné, Sike Lajosné, Sípos Józsefné, Baghy Tamásné, Prokaj Jánosné, Tóth Tihamémé. Gratulálunk a kitüntetetteknek! Az ünnepi megemlékezés egy kedves színfolttal zárult. A Gárdonyi Géza Színház két művésze — Balogh András és Okos Tibor — zenés irodalmi összeállítással méltatta a nőket. Búzás Sándorné DOHÁNYGYÁR 3
