Egri Dohánygyár, 1989 (18. évfolyam, 1-12. szám)

1989-11-01 / 11. szám

Húshagyó kedd Ha csak a kedd lenne az, de ha így haladunk az lesz a hétfő, a szerda meg a hét töb­bi napja is. Soknak már most sem futja vasárnapra sem. Az ára emelkedik, a termelés csökken. Nem éri meg a nagy­üzemnek, nem jövedelmez a kistermelőnek, így aztán el­fogy a termelési kedv. Ne­künk meg csak a kedvünk ma­rad meg a húshoz, mert pén­zünk az alig, ha lesz hús is egyáltalán elegendő. Megértem a kistermelőt, mert ha nincs haszon rajta, szerelemből nem csinálhatja. Meghizlalja azt az egy-két malacot ami neki elé«, néhány tyúk is elkóricál a ház körül, a sóra, cukorra valót megkeresi itt-ott a gyárakban. Csak az az igazi városi melós mit csináljon? Lesheti majd a lapos tárcáját, a dagadt ára­kat. meg esetleg az üres pul­tokat. Milyen lehetősége van neki a második, vagy a soka­dik emeleten? Esetleg tarthat papagájt meg macskát. A pa­pagáj a macskának is kevés, azt meg kötve hiszem, hogy könnyen rá tudnánk szokni a macskahúsra. Az állambácsi meg most semmit sem akar vállalni. Tá­mogatást főleg nem. Persze ez a bácsi már ugye nem az a bácsi (ama bácsik „szerény" nyugdíjon tengetik magukat, s utánuk az özönvíz). Szóval, nincs támogatás, érvényesül­jön a piacgazdaság, a szabad ár, meg ami kell. Igen az ál­lami illetékes is ilyenekre, meg a csökkenő termelési kedvre hivatkozik. Csak azt tudnám, hogy akkor miben is illetékes úgy államilag? Mert ezt általában tudjuk és ettől ugyan mi változik. Aztán az az állami vállalat is mitől lesz más egyik napról a másikra, ha csak a támogatás változik, a körülmények, a feltételek meg alig. Nem kell pszichológus, poli­tológus (főleg) avagy csillag­jós, hogy azt következtessük az emberek nem érzik jól ma­gukat, idegesek, s mindez nem sok jót ígér. Az éhes ember meg még idegesebb, nem tud rendesen dolgozni, könnyeb­ben tesz olyat, amit egyébként nem tenne. Pedig éppen most volna szükség igazán a nyu­godt jó munkára. Az is meg­nyugtató volna, ha sürgősen elvennék a támogatást jó né­hány olyan helyről ahonnan már tegnap el kellett volna. „Panem et circense”, kenye­ret és cirkuszt mondták a ró­maiak, az kell a népnek, ak­kor csendben lesz. Kenyerünk még van (ha drágul is) ha oda­figyelünk a cirkusz is folyik rendesen. Persze „cirkusszal” nem lehet megoldani, csak rontani a helyzetet, ám kenyé­ren és vízen sem lehet túl messzire jutni. Az emberek többsége az intelmek ellenére sem akar «növényevő lenni (a zöldségárakról is jobb hall­gatni) és húst is akar enni, persze olyan áron ahogy őt is megfizetik. És lehetne ezt a témái; ragozni még tovább. Az is igaz, nem olyan egysze­rű kérdések ezek. Mi hát a megoldás? Az, hogy leszokunk a húsról? Vár­juk a sült galambot? Vagy azo­kat a „jószívű” tőkéseket, akik majd ráncba szedik legatyáso­­dott dolgainkat? Megoldás-e, hogy munkanélküliek lesznek, amit egyesek szinte már va­rázsszóként emlegetnek? Ki-; nek lesz jó? Igaz így hús az kevesebb kell, mert jc'val töb­ben lesznek akiknek nemcsak a kedd lesz húshagyó. Az-e a megoldás, hogy az állam mos­tanában szinte már minden támogatástól tiszta akar ma- 1 radni? Mi és kié ez az állam akkor? Megoldás-e ha az egy­házra bízzuk, győzzön meg bennünket a böjt üdvösségé­ről? Nem hiszem. Ha a bajokat, hibákat so­roljuk, illő volna valami meg­oldást is ajánlani, de sajnos nem tudok, mert ugye akkor talán én is lehetnék az az il­letékes aki ért hozzá. Én csak dolgozni tudok, ha hagynak, és elvárni azt, hogy aki illeté­kesnek, szakértőnek vallja magát az valóban az is legyen és tudjon megoldást. Az ér­dekünkben ne csak beszélje­nek, mert ezzel már a hóci­pőnk is tele van. Ök ezért jó­val nagyobb darab húsra va­lót kapnak. Keddre is. KŇyvtárnk ajánlata Josephus Flavius: A zsidók története A mű a zsidó nép történetét tartalmazza az első ember megteremtésétől kezdve Nero császár uralkodásának tizen­kettedik évéig: elmondja mi történt a zsidókkal Egyip­tomban, Syriában és Palesz­tinában, továbbá, hogy hogyan sanyargatták őket az asszírok és babyloniak, azután a per­zsák és a makedónok és vé­gül hogyan igázták le a ró­maiak. ☆ ★ ☆ Jaroslav Dietl: Kórház á város szélén Együttérzés és rivalizálás, szerelem és féltékenység, ba­rátság és intrikák. A helyszín egy Prága környéki kisvárosi kórház ortopédosztálya, mely­nek vezetője a bölcs, megfon­tolt és jóságos dr. Sova főor­vos. Beosztottjai az örökösen tréfálkozó, emberséges Slros­­majer doktor, a fiatal becsvá­gyó Arnost Blažej, a tudálé­kos és rosszindulatú Cvach... Egy napon új kolléga érkezik, a szépséges Alžbeta Cenkova. Álmodnak-e az állatok? Erre a kérdésre csupán azért nehéz válaszolni, mert az ál­latvilág legfejlettebb egyedei sem tudnak beszámolni álma­ikról, vagy azok hiányáról a kutatóknak. Mégis valószínű, hogy a ma­gasabb rendű emlősök néme­lyike álmodik, sőt: rosszat ál­modik. Erre utal, hogy a mélyen alvó kutyák álmukban szű­külnek, lábaikkal pedig mene­külő mozdulatot tesznek. Ezt a jelenséget minden ebbarát ismeri. Az ilyenkor ajánlatos eljárás: a jószágot óvatosan meg kell simogatni, hogy meg­szűnjék a lidércnyomás, amely — az esetek többségében — valószínűleg ugyanolyan ere­detű, mint az ember nyomasz­tó álmaié: a túlságosan bő táplálkozás meg a napi stressz. Miit csinálnak az őrhangyák? Türelmes megfigyelők észre­vették, hogy a hangyabolyok körzetét mintha marcona har­cosok őriznék. Könnyű felis­merni őket: csápjukat hátra­­fittyentik, lábukat behúzzák, testük a földhöz lapul, akár a lesben álló indiánoké. Vajon a közeledő ellenséget figyelik? A rovarkutatók véleménye szerint nem. Számos szaktekin­télyre hivatkozva fel kell téte­leznünk, hogy a „hangyaszor­galmú” rovarok ilyenkor egy­szerűen pihennek, némi rossz­­indulattal azt is mondhatnánk „lógnak”. Hát ők is? 4 DOHÁNYGYÁR Érdekességek az állatokról Szorgalmas-e a méhecske? Nagyon szorgalmas, nem úgy, mint az őrhangyák. Meg­figyelések szerint egy átlagos dolgozó méh nek napi 1000— 1500 virágkelyhet kell meglá­togatni ahhoz, hogy megtöltse mézgyomrát. Ugyanakkor tu­dományos adatok szerint hat­van mézgyomomyi nektár szükséges ahhoz, hogy a méh annyi mézet termeljen, ameny­­nyi a körmünkön is elfér. Ez aztán a sziszifuszi munka! Mégis, kedvező időjárás ese­tén, egyetlen kaptárban egy kilogramm méz is összegyűlik — naponta. Hogy ez mennyi „bevetést” jelent? Hozzávetőleges számí­tások szerint ötmilliót, egyet­len munkanapon. Isznak-e a halak vizet? Alig, vagy éppenséggel sem­mit. A halak nem azért tátog­­nak. mintha vizet innának, ez csupán légzésmódiuk egyik fá­zisa. A víz nem jut el a ha­lak gyomrába, csupán a kopol­­tyúig: itt történik ugyanis az oxigénkiválasztás. Amint szi­lárd táplálék ér a hal nyelő­csövébe, a nyelőcső záróizmai kissé meglazulnak, a táplálék pedig szépen lejut az emész­tőszervekbe, de víz egyáltalán nem. vagy csak elhanyagolha­tó mennyiségben. Milyen állatfaj az ezüstróka? Az ezüstróka, jóllehet bun­dájuk színe igazán kellemesen ezüstös, a közönséges vörösró­ka édestestvére, pontosan ugyanaz a rendszertani neve is: Vulpes fui vus, vagyis olyan vörösróka, amely — ezüstszí­nű. Tudnak-e úszni az elefántok? Tudnak, de csak akkor, ha erre kényszerítik őket. vagy végveszélyben. Calcutta köze­lében. a Gangesz egyik ágában figyelte meg egy utazó, hogy szelídített munkaelefántok egész csordáját úsztatták át a haltók az igen mély folyamon. Hol találunk elefánttemetől? Sehol. A kincsvadászok ál­ma: az afrikai elefánttemető ugyanis, hogy a hatalmas nö­vényevő, halálét érezvén, el­ballag az őserdei tisztásra vagy a zord sziklák közé. aho­vá társai is elvonulnak meg­halni. Az el ef á n ttemetőkkel csak egy baj van: nem léteznek. Sem Ázsiában, sem Afriká­ban. Az elefántok azért tűn­nek el olyan titokzatosan ha­láluk után a szavannán, mert a bomlási folyamatok a tropi­kus viszonyok között gyorsab­bak — a keselyűk hiénák és sakálok szorgalmasak. Miért öltögeti nyelvét a kígyó? Nem rosszindulatból, nem is támadó szándékkal. A kí­gyók kétágú, villa alakú nyel­ve csupán levegőmintákat to­vábbít a hüllő torkában talál­ható. két gömb alakú kamrács­kába. A kamrácskák sejtfalát idegrostok kötik össze, a hül­lő agyának szaglóközpontjá­­val. Amikor tehát a kígyó go­noszul öitögeti nyelvét, csu­pán szagmintákat vesz. Szenved-e a jegesmedve a kánikulától? Az állatkertek látogatói nem állják meg, hogy ne örvendez­zenek vagy sajnálkozzanak a jegesmedve láttán. Télen azt mondják gyermekeiknek: néz­zétek. most bezzeg jól érzik magukat. Nyáron viszont: sze­gények, mennyire szenvedhet­nek vastag bundájuk miatt a tűző napon. Zoológusok szerint csak a sarkkörön túl élő példányok bundája vastagszik meg télen. A mérsékelt égövi állatkert­ben tartott példányoknál ez a védekezés elmarad. Forró nya­rakon a jegesmedve láthatóan igen jól érzi magát: nem me­nekül árnyékba, ellenkezőleg, kéjesen elnyújtózik a tűző na­pon. A híres hamburgi Hagen­­beck-féle állatkert egyik je­gesmedvéje, amelyet egy sark­körön túl játszódó film forga­tására vettek kölcsön, tüdő­­gyulladásban múlt ki a nagy hideg miatt. A szakemberek véleménye tehát az, hogy a je­gesmedve nemhogy szenvedne a melegtől, hanem láthatóan jólesik neki a napfürdő" A kórház hétköznapi életének, az orvosok, nővérek és pácien­sek közötti szakmai és szemé­lyes kapcsolatoknak a szöve­vényéből bontakozik ki az iz­galmas és változatos cselek­mény. ☆ ★ ☆ Graham Greene: A kezdet és a vég Aki a purgatórium kapujá­hoz ér: Scobie őrnagy, egy nyugat-afrikai angol gyarmat rendőrfőnök-helyettese a má­sodik világháború alatt. Csem­pészekkel, alvilági alakokkal bajlódik, menekültek ügyeit intézi, a bennszülöttek per­patvaraiban próbál igazságot tenni, mert jó rendőr és szán­ja az embereket. És közben haragszik a sznob világra, ami­ért nem hagyja békén, sőt ki­gúnyolja a feleségét, aki szép lassan pokollá teszi az életét, aki a rendetlen, koszos, fül­ledt gyarmaton a tartalmatlan képzelgések világába húzódik vissza, vagy elérhetetlen célok hajszolásával keseríti férjét. Scobie uzsorások karmaiba keveredik miatta, s még a brit hírszerzés ügyetlen képviselő­jének figyelmét is magára von­ja. Ráadásul beleszeret egy fiatal lányba. Graham Greene egyik leg­jobbnak tartott regénye az ér­telmetlen, prózai, tolakodó vi­lág és az ambíciók nélküli tiszta, de passzív ember össze­férhetetlenségét példázza. ☆ ★ ☆ Lakatos Menyhért: Akik élni akartak A Füstös képek, az első ma­gyar cigányregény szerzője azt firtatja új könyvében, hogy az utóbbi évtizedekben végbement társadalmi válto­zásokból mennyi az igaz a ci­gányokra nézve. Kedvezőbbre fordult-e a cigányság helyze­te? A válasz szokatlan, mégis jelképpé növő történettel ke­resi és adja meg Lakatos Menyhért. Egy cigánytelep a maga ke­serves erőfeszítése árán, min­den „külső” segítség nélkül téglagyárat hoz létre, mely megszabadíthatná a nyomorú­ságos cigánysortól és kivált­hatná az évszázadok óta tar­tó elszigeteltségből. Az üzemből azonban kifor­gatja a helyi termelőszövetke­zet. kiforgatja a gyanakvás, az előítélet és a féltékenység. Ebből a kifejletből derül ki; „mennyi az igaz” az emlitett változásokból. Bíró Ferencné—Csorbán Csaba: fiel a középkori Európában és Magyarországon Ha a középkor szót halljuk, esetleg eszünkbe jut a job­bágy és a nemes elnevezés, az Árpád-házi királyok neve, de talán csak az a jelző, hogy „sötét”. Az Évezredek hétköznapjai című sorozat új kötete elme­séli a középkor emberének örömét-bánatát, lencsevégre kapja a falu és a város éle­tének eseményeit, társuk lesz nemesurak és jobbágyok asz­talánál. k’rályok koronázási szertartásainál, elkísér kolos­torba, céhlegények mulatozá­saihoz, vadászatra, lovagi tor­nára. Megtudhatjuk belőle, mit és hogyan evett Mátyás király, mennyi zsoldot kapott a kö­zépkor katonája, és azt is, hogyan gyógyítottak Párizs­ban. Ha pedig megláttuk, hogyan született, élt, házasodott, te­metkezett az ember, kiderül, hogy nem is olyan sötét ez a kor.

Next

/
Thumbnails
Contents