Egri Dohánygyár, 1989 (18. évfolyam, 1-12. szám)

1989-11-01 / 11. szám

DFSZ-küMüttértekezlet (Folytatás az 1. oldalról) A vitában a vélemények megoszlottak. Elhangzott olyan javaslat, mely szerint a DESZ tagsági viszony feltétele legyen a szak­­szervezeti tagviszony. A küldöttek ellenérvként hozták fel, hogy ne legyen ki­kötés a szakszervezeti tagvi­szony, mert ebben az esetben jelentős számú tagot veszíte­nének el. E javaslat szavazásra ke­rült, mely alapján a küldött­értekezlet — 1 tartózkodás mellett — úgy döntött, hogy ne legyen kitétel a szakszer­vezeti tagság. Továbbiakban fölvetődött az a javaslat, hogy a pártoló tag­ság jogait, illetve jogkörét pontosabbá kell tenni, vala­mint a szervezethez pártoló tagszervezethez is kapcsolód­hassák. A fölvetett javaslatot a kül­döttértekezlet — 1 fő tartóz­kodás, 2 ellenszavazattal — elfogadta. Továbbiakban döntés szüle­tett abban, hogy a két kül­döttértekezlet közötti időszak­ban a DFSZ-bizottság jogosult dönteni a pártolótagság, illet­ve a pártoló tagszervezetek felvételéről. Vita tárgyát képezte a tag­díj mértékének megállapítása. Javaslatként elhangzott 120,— illetve 240,-— Ft-os éves tag­díj. A küldöttértekezlet döntése: a tagsággal történő egyeztetés j után kerüljön megállapításra a tagdíj összege. A vállalat gazdasági vezeté­se nevében Várhelyi József, igazgatóhelyettes köszöntötte a jelenlevőket. Méltatta az ifjúság előrelá­tását, mely szerint a továb­biakban nem politikai szerve­zetként fog működni. Biztosí­totta a szervezetet a vállalat vezetése további segítő szán­dékáról. A küldöttértekezlet a 2. na­pirendi pontot a fölmerült hi­ányosságok és javaslatok ki­egészítésével egyhangúlag el­fogadta. A DFSZ programtervezet megvitatása, illetve elfogadá­sa kapcsán is több hozzászó­lás hangzottéi. Végül is a kül­döttértekezlet az alábbi dön­tést hozta: Az ifjúsági szervezet a to­vábbiakban nem politikai szer­vezetként kíván működni, s nem kíván egyik politikai szervezethez sem csatlakozni. A fentieket összegezve el­mondható, hogy a küldöttér­tekezlet eredményes munkát végzett, hiszen az élénk vita. a küldöttek aktív részvétele a tagság alulról jövő kezdemé­nyezését föltételezi. DFSZ-bizottság Mi állja jobban az idő pró­báját: a fű, a fa, a kő, az ál­lat, az ember? Mind múlandó, omlékony, védtelen. A ház, melynek udvarára betekintek, háromlépcsőnyi magaslat, ez az emberi létezés távlata. És a megkövesült kuporgás. Ami­kor már csak a saját kezét kulcsolja biztonságot adóan egymásba az ember, amikor mástól nem várhat menedé­ket, akkor már nagyon meg­szokhatta a magányt. Pedig van „társa”. Azonosult már testtartásuk és tekintetük. tantárgyunk is volt. Minden­ki szóhoz jutott, és minden­ki akart is szólni, nem kellett attól félnie, hogy botorságot mond, s megszégyenítve le­ültetik. Tanítónőm pontosan elválasztotta egymástól mi butaság, mi tudatlanság, de egyiket sem sújtotta rossz pont­tal. rossz jeggyel. Értékelé­se magyarázat volt: tanítani akart minket. Azért mi persze gyakran kinevettük egymást, de ő ennek is mindig elvette az élét, senki sem ment haza tüskével a szívében. S mi meg Múltidéző Köztük van létezésük közös tárgya, a lábas, az étekadó edény. Az ember ad, az állat kap. Ennyi a különbség. Megöregedett itt minden: ember és ajtó, kikopott min­den: vágy, beton és fű egy­aránt. A múlt van jelen, jövőt­­lenül. Régóta így van ez, a növény már nem is akar nő­ni ott, ahol a kutya fekszik, a kutya sem akar oda búíni, ahol ember ül. És az ember sem akar már semmit. Elmé­lázom: szólni kéne tán a né­nihez, ki a küszöbön magába roskadva néz maga elé. Meg­tudni, mire gondol... Az én időmben könnyű volt az első osztály, nem nyomasz­tottak minket érdemjegyek, jó és rossz pontok, nem fog­lalkozott mindig mindenki a teljesítményünkkel. Egysze­rűen csak megtanultunk írni, olvasni, számolni, énekelni, rajzolni és beszélgetni. Olyan tanítónőm volt első­ben, akire mindmáig szere­tettel emlékszem. Kedves, de­rűs, figyelmes. Aki felelt, ma­gán érezte biztató, nyugalmas pillantását. Érdeklődve, tü­relmesen hallgatott minket. Nem szólt bele. hogy javítsa, ha hibáztunk. Kiváncsi volt ránk, meg akart minket érte­ni. Azok a beszélgetés órák él­vezetesek voltak! Igen, ilyen v HÁNYGYAR [ is tanultunk beszélgetni. Per­sze már otthonról is hoztuk ehhez a készséget. Akkor az emberek sokat beszélgettek egymással. Láttuk, milyen fon­tos nekik, hogy kifejezzék ma­gukat. Kimondottan e cél­ból el-el tanyáztak egymásnál, s a gyereket sem rekesztették ki belőle, megülhetett vala­melyikük ölében, s hallgathat­ta. miről, s hogyan folyik a szó. És akkor még olyan volt a felnőttbeszéd, hogy hallgat­hatta egy hatéves gyerek is. Szüléink is beszélgettek egy­mással, mi történt aznap, mit terveznek holnapra. Csipp­­csupp dolgokról volt szó több­nyire. Azonban az ember éle­te jó esetben ilyen kicsi dol­gokból tevődik össze napról napra. Szüléink, a felnőttek problémamegoldásai, ítéletei leckék voltak a magunk jöven­dő életére. Igaz, felnőttbeszél­getésben többnyire „hallgass!” volt a nevünk és sok mindent nem is értettünk. Ebből szü­lettek is félreértések, félre­magyarázások: képzelegtünk, álmodoztunk a rejtélyes dol­gokról. emberekről, esemé­nyekről. Általában képzelet­gazdag életet éltünk. Hozzá­segített ehhez, hogy — nem lévén tévé- se rádióbeli esti mese — a mesét élőszóbeli előadásban kaptuk szüléink­től. Mesélj, kértük a kéznél lévő felnőttet, s a mese min­dig készen állt bennük az el­mondásra. S mi pirosra gyúlt arccal hallgattuk. Ebbe már belekérdezhettünk, ha rosszra Felhívás Felhívással fordulunk a gyár­ban dolgozó fiatalokhoz és va­lamennyi dolgozónkhoz, hogy minél nagyobb számban kap­csolódjanak be a térítésmen­tes véradásba. Ebben az évben sajnálatos módon 30%-kal csökkent a véradások száma, s ez komoly gondot okoz a kórházi beteg­­ellátásban. Vállalatunknál november 23- án, reggel 9 órától 12 óráig a kultúrteremben, november 29 én. és december tí-án, a kór­ház véradóállomásán lesz szervezett véradás. Kiérjük, hogy jelentkezzenek a véradószervezőknél, adja­nak vért, hogy életet menthes­senek. A véradás teljesen veszély­telen beavatkozás: de a vérből életmentő gyógyszereket, vér­­készítményeket állítanak elő, sőt egy-egy műtét elvégzésé­nél is nagy szükség van friss vérre. Többszörös véradóinkat anyagi és erkölcsi elismerés illeti meg. A Vöröskereszt emlékplaket­tel, vállalatunk vezetése pedig pénzjutalommal köszöni meg a térítésmentes véradást. Várjuk dolgozóink jelentke zését, számítunk önökre. Egri Dohánygyár Vöröskereszt Szervezete A fák koronáján a csupa­szodé gallyak között már messziről feltűnik az örök­zöld lombú, borsónyi fehér bogyókkal megrakott fagyöngy. Mintha valami madárfészek vagy ágcsomó lenne. A fagyöngy a virágos fél­élősködők csoportjába tartozó növény. Szívó gyökérzetét a fa ágaiba mélyeszti, s onnan vizet és vízben oldott talajsó­kat von el. Levelei zöldek, klo­rofillt tartalmaznak. A bogyók belsejét enyvszerü, ragadós nyálka tölti ki, ez biztosítja a benne levő magvaknak a fa­ágakon való megtelepedését. fordult, elidőzhettünk benne, ha,jóra, kiegészíthettük gon­dolatunk szerint. Mivel nem volt hozzá kép. ez a mese részletesebb és szemléletesebb volt, mint a mai. Magunk is meséltünk. Ba­rátok, barátnők egymásnak adtuk tovább a felnőttektől kapott legújabb mesét, test­vérek lámpaoltás után felvált­va vive a szót a százszor hal­lott. megunhatatlan legked­vesebbet, amit már kívülről tudtunk. Még a szóhasználat is más volt ebben, mint ma. — Me­séld el! — így kértek min­ket. Maga József Attila is így kéri versében Thomas Mannt: Ülj le közénk s mesélj. S ez a szóhasználat jelentett is valamit. Hogy amit elmon­dunk, annak van eleje és ve­­leie, hogy megformálva adjuk elő. tartalmilag nem hamisan azért, de mégis tudva, hogyan gömbölyítsük gömbölyűre, történetté. Mert tudtunk me- s sélni. azaz beszélni. Magunkat szóban, s idővel írásban is ■ kifejezni. Akit ma megszólí- . tanak hallgat, vagy dadog. És nem feltétlenül azért, mert nem tudja éppen azt. amiről szó van, nem gondolkozott í még róla. A gondolkodás ió része nem is szavakban fo- j Ívik. tudjuk. A szavakkal gon­dolkodó, a beszélő nincs ki­művelve. Nincs elég szava a pontos, érzékletes, színes be­szédre. Jó lenne, ha legalább mi, ; szülők hozzásegítenénk gve­­rekeinket a szavaikhoz. Mo­sogatás. főzés, autómosás, kert­művelés közben is lehet, sőt érdemes beszélgetni. Esténként feiből mondani mesét Amit megállíthat a gyerek bármi- j kor. ha nem ért valamit Ami- i re rákérdezhet. Kezdetben ma­gunknak sem lesz könnvfl visszatalálnunk a szavakhoz, valóiéban azonban — ha már belejöttünk — a szabadon szár­­nvaló mese egyike a legjobb kikapcsolódásoknak. Amíg fogalmazunk, a szavakat ke­ressük. a szálat gombolyítjuk, j a történetet szőjük, minden gondunkat elfelejtjük. Amíg gyermekünk hallgat minket, amíg gvermpkünket hailgatlok a legnehezebb élet is könnveb- i bé lesz. Rajna A fagyöngy kára ás haszna Nem minden fán található fagyöngy, mert nagyon váloga­tós. Leggyakrabban az alma-, a körte- és a fűzfán, a gala­gonyán, a hársfán, a jegenye­fán. az erdei fenyőn, a gyer­tyánon és a juharfán él. Az akácot is nagyon kedve­li. de az Alföldön mégsem ta­lálható, mert csak magasabb páratartalom mellett él meg. Óriási károkat tud okozni. Ahol megtelepszik, a növény gyakran el is pusztul. Jóllehet a fagyöngy nagy pusztítást végez a faállomány­ban, mégsem csupán haszon­talan, káros élősködő. Fehér változatának szára és levele ugyanis már ősidők óta fontos gyógyszeralapanyag. Plinius a híres római író és tudós az egyik legfontosabb gyógyítószernek nevezte, a XIII. században pedig a pestis leghatásosabb gyógyszerének tartotta. Még a középkori írók is „mindent gyógyító” jelzővel magasztalták. Később azonban teljesen eltűnt a használatból és feledésbe merült a megszá­rított fagyöngy pora és főzete. Már századunk derekán jár­tunk mikor a vegyészek újból kézbevették, s kiderítették fontos összetevőit és hatóanya­gait. Egyes részei az érelme­szesedéssel kapcsolatos magas vérnyomás ellen hatásosak. Ezek és egyéb hatóanyagai a szívműködésre hatnak ked­vezően, a fejfájást, szédülést csökkentik vagy az epilepsziás betegek kezelésére alkalmasak. Magas a C-vitamintartalma is a fagyöngynek. Élősködő mivolta miatt so­kan rettegnek tőle, de ugyan­akkor rangos helyet foglal el a vadontermő gyógynövények között, így szükség is van rá. Akksr októberben 1917 februárjában, polgári demokratikus forradalom rob­bant ki Oroszországban. En­nek összetett oka volt: a há­borús viszonyok, a munkás­­osztály, a parasztság és a nem­zetiségiek elnyomása a cári terror által. A forradalom eredménye­ként kettős hatalom alakult ki. az ideiglenes burzsoá kor­mány és a szovjetek. De a júliusi válság után a burzsoá kormány kiszorította a proletariátust a hatalomból. Így szükségessé vált a fegyve­res felkelés megszervezése. Ok­tóber 24-ről 25-re virradóra elfoglalták a főváros katonai­lag fontos pontjait, őrizték, a gyárakat, s lezárták a Péter­­várra vezető utakat. 25-én (november 7.) délelőttre az összes középület a munkások kezében volt. A forradalmi csapatok, 26-án, hajnalban el­foglalták a Téli Palotát. A hatalom a proletariátus kezébe került. A következő hónapokban egész Oroszor­szágban győzött a forradalom és megnyitotta a proletár for­radalmak korszakát.

Next

/
Thumbnails
Contents