Egri Dohánygyár, 1989 (18. évfolyam, 1-12. szám)

1989-10-01 / 10. szám

Könyvtárunk ajánlata Könyvtárunk ajánlata Lawrence Durrel: A sötét út­vesztő Kréta szigetén egy angol tu­ristacsoport bennrekedt a Ke­­falu melletti, és a környék­beliek által Sziklavárosnak ne­vezett barlangrendszerben, amelyet egyesek az ókori La­­bürinthosszal azonosítanak. A csoport tagja egy misszio­náriusnő, egy okkultista mé­dium, egy festőművész, egy tüdőbeteg lány, az omláson szerencsésen kívülrekedt Lord Graecen és Baird kapitány, valamint a hajóutat pályáza­ton nyert, életrevaló Truman házaspár. Hogyan és kiknek sikerült kimenekülniük, ezekre a kér­désekre válaszol a világhírű szerző. * « » Hangay Zoltán: Erdély .vá­lasztott fejedelme, Rákóczi Zsigmond Rákóczi Zsigmond, a ma­gyar történelemben kiemel­kedő szerepet játszó Rákóczi­dinasztia megalapítója, I. Rá­kóczi György atyja. Katonai tehetsége és kiváló gazdasági érzéke révén szinte az isme­retlenségből küzdötte fel ma­gát a XVI. század végi arisz­tokrácia legfelső köreibe. Szü­letésekor a család társadalmi állását tekintve senki sem gondolhatta, hogy mérhetet­len birtokok ura, Eger főka­pitánya, a király tanácsosa, majd késő öregségében — ha csak rövid egy esztendő­re is — Erdély választott fe­jedelme lesz belőle. Erejéből a reformáció buz­gó pártfogására is futotta, az ő támogatásának köszönhet­te megjelenését Károlyi Gás­pár bibliafordítása. * • • Stendhal: Vörös és fekete Életében kevesen méltá­nyolták ezt a különös, kalan­dos életű, zárkózott írót. Ma­ga is csak arra számított, hogy majd ennek a regényének a megjelenése után ötven esz­tendő múlva, 1880-ban les? része megértésben és elismerte­tésben. Jóslata beteljesedett, sőt Stendhal, a művész és az ember ma érdekesebb és nép­szerűbb, mint valaha. A Vörös és fekete többszö­rös színjelképrendszere azt fejezi ki, hogy a XIX. szá­zadelő Franciaországában az egyszerű ember gyereke csak vörös katonadolmányban vagy a fekete reverendában érvé­nyesülhetett, de a vörös és fekete a rulett két színe, azt is felidézi, hogy minden ilyen vakmerő törekvés mögött egy szerencsejáték kockázata bo­rong. • • * Bognár Béla: Növények gon­dozása, szaporítása À könyv első fejezetében a növények szerepéről, az esz­tétikus és egészséges környe­zet kialakításának lehetőségé­ről olvashatunk. A szerző sorbaveszi a legismertebb nö­vényeket, szaporításuk, ápo­lásuk, növényvédelmük mód­ját ismerhetjük meg. Részle­tesen tájékoztat a kerti vi­rágokról, növényekről. Átható változások örömmel állapítom meg, hogy az élet minden területét átható változásokból mind a tízmillióan kivették a részü­ket. Miután mindent rendbe­raktak, átalakítottak és meg­reformáltak, miután bejött minden, amit vártunk, és ki­ment mindenki, akit nem vár­tunk, tízmillió-egyediknek én is felszólalok. Idáig vár­tam, hallgattam, tépelődtem, de most eljött a perc, hogy én is hangot adjak követelé­seimnek. Egyszemélyes pe­tícióm árnyalatnyit különbö­zik az eddig ismertektől. Ab­ban az apróságban, hogy meg­valósításához nem kell új al­kotmány, törvény, elnök, par­lament. Nyugalom, tisztelt kor­mány és nagyrabecsült költ­ségvetés: az én reformom nem került egy fillérbe sem. Követelem, hogy a közleke­dési lámpák mindenhol mű­ködjenek, ahol kell. Igazság­ügyünk legyen ezután mindig igazságos, és az egészségügy­nek legyen ÜGY az egészsé­günk. El kell érni, hogy a bí­rák bírják a bizalmunkat, és az ügyvédek valóban védhes­senek minket. A szavak és fogalmak nyerjék vissza ere­deti jelentésüket, vagyis, az ügyintéző valóban intézze el az ügyünket, és az ügyfélnek többé sose kelljen félnie. A járdán lehesesn járni, és az út, út legyen. Követelem, hogy a jármű­vek menetrend szerint men­jenek, az ígéretek és az erköl­csi elvek viszont álljanak. Az az adó, amit már egyszer be­fizettünk, ne legyen újra adó­köteles, viszont az autóra el­szedett előleg, amit öt évre előre bevasaltak tőlünk, le­gyen tisztességes kamatra kö­teles. Követelem, hogy a le­vélborítékok ragadjanak, a zárak rendeltetésszerűen zár­janak, az üdítőitalos palackok viszont nyíljanak. A sóskifli legyen sós, a savanyú cukor legyen savanyú, az igazság végre egyszer ne legyen ke­serű. Az új könyv a kezünk­ben ne menjen szét, a friss tej a lábasokban nem menjen össze. Követelem vissza a szakmák becsületét. Az üveges üve­gezzen, a borbély borotváljon, a varrónő varr jón, és a mi­niszter szolgáljon, mert az is egy szakma. Állítsák vissza a bevált hagyományokat! A dé­libáb újra a Hortobágyon le­gyen, ne az ötéves tervekben! A visszhang megint Tihany­ban szolgáljon, ne a kötelező nagygyűléseken. Életünk egészét tekintve a nyugalomba vonulás jelentsen valóban nyugalmat, az aktív kor pedig aktív munkát. A tizenhat év tanulással meg­szerezhető tudás pedig érjen annyit a piacon, mint a ti­zenhat perc alatt lenyomható segédmunka. És ha már az ár­folyam szóba került, azt is ál­lapítsák meg végre, hogy ki, vagy mi a legfőbb érték. Mert egyszer, régen már hallottam arról egy elképzelést rebes­getni, de az valahogy kiment a divatból. Pedig nem volt rossz ötlet, bizony Isten! Hainburgban egy kicsit más Nagyon izgalmasnak ígér­kezett ez a kirándulás. A do­hánygyár előtt gyülekező cso­porton érződött ez a hangulat. Nem mindennapi úticélt vá­lasztott magának két cigaret­tagyártási brigád, a Kárpáti Zoltán és a Salvador Allende. Oly sokfelé voltunk már itthon, sőt Csehszlovákiában és Jugoszláviában is. Oly sok gyárat és üzemet megnéztünk már itthon és külföldön, ami hasonló, vagy rosszabb volt. mint a miénk. Miért ne nézhetnénk meg egyszer egy olyat, amelyiktől tanulhatunk is? — gondolták e két brigád tagjai. S hála a világútlevélnek és a vállalat­­vezetésnek, lehetőségünk nyílt rá, hogy megtekintsük Európa egyik legkorszerűbb dohány­gyárát, a hainburgi dohány­gyárat. Első napunkat a három fo­lyó találkozásánál Győrben töltöttük. A kimerítő belvá­rosi séta után jólesett meg­pihenni a tiszta, rendezett kempingben. Itt már érződik a „nyugat szele”, ami a szol­gáltatásokat illeti. Győr a „sarokerkélyek” vá­rosa, ahogyan azt magunk is láthattunk sétánk során. A templomok belső terei gyönyö­rűek. Megnézhettük a Szent László hermáját is, igaz, csak rácson keresztül, mely a kö­zépkori ötvösművészet remeke. Este kimerítő teniszcsatát vívtak a két brigád kivá­lasztott tagjai. A többiek sö­rösüvegeket lengetve szurkol­tak. Később Szamuráj-bemu­tató volt a zuhanyzó és a szo­ba közötti folyosón. Törülkö­­ző-ágyékkötőbe csavart te­niszezők lefekvés előtti harci felvonulása. Ha a Sky televízió értesül­hetett volna a dologról, azóta már a világhírnév felé tarta­nának a csapat tagjai. Másnap Sopronban éleszt­getett bennünket a késő dél­előtti nap, mert amire este nem volt idő, azt a buszon kellett pótolni. Rövid városné­zés és ebéd után, ismét Győr­ben tértünk nyugovóra. Harmadnap kora reggel vág­tunk neki a nagy útnak. Sze­rencsés határátlépés után fél 9-kor már Hainburgban vol­tunk. Tolmácsként Búzás La­jos kísért el bennünket, aki nagyon sok érdekes dolgot me­sélt a városról. Megtudtuk, hogy már a ró­maiak idején város volt ezen a helyen. A magyarok honfog­lalás után vették birtokukba, majd később Mátyás király idején is magyar fennható­ság alá került. A várat és a várost ma is ép erődítmény öleli körül, ahová három ka­pun lehet bejutni. A leghíre­sebb a Wiener Tor (Bécsi ka­pu), amit tudvalévő, hogy a hölgyek szájméreteként szok­tuk etalonként alkalmazni. Miszerint akkora szád van, mint a Bécsi kapu. A másik kettő a Magyar kapu és a Halász kapu. Nagyon érdekes, hogy a legendás Attila sírját is keresték itt évekig, de saj­nos nem találták meg. A dohánygyár a falakon kí­vül helyezkedik el, így tudott terjeszkedni. A régi épületek raktárként másfél évre ele­gendő dohánykészletet képe­sek tárolni. Csoportunkat a dohánygyár igazgatója üdvözölte, majd egy félórás filmet forgattak le a gyár jelenéről és múltjáról. Az üzemben a jelenlegi leg­korszerűbb gépekkel dolgoz­nak, ami természetesen hor­ribilis összegbe került. Ez te­szi lehetővé számukra, hogy 300 fő körüli létszámmal két műszakban annyit termelje­nek, mint mi. Ami minket legjobban ér­dekelt, a cigarettagyártósor. MARK 5-ös gépsorok termelik automatikus filterfeltöltővei és kerettöltő nélkül, közvetle­nül a csomagológéphez csatol­va. Imponáló az a stabil üzeme­lés, ami a jó anyagoknak kö­szönhető. Szinte a dohánytól a kész beládázott cigarettáig em­beri kéz nem érinti. így több idő van a hibák kiküszöbölé­sére, a jobb szervezésre és a gépek kiszolgálására. Talán majd nálunk is lesz hasonló. Vendéglátóink egy-egy kis ajándékcsomaggal utunkra bocsátottak minket, kellemes időtöltést kívánva Ausztriá­ban. Magyarok lévén, nem ma­radhat el a bevásárlás sem, így Bécs felé folytattuk utun­kat. Közel egyórányi körözge­tés után tudtunk parkírozni. Akik először jártak itt, érde­kesnek találták az árubősé­get, az árakat már inkább bosszantónak a pénztárcá­jukhoz képest. A nagy célok és álmok egy­re inkább apró ajándékokra redukálódtak. Hazafelé még megálltunk Bruckban, az MGM nagyáru­háznál, hogy a megmaradt aprópénzt elköltsük. A hatá­ron a vámos kedvesen jó utat kívánt, így késő este fá­radtan, de élményekkel meg­gazdagodva értünk haza Egerbe Gondolatok az őszről Visszavonhatatlanul véget ért a nyár. Ezt már nemcsak a naptár mutatja, de érezni lehet a hűvös estéken, ködös reggeleken. Az évszakok megszokott sor­rendben váltogatják egymást. Mindegyiknek van kellemes és kellemetlen hatása. A legnagyobb ellentétet ta­lán mégis az ősz hordozza. A reggeli ködöt sok esetben szik­rázó napsütés váltja fel. Az emberek hangulata is szinte igazodik hozzá. Ki-ki saját érzelmi beállí­tottsága, hangulata alapján szereti vagy nem szereti ezt az évszakot. A költők hangja is más és más, mikor az őszről szólnak. Idézek két példát: „őszbe csavarodott a természet feje. Dérré vált a harmat, hull a fák levele, Rövidebb rövidebb lesz a Napnak útja, S hosszú­kat alszik rá, midőn meg­futja.” A másik: „Itt van az ősz. itt van újra. Szép mint min­dig énnekem, 'Tudja isten, hogy mi okból szeretem, de szeretem.” Ugye, hogy egészen más han­gulata van a két idézetnek? Szedjük az érett gyümölcsö­ket, betakarítjuk a föld ter­mését, megállapítjuk, hogy idén nem volt hozzánk bő­kezű a természet, és az ősz rovására írjuk, holott a bajok előbb keletkeztek. Fázósan húzzuk összébb ma­gunkon a kabátot, de közben arra gondolunk, hogy a fák­nak is pihenni kell és gyö­nyörködünk a tarka, színes le­velekben. A természetet felkereső, sze­rető embert a búcsúzó ter­mészet páratlan élményekkel adományozza meg. Ha egy párás reggelen valaki nekivág egy szép erdei túrának, fel­kapaszkodik a hegyre, sok­szor a párás, köd fölé emel­kedhet, és fent minden tiszta és ragyogó a napsütéstől. Ahogy halad az idő és kö­zelebb kerülünk a télhez, egy­re borongósabb, hűvösebb idő köszönt ránk. Nem sok kedvünk van a sétálásra, inkább behúzó­dunk a meleg lakásba. Az ilyen álmos szürke napok könnyen rátelepednek az em­berek hangulatára. Hajlamo­sak vagyunk kicsit elkényel­­mesedni. Bármilyen bánatos is az idő, ne hagyjuk, hogy ránk ragad­jon a hatása. Egy kis séta, kocogás, já­ték a gyerekekkel ilyenkor is hasznos, utána jóleső érzés­sel helyezkedhetünk el a ké­nyelmes fotelban egy jó könyv, rejtvény vagy kézimunka tár­saságában. DOHÁNYGYÁR 3 Rajna

Next

/
Thumbnails
Contents