Egri Dohánygyár, 1989 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1989-08-01 / 8. szám
Szociálpolitikai elképzelések Szakszervezeti pénzgazdálkodásról A SZOT az év második felére kialakítja szociálpolitikai koncepcióját. A tervezetet vitára bocsájtja, és a tapasztalatokat összegezve alakítja ki végleges álláspontját. Kérjük dolgozóinkat mondják el véleményüket. Szociálpolitikán azokat a célokat és azt az eszközrendszert értjük, amelyek a lakosság létbiztonságát, egyre színvonalasabb alapellátását, a tehetség és szorgalom szerinti érvényesülés feltételeinek kibontakozását szolgálják. Részletes elképzelések. A családi pótléknak el kell érnie a gyermeknevelés társadalmilag szükséges minimális költségeit (távlatilag). Az adópolitika ma családellenes. Követelmény a csecsemő- és gyermekcikkek ÁFA- jának megszüntetése, illetve 0 kulcsossá tétele. Megszüntetendő a létminimum szintje alatt élők személyi jövedelemadó fizetési kötelezettsége. A bérreformnak tisztáznia kell, hogy a munkabér hány eltartott költségeit tartalmazza. Szükséges a gyermeknevelés elismerése, értékteremtő, társadalmilag kiemelkedően fontos munkaként. Ennek eredményeképpen a három vagy több gyermeket felnevelő szülőknek jogot kellene szerezniük minimális nyugdíjra, az öregségi nyugdíj megállapításánál pedig a felnevelt gyermekek száma szerinti nyugdíjkiegészítő járadékot kellene alkalmazni. Népesedéspolitikai célokat szolgálna a gyermeknevelés költségeihez való állami hozzájárulás fokozatos növelése, a nők otthondolgozási feltételeinek bővítése. A területi szociálpolitikai munkában is a családgondozást kell fejleszteni a családsegítő hálózat kiépítésén keresztül. A struktúraváltás együttjár a munkanélküliség megjelenésével. Tartós élethelyzetként a munkanélküliség elfogadhatatlan, növekedését aktív foglalkoztatáspolitikával lehet megakadályozni. A munkanélküliséggel járó keresetveszteséget 'keresetpótló járadékkal és segélyekkel szükséges pótolni. Ezek forrása: az adók, a biztosítási járulék. Minimális összege a létminimum összegével azonos. Az egészségügyi ágazatná] alapkövetelmény az állampolgári jogon járó, területi elvre épülő progresszív gyógyító-megelőző ellátás térítésmentességének fenntartása. Pontosan meg kell határozni az államilag garantált egészségügyi ellátások minimális körét. A szakszervezetek kiemelt figyelemmel követik az egészségügyön belül az üzemegészségügy sorsának alakulását. Nem értenek egyet azzal, hogy az egészségügy kikerüljön az alapellátásból és megszűnjön az ésszerű keretek közt működő keresőképesség elbírálói és gondozói tevékenysége. A testnevelés és a sport része a szakszervezetek érdekképviseleti, érdekvédelmi feladatainak. Az egészségmegőrzés a fizikai és szellemi regenerálódás fontos eszköze a testedzés, a tömegsport. Mindehhez nélkülözhetetlen a megfelelő személyi, tárgyi és pénzügyi feltételék megteremtése, a rendelkezésre álló hatékonyabb felhasználása. A társadalombiztosítás önfinanszírozóvá tételével, ön-. kormányzati alapon működtetésével, járulékfedezeten nyújtandó ellátásaival — amelyek munkából végleg, vagy időszakosan kiválóak számára biztosítanak gondoskodást állami garancia és társadalmi ellenőrzés mellett — egyetértenek a szakszervezetek. Ezek a tervek azonban tőkehiány miatt csak később valósulhatnak meg. Az egyes társadalombiztosítási ellátások fejlesztése, a reálérték-megőrzés még szükségessé teszi az átcsoportosítást a nemzeti jövedelem növekményéből. A szakszervezetek ellenzik a társadalombiztosítási kiadások csökkentését célzó nyugdíjkorhatár-emelést, foglalkozáspolitikai, egészségpolitikai okokból. A nyugdíjrendszer módosítása alapvetően erősítse az ellátás járulékfizetéshez kapcsolódását, vagyis a jogosultság alapja a munkavégzés legyen, az elbírálásban tükröződjön a társadalmi össztevékenységben való részvétel minősége, és hossza, érvényesítse a szociális biztonság elvét, társadalmilag hasznos tevékenységnek értékelje a gyermeknevelést és az idős hozzátartozó ápolását, korszerűsítse a rendszer elavult elemeit. A szakszervezetek olyan lakáspolitikai koncepció kialakítását igénylik amely figyelemmel van a lakosság teherbíróképességére, szociális helyzetére és segíti a fiatalok a családok lakásgondjának megoldását. A munkahelyi szociálpolitika a központi és területi szociálpolitika kiegészítője, a hatékony munkaerő-gazdálkodás eszköze. Az infrastruktúra szűkössége hosszú távon is igényli a munkahelyi szociális, kulturális és spoťtintézmények működtetését. Biztosítani kell e célokra az adómentes pénzügyi forrásokat. Üdülés 1989 Lassan végéhez közeledik az igazi üdülési szezon. Ha pontos statisztikát még nem is lehet készíteni, de körvonalaiban már kirajzolódik az idei év üdülési mérlege. Ez évben is nagy volt az érdeklődés a különböző üdültetési formák iránt. Középpontban változatlanul a nyári balatoni üdülés állt. A jelentkezések számát figyelembe véve ismét szükségessé vált az üdülő-férőhely bővítése családi ház bérlésével. Az elmúlt évhez hasonlóan egy 3 szoba összkomfortos családi házat bérelt a vállalat az üdülő közelében. Itt 29 családnak (81 fő) volt biztosítva a nyári pihenése. A balatonszabadi üdülőben 35 család (129 fő) pihent ezen a nyáron. Az eddigi visszajelzések alapján dolgozóink elégedettek voltak az étkeztetéssel és általában az ellátással. Sokan kifogásolták azonban az üdülő felszereltségét. Kevés a kisgyerekes családok számára a játék lehetősége. Nincs a szobákban olvasólámpa. Hiányzik egy közös pihenő, társalgószoba. Ezek a hiányosságok főleg rossz idő esetén jelentkeznek kényelmetlenséggel a beutaltaknak. Ezek a gondok megoldódni látszanak egy új, modern több férőhelyes vállalati üdülő megépítésével, melyet a vállalat vezetősége tervez a társvállalatokkal összefogva. Már hagyományosnak nevezhető a nyudíjas dolgozóink üdültetése a kora őszi szezonban. Ezt ebben az évben is tervezzük. Sok a jelentkező, kb. 30—35 fő jelentkezését tudjuk kielégíteni. Az idős emberek oda-vissza utaztatását a vállalati autóbusszal oldjuk meg. A vállalati üdültetés mellett nagy az érdeklődés a SZOT-beutalók iránt. Főleg a gyógyfürdők kedveltek. Szívesen utaznak dolgozóink Gyulára, Hévízre, valamint Hajdúszoboszlóra. Természetesen azt is tudomásul kell venni, hogy a gyógyfürdők esetében nincs szezon, itt az üdültetés egész évben tart. Ugyanúgy kell örülnünk egy téli gyógyüdülőjegynek is, mint egy nyárra szólónak. Sajnos, nagyon kevés a családos SZOT-beutaló. A 42 beutalóból, mellyel 77 fő üdült, mindössze 3 családos volt. Sokan kedvelik a hegyeket, hódolva a túrázás, és egyéb hegyvidéken űzhető sportszenvedélynek. Ezt az igényt szintén évek óta ki tudjuk elégíteni a Csehszlovákiai Zsolnai Bútorgyárral meglévő kapcsolatunk révén. Az ő dolgozóik a felsőtárkányi üdülőben pihennek, míg mi Stefanovóba utazunk. Ebben az évben 30 család (84 fő) üdült a hegyekben. A költségtérítésről szólva meg kell említeni a SZOT- beutalók árának 40%-os áremelését, melyet már 1988- ban végrehajtottak, de akkor az ÉDOSZ ezt a költségemelkedést még átvállalta. A vállalati üdültetésben 15%-os áremelést érvényesítettünk, melyet az szb is jóváhagyott. összegzésül el kell mondani, hogy ebben az évben (a meglevő üdülőjegyeket figyelembe véve) összesen kb. 410 fő üdültetését tudtuk megoldani. Ez 10%-kal több az előző évinél. A jelenlegi gazdasági körülmények között, úgy gondolom kevés vállalat mondhatja el ezt. Törekvésünk az, hogy a jövőben még több igényt ki tudjunk elégíteni, hisz a szabadságukról pihenten, újult erővel visszajövő dolgozók munkakedve is nagyobb, és ez mindannyiunk közös érdeke. Tájékoztatjuk szakszervezeti tagságunkat az 1989. I. félévben befolyt szakszervezeti tagdíjak összegéről és felhasználásáról. 1989. I. félév bruttó tagdíjbevétele 580 000,— Ft. Ebből alapszervezetünknél maradt 296 000,— Ft. Felhasználás részletezése: szülési segély 19 fő, 11 400,— Ft temetési segély 1 fő, 1 200,— Ft szociális segély 40 fő 54 900,— Ft. Nyugdíjba vonuló szakszervezeti tag munkatársaink ajándékozására 16 900,— Ft-ot költöttünk. Üdülési hozzájárulásként 6 500,— Ft támogatást fizettünk ki. Nyugdíjasklub nőnapi rendezvényéhez 1000,— Ft-tal járultunk hozzá. Üjságelőfizetés 1700,— Ft. Szakszervezeti tag férfi dolgozóink ajándékozására 53 100,— Ft-ot fizettünk. Színház-, hangversenyjegyeket 7 600,— Ft értékben vásároltunk. Tisztségviselők (akik nem kerültek újraválasztásra) ajándékozásra 12 000,— Ft értékben vásároltunk. Ügyviteli felhasználásokra 12 500,— Ft került kifizetésre. Május 1. alkalmából két elismerő oklevéllel járó pénzjutalom 4000,— Ft. Bélyegző készítésért 4000,— Ftot fizettünk ki. Az OTP-nél kedvező kamatozással 50 000,— Ft-ot helyeztünk el 3 hónapos időtartamra. A bevétel és a kiadás közötti különbözetet szeretnénk valamilyen formában visszajuttatni szakszervezeti tagjainkhoz. hogy minél többen részesedjenek a szakszervezeti csoportvagyonból. Elképzelések között szerepel a kedvezményes vásárlási akciók további támogatása, vagy a takarékosabb gazdálkodás mellett még további üdülési lehetőség bérleménnyel történő bővítése. A hetedik csoda Rhodoszt az egyik görög földrajztudós az antik világ legszebb városának nevezte. Kis-Ázsia délnyugati csücskénél fekszik Rhodosz. Először a krétaiak, majd a mükénéi görögök, később a dór bevándorlók követték őket. A sziget hajózási útvonalak csomópontjaként ősidők óta közvetítő volt Kelet és Nyugat között. A görög—perzsa háborúban Rhodosz volt az első szi« get, amelyet a perzsák elfoglaltak. Később Athén oldalára álltak, de a peloponnészoszi háborúban átpártoltak Spártához, aminek az lett a következménye, hogy az athé-* ni flotta feldúlta a szigetet. Három városból i. e. 411-ben alapították a sziget északi részén Rhodoszt. Ettől kezdve semleges politikát folytattak, s történelmüket nem a 'katonák alakították, hanem a kereskedők. A béke szigeteként vált ismertté, s jelentős pénzügyi központtá vált. Kereskedői, bankárai és hajósai a legmegbízhatóbbak voltak. Démétriosz i. e. 305-ben megtámadta Rhodoszt. A támadók nehezen bírtak a védőkkel és ezért erre a célra hatalmas ostromtornyot szerkesztettek, amelyet kerekeken lehetett gördíteni. iA tornyot 430 ember mozgatta. A rodosziak rémülten és tanácstalanul figyelték a monstrum növekedését, mikor öreg hadmérnökük, Diognétosz ragyogó ötlettel állt elő. Éjszakánként egy nagy nyílást bontottak a városfal azon részén, amely legközelebb volt az ostromtoronyhoz, fapalánkokkal betakarták, mögötte pedig jókora gödröt ástak. A város lakói az összes szennyvizet, szemetet ebbe a medencébe hordták. Amikor elkészültek, egy valóságos alvilági tó bűzölgött benne, s csak a palánkokat kellett kiütni, hogy az egész szagló folyam rázúduljon az ostromtoronyra. A támadók ott is hagyták az egészet, felhagytak a hódító széndékukkal. A leleményes rodosziak széjjelszedték és lemosták a gazdátlanná vált otromba szerkezetet, s darabonként eladták. Az így befolyt összegből, szerencsés megmenekülésükért hálából a sziget védőistenének, Héliosznak hatalmas szobrot emeltek. A szobrot, amelyet méretei miatt kolosszusnak neveztek el, a kikötő bejáratánál állították fel. A szobrász 12 évig dolgozott segédeivel a művön. A szobor magassága, testtartása. kivitelezésének technikai részletei, felállításának helye vitatott, mivel sem maradvány. sem másolat nem maradt fenn. Az óriási szobor ötven évig állt a helyén, i. e. 227 körül egy földrengés ledöntötte. A város a római uralom idején is tovább virágzott, majd a 7. században arabok foglalták el a szigetet. Állítólag ők adták el a kolosszus maradványait. DOHÁNYGYÁR 5
