Egri Dohánygyár, 1989 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1989-07-01 / 7. szám
Kezek Amióta ember él a földön, két különös képességű „szerszám” kíséri végig életét. A civilizáció mai fokán az emberi kéz nélkül elképzelhetetlen lenne életünk. Mozdulataival, munkájával az élet minden pillanatát irányítja. Sokszor mégis alig veszünk róla tudomást. Pedig a kéz kifejező ereje színes és gazdag, az arc után talán a legkifejezőbb testrész a kéz. A beszédet kísérő önkéntelen kézmozdulatokból, a gesztikulációból következtetni lehet a beszélő személyiségére, indulataira, érzelmeire. A kézfej is sok mindent elárul tulajdonosáról, például korát, munkája természetét. Minden kéz lehet szép: a dolgos, munkában megfáradt, inas, öreg kéz is — ha egyébként ápolt, gondozott és főleg tiszta. Ezért a kéz ápolása nem elhanyagolható, fontos, mindennapi feladat. A rendszeres kézápolás napi egy-két percnél alig vesz többet igénybe, de ezt nem szabad sajnálni kezünktől. A kéz bőrfelületét éri a legtöbb külső inger: hőmérséklet-változások, a levegőben és környezetünkben hemzsegő por és baktériumok, a munkavégzés milyenségétől függő mechanikus hatások (ütés, súrlódás, karcolás) és különböző vegyi anyagok. Minden káros hatás ellen védekezni kell, elsősorban a gyakori kézmosással. A lényeg az, hogy kezünk mindig tiszta legyen. Munka közben sem szabad „majd úgyis megint piszkos lesz” felkiáltással halogatni a tisztálkodást. A kéz bőrének kiszáradását okozhatja a gyakori kézmosás (főleg, ha nem töröljük szárazra kezünket), egyes vegyi anyagok, mosó- és mosogatószerek, az olajfélék, a benzin stb. Nem számít kényeskedésnek, ha mosáshoz, mosogatáshoz gumikesztyűt használunk. A kiszáradt kéznek elsősorban az elveszett zsiradék pótlására van szükségej Számos korszerű és nagyhatású kozmetikai készítmény között válogathatunk: kézbalzsamok, szilikonos kézvédő krém és bőrnyugtató krém. Ha a kiszáradás, repedezés olyan mértékű, hogy egyszerű krémezéssel nem érünk el megfelelő eredményt, készítsünk házilag kézápoló pakolást. Egy a sok közül: fél deci vízzel keverjünk el ugyanannyi glicerint és tiszta szeszt, majd egy citrom levét adjuk hozzá és ezzel vastagon bekenjük a kezet éjszakára. Praktikus fehér cérnakesztyűt húzni, hogy az ágyneműt megvédjük. A szépen formázott, ápol| köröm a kéz dísze, legalábbis a nőknél. A legtöbb nő számára munkaköre, életmódja szabja meg, hogy milyen hoszszúságú körmöt viselhet, és azt is, hogy rendszeresen lakkozhatja-e. Nem érdemes ebben szembeszállni a körülményekkel, mert a testetlen, rendesen levágott, rövid köröm szebb, mint a letöredezett végű, lakkot csak foltokban mutató köröm. Aki hosszú körmöket növeszt, vágás helyett reszeléssel igazítsa formára végüket. Ha kényelmesebb a rövid köröm, vágás előtt mindig áztassuk be a kezet langyos, szappanos vízbe, töröljük meg és úgy végezzük el a műveletet. A körmök sarkát kivágni nem szabad, mert ezzel szabaddá válik a köröm alatti hús, mely könnyen fertőződhet és a körömágy gyulladásához vezethet A köröm gombásodása esetén bőrgyógyászt kell felkeresni, mert ez fertőző. Ahogyan kaptuk, ugyanúgy tovább is adhatjuk: az üzemi Zuhanyozóban, nyilvános helyek nedves törülközőjén keresztül stb. Ennek gyógyítását minél előbb el kell kezdeni — akkor is, ha a gomba fájdalmat nem okoz. Az élelmiszeripar területén kiemelten fontos feladat a kezek higiéniai előírásainak betartása. Nyári munkák a kertben Júliusban már sokféle gyümölcs érik, a meggy, a kajszibarack, megkezdhetjük az őszibarack és a körte szedését is. Minden gyümölcsöt, még a fogyasztásra alkalmatlanokat is, szedjük le a fáról, mert ezzel a betegségek terjedését előzzük meg. A késői érésű gyümölcsfák ágai a termés súlya alatt meghajolhatnak, esetleg le is törhetnek, ezért célszerű az alma-, körte- és szilvafa ágait alátámasztani. Folytassuk a gyümölcsfák rendszeres permetezését is, nem megfeledkezve azokról a fákról sem, ahonnan már leszedtük a termést. Szőlőtőkéink ápolásában a hónaljhajtások kitörését, a 2 DOHÁNYGYÁR szükséges kötözést, a gyomirtást és a permetezést kell elvégezni a hónap folyamán. Az érő zöldségféléket rendszeresen szedjük és szükség szerint öntözzük. Másodvetésként ültethetünk bokorbabot, csemegekukoricát, rövid tenyészidejű gyökérzöldséget, fejes-, kel- és vöröskáposzta-palántákat, valamint nyári burgonyát. A növénymaradványokat, gyomokat, a komposzttelepen gyűjtsük össze, s ügyeljünk arra, hogy csak egészséges növényi részekből készítsünk komposztot. Foglalkoznunk kell a kerti növények metszésével is, formájuk kiigazításával is. Növényeinket lehetőleg a kora reggeli vagy késő esti órákban öntözzük. Barátaink életéből Szovjetunió Aligha túlzás azt állítani, hogy az utóbbi évtizedek egyik legérdekesebb műsorát láthatták a szovjet tévénézők milliói május utolsó és június első heteiben, amikor is élő adásban követhették nyomon a népi küldöttek első kongresszusának eseményeit. S hogy a műsor nemcsak a nézőknek, hanem a résztvevőknek is tetszett, mi sem bizonyítja jobban: az eredetileg tervezett egy hét helyett két és fél hétig tartott a tanácskozás. Oly hatalmas volt ugyanis a hozzászólni vágyók tábora, hogy még a „rájátszás” sem adott lehetőséget minden szó kimondására. A kongresszust mindemellett a sokoldalú és alapos szókimondás jellemezte, olyan, korábban tabuként kezelt kérdéseket is felvetettek a küldöttek, mind például a katonai kiadások, az Államvédelmi Bizottság (KGB) szerepét a mai szovjet társadalomban, vagy az afganisztáni katonai beavatkozás eddig még nem ismert részleteit. Az pedig már a politikai peresztrojka egyik pikantériája volt, hogy a kremlbeli kongresszusi palota emelvényéről éppen az aSzaharov akadémikus fejthette ki a még ma is sokaknak nem tetsző véleményét, aki kilenc éve a belső száműzetést is vállalta hasonló gondolataiért. S bár gyakran szélsőséges és egymásnak szögesen ellentmondó nézetek is elhangzottak, s a hallgatóság nem mindig tanúsított szükséges megértést a szónokokkal szemben, azért az egyértelmű volt: a demokrácia erősödő fuvallata járta át az üléstermet. Éppen ez, a szólás szabadságának korábban csak a papíron deklarált szabadsága jelentette az újabb nagv áttörést a szovjetunióbeli átalakítás széles frontvonalán. Az pedig, hogy az éppen hogy csak a csecsemőkorban lépett demokrácia gyakorlásába disszonáns hangok is vegyültek, főképpen a hagyományok hiányával magyarázható. Nem elég kinyilvánítani a demokráciát. élni is tudni kell vele és a Szovjetunióban most zajlik az a folyamat, amelynek során képviselők és választók egyaránt még csak tanulják a demokráciát. A tanácskozás zárszavában Mihail Gorbacsov — akinek kezében pártfőtitkári és államfői tiszte következtében igen nagy hatalom összpontosul — a Szovjetunió történetének legkiemelkedőbb eseményének nevezte a kongresszust. Minden bizonnyal joggal, hiszen az elhangzottakat a dokumentumok, de az emlékezet is megörökítik, s a tények ismeretében a választók több beleszólást kérhetnek—kaphatnak az ország sorsának alakításában, a legfelsőbb vezetés már nem hagyhatja anvnyira figyelmen kívül az állampolgárok akaratát. Az „anynyira” szócska pedig csak ar! ra figyelmeztet, hogy a régi rend hívei, az apparatcsikok, a bürokraták nem adták még fel összes hídfőállásukat, s bizony előfordulhat, hogy egyegy konkrét döntés nyomán az egyszerű szovjet állampolgárnak nem a népi kongreszszus, hanem a brezshyevi pangás idejének légköre jut eszébe. Ez annál is inkább előfordulhat még a közeli jövőben, mert bizony a testület — nem adott ténylegesen nyomon követhető irányvonalat a vezetés számára, új akcióprogramokat nem sikerült elfogadni, Szaharov akadémikus szerint pedig nem teremtették meg az előrelépéshez szükséges hatalmi struktúrát. Így a peresztrojka kerékkötői zavartalanul folytathatják korántsem áldásos tevékenységüket. A kongresszus egyik markáns szereplője, Borisz Jelcin pedig azt hiányolta, hogy a vezetés nem terjesztett a kongresszus elé a bajok áthidalását célzó rövid távú gazdasági és pénzügyi tervezetet. Amire viszont igencsak nagy szükség lenne, ismerve a hatalmas ország még hatalmasabb és egyre nyomasztóbb gazdasági, nemzetiségi, szociális és környezetvédelmi gondjait. A népi kongresszust követő időszaknak — beleértve természetesen az újonnan megválasztott Legfelsőbb Tanács munkáját is — az lesz a legsürgetőbb feladata, hogy oldja fel a peresztrojka célkitűzései és az eddigi eredménytelenség közötti ellentmondást. Mert az áruhiány és az infláció miatt az embereket semmi sem ösztönzi a jobb munkára — anélkül viszont lehetetlen megtölteni az üzletek polcait. Kínálkozna ugyan az import — többen szorgalmazták is ezt a tanácskozáson —, ám ezt a költségvetés anyagi helyzete nem engedi meg. Az újraválasztott Rizskov kormányfő drámaian ecsetelte, hogy az ország külföldi adóssága 52 milliárd dollárra rúg, évi 20 milliárd dollárt költenek termelési eszközökre és nyersanyagokra, így a 14,6 milliárdos deficit mellett nem költhetnek sok valutát fogyasztási cikkek importjára. Amennyiben tehát nem sikerül minél hamarabb gyökeres fordulatot elérni a gazdaságban, s elfelejteni a kézi vezérlésű, utasításos rendszert, akkor hiábavalóak lehetnek a legmerészebb politikai reformelgondolások is. A mostanában éppenhogy csak ébredező széles tömegek az üres polcok és hosszú sorok láttán ismét a közönyt választják, ez a politikai passzivitás pedig csakis a konzervatív erőknek kedvezhet. Szóval most először is jól kell lakatni az országot, hiszen teli hassal a politizálás is könynyebb — mint ahogyan utalt is erre a szovjet miniszterelnök a tévé Panoráma című műsorában. Vietnam A vietnami gazdasági vezetés a Nemzetközi Valutaalap (IMF) szakértőivel közösen reformcsomagot dolgoz ki, s ettől azt remélik, hogy új hiteleket kaphatnak gazdaságuk korszerűsítésére — mondotta a napokban a vietnami állami bank külkereskedelmi ügyekkel foglalkozó osztályának helyettes vezetője. Az IMF és a vietnami kormány tervezett megállapodása rendezi majd az IMF-fel szemben fennálló 135 millió dolláros tartozás ügyét, s tartalmazni fogja az IMF javaslatait az infláció csökkentésére, az állami támogatás megszüntetésére, az export ösztönzésére. A vietnami bankvezető elmondta : „Ha sikerül megállapodni az IMF-fel, akkor tartozásaink kétharmadát az IMF segítségével, egyharmadát pedig a saját erőnkből vissza tudjuk fizetni, s így újabb hitelekhez juthatunk.” Ez egyszersmind megnyithatja az utat más nemzetközi pénzintézetek hitelei előtt is. Nguyen Cong Hai tájékoztatása szerint a vietnami gazdasági vezetés már eddig is sokat megvalósított a gazdasági reformokból, a fejlődés ütemét „lenyűgözőnek” minősítette egy magát megnevezni nem kívánó külföldi bankár. A vietnami nemzeti valuta, a dong hivatalos árfolyama — amely egy évvel ezelőtt a feketepiaci árfolyam nyolcadrésze volt — jelenleg annyi, mint az „utcai” árfolyam, azaz 1 dollár 4300 dongót ér. A vietnami bankvezető tájékoztatást adott arról is, hogy erőteljesen csökkentették a nem hatékonyan működő vállalatoknak nyújtott állami támogatást, és szigorúan korlátozták a pénzkibocsátás ütemét. Jelentősen emelték a betéti kamatokat: az idén áprilisban a három hónapra lekötött betétek kamatait 12 százalékra, amit azonban június 1-jén 9 százalékra mérsékeltek, az infláció csökkenését követően. Ennek ellenére az infláció az egyik legnagyobb probléma. A hivatalos vélemények szerint sikerült ugyan a havi drágulást 10 százalék alá mérsékelni az utóbbi hónapokban a korábbi két számjegyű ütemről, az adatok pontosítása végett azonban meg kell reformálni a statisztikai adatszolgáltatási rendszert is. Az IMF azt szeretné, ha 1990 júniusára mindössze havi 1 százalékos lenne a fogyasztói árszínvonal növekedési üteme, a vietnami illetékesek szerint azonban nemigen sikerülhet 2 —3 százalék alá szorítani a mutatót. Az IMF-fel folytatandó megbeszéléseken szó lesz majd a kereskedelmi mérleg hiányáról és a valutatartalékokról is. Vietnami hivatalos adatok szerint a keményvalutában lebonyolított export 15—20 százalékkal elmarad az importtól, a valutatartalékok pedig körülbelül egyheti import fedezésére elegendőek. Az IMF- fel közösen kidolgozott elképzelés egyik eleme az, hogy a valutatartalékok ötheti importot tudjanak fedezni — mondta Hai. Az eddig megvalósított reformintézkedések tovább szaporították a munkanélküliek 6zámát, ami már egyébként is magas a hadseregben végrehajtott létszámcsökkentés miatt. valamint azért, mert évente 1 millióan kerülnek ki az iskolákból. Ezért a kormány elsősorban a munkaigényes iparágaikat akarja fejleszteni, és egyben lehetőséget kíván teremteni a vietnamiaknak külföldi munkavégzésre. NDK Az NDK határozottan kitart jelenlegi gazdaságpolitikájának folytatása mellett, és nincs szüksége szovjet vagy magyar stílusú reformokra — ez derül ki abból a beszédből, amelyet a 73 éves Horst Sindermann, az NSZEP Politikai Bizottságának tagia, a parlament elnöke mondott Magdeburgban, az NDK fennállásának 40. éve alkalmából tartott konferencián. (Az NDK első alkotmányát 1949. októben 7-én fogadták el.) Ragaszkodunk a szocialista országokban legalacsonyabb kenyérárakhoz, a legmagasabb egy főre eső húsfogyasztáshoz, valamint a KGST-államok legnagyobb lakásépítési programjának stabil lakbéreihez” — hangsúlyozta Sindermann, arra utalva, hogy az NDK fenntartja az alapvető élelmiszerek és szolgáltatások hatalmas méretű állami támogatásának programját. A parlament elnöke szerint az NDK bőkezű jóléti rendszert épített ki, amelynek elsődleges haszonélvezői az anyák és a gyerekek. „A mi rendszerünket nem tartjuk a szocializmus elavult rendszerének, hanem inkább igazi szocializmusnak, amely magasabb rendű, mint a kapitalista társadalom” — vélte Sindermann ♦ ti
