Egri Dohánygyár, 1989 (18. évfolyam, 1-12. szám)
1989-01-01 / 1. szám
Minőségügyi konferencia Minőség — Piac — Szerkezetváltás címmel, csaknem ezer ember részvételével rendezték meg december 8-án Budapesten a IX. országos minőségügyi konferenciát. Dr. Sütő Kálmán az MSZH elnökhelyettese megnyitójában hangsúlyozta, hogy ezek napirenden lévő témák, hiszen a minőséget a piac határozza meg, vagyis a minőségi ' követelményrendszer kialakításában lényeges szerepet játszik a piaci értékítélet. A minőség vállalati kategória, de a vállalatok egy adott közgazdasági helyzetben, környezetben fejtik ki tevékenységüket és ez a környezet jelentősen hat a vállalatokra, ezáltal a minőségre. Dr. Kovács Imre az MSZMP KB osztályvezetője előadásában szintén a minőség és piac kapcsolatáról szólt. Az utóbbi évtizedekben két kiemelkedő változás ment végbe a gazdaságpolitikában, amely teret ad a minőségi színvonal! emelkedésének. Az egyik az extenzív gazdálkodásról az intenzívre való áttérés. A hatékonyság növekedésével előtérbe kerültek a fejlődés minőségi elemei. A másik jelentős változás az 1968-ban megkezdett gazdasági mechanizmus, melynek korszerűsítése jelenleg folyik. A gazdálkodás stabilizálását a piacképesség javítása, a vállalkozói készség és képesség erősítése segítheti. Meg kell teremteni a minőségi munkához a feltételeket. Az új társasági törvény, az egységes vállalkozói nyereségadó-rendszer, a bérreform, valamint a konvertibilis import liberalizálása a jövőben kikényszeríti a piaci versenyt, s ez remélhetőleg a minőség javulását eredményezi majd. A minőségről, mint politikai tényezőről szólva kiemelte, hogy közhangulatot befolyásoló tényező a minőség. A lakosság könnyebben tudja elviselni a fogyasztói áremeléseket, ha jó minőségű termékeket vásárolhat. Az MSZMP érdekelt a minőség javításában, ezért támogat minden erre irányuló törekvést. Jó társadalmi, politikai hátteret biztosít a feladatok megoldásához. Beck Tamás kereskedelmi miniszter előadásában felvázolta a világkereskedelem jelenlegi helyzetét, Magyarországnak és a KGST-országcknak a világkereskedelemben elfoglalt helyét. Megállapította, hogy ma Magyarország részesedése a világkereskedelemben alacsonyabb, mint a II. világháború előtti utolsó békeévben. Példákat sorolt a magyar ipar által 1930—45 között gyártott termékek exportképességéről. A jelenlegi gondok között említette az importkonl'átozási nehézségeket, a minőségellenőrzés hiányát, a technológiai és munkafegyelem megsértését. Hangsúlyozta, az igényes gyártmányfejlesztés fontosságát, vegyes vállalatok létrehozásának szükségességét, kiskereskedelmi lánc kialakítását, majd szólt az 1992-ben bekövetkező változásokról. Ekkor a Közös Piac egységes, homogén, vámmentes piac lesz. A változásokra minden területen fel kell készülni, hiszen a jelenlegi stílus, mentalitás, tempó nem lesz elegendő. Vass Zoltán, a RÁBATEXT vezérigazgatója előadásában bemutatta a vállalatuknál folyó, a minőség javítása érdekében végzett munkát. Hangsúlyozta, hogy a minőség a vevő igényeinek való megfelelés. A vállalatoknak szüksége van minőségpolitikára, hiszen igényes piacra törekszik, és csak tartós partnerekkel lehet eredményt elérni. Vevőközpontú minőségfelfogásra van szükség, amely elsősorban a kereskedőknél és a fejlesztőknél dől el, hiszen a kereskedelmi apparátus behozza a vállalatokhoz az igényeket, a fejlesztők feladata pedig, hogy felismerjék és válaszoljanak ezekre az igényekre. Az előadó ezután részletesen szólt az Ipari Minisztérium által meghirdetett és a RÁBATEXT-nél bevezetésre került „Átfogó Minőségvezetési Rendszerről”, amely japán professzor közreműködésével jött létre 1987 novemberében. Az AMR minőségközpontú irányítási rendszer. Célja a gazdálkodó szervezet összes tevékenységének lépésről lépésre történő állandó javítása, melynek hatására kialakul a vállalaton^ belüli hosszabb távú minőségjavító képesség, vezetői, dolgozói szinten egyaránt. A vezetésnek támogatnia kell ezt a programot. A támogatás azonban nem lehet elvi, hanem kizárólag a folyamaton belül működő, valódi támogatás. A plenáris ülést szekcióülések követték. A mezőgazdasági és élelmiszeripari szekcióban a minőség — piac — szerkezetváltás témakörében különböző területek vezetői részéről hangzottak el érdekes előadások, amelyek konkrét feladatokról, eredményekről adtak számot. Lékóné Az iktatás-nevelés kérdései Újabban egyre többször olvassuk és halljuk, hogy az úgynevezett emberi tényezők szerepe és jelentősége a társadalmi élet minden területén - az érdeklődés középpontjába került. Ez nagyon jó, hiszen ha kissé elkésve is, de úgy tűnik őszintén kerülnek felszínre a társadalmi gondok. Felmerül azonban a gondokkal kapcsolatosan egy jogos kérdés is: vajon melyik problémával kezdjük, hiszen a közoktatás gondjai éppen olyan súlyosak és sokfélék, mint a társadalom egyéb szociálpolitikai, gazdasági, politikai, morális szintjén tapasztalhatjuk. A társadalmi struktúra szálai eléggé összekuszálódtak, ezért úgy tűnik, mintha a közoktatás gondjait egyedül az iskoláknak kellene megoldani. Ez persze nyilvánvaló, ha csak a felszínt nézzük, a bajokat ott kell orvosolni, ahol keletkeztek. Itt azonban másról van szó, hiszen a közoktatás, az iskolai nevelés működési zavarainak gyökerei egyrészt a történelmi múltunkba, másrészt az iskolarendszert létrehozó társadalmi struktúrába nyúlnak viszsza, de megtalálhatók a társadalom legmélyebb régióibein, a családban is. A tanulók szociális és kulturális háttér-viszonyainak standardjai szoros kölcsönhatásban vannak az iskolai környezet standardjaival. A magasabb kulturális igényszintű tanulók rendszerint azokat az iskolákat részesítik előnyben, amelyekben a tantestület minőségi összetétele és így az oktatás minőségi körülményei is magasak. Ha az iskolában a tanulók minőségi és szociális összetétele megváltozik, a tantestület és az iskolai nevelés légköre is előbb vagy utóbb átalakul. A pedagógusok körében egyre nagyobb gondot okoz az, hogy a nevelési célokat gyakran képtelenek megvalósítani, de emiatt egyre nehezebb tanítani is. A nevelési kudarcokért a felelősséget a szülők gyakran az iskolára hárítják, mondván, hogy ők dolgoznak és nincs idejük foglalkozni a gyerekkel. Sajnos az állam ezt a nézetet erősíti, holott be kellene látni, hogy az állam egyetlen intézménye sem tudja helyettesíteni a családot. Azok a szülők, akik átgondolják felelősségüket, gyakran beszélnek lelkiismeretfurdalásról, hiszen tudják, hogy gyermekükre több időt kellene fordítani. Ma generációk nevelkednek apa — gyakran szülő — nélkül, és ennek legnagyobb kárát elsősorban maga a gyermek látja, de végső soron megsínyli az egész tánsadalom, hiszen a családi összetartozás gyengülése a nemzetet összetartó erőket is befolyásolja. Az utódok egyre messzebb kerülnek a gyökerektől és sokan elvesztik a lábuk alól a talajt, de sokan meg sem tanulják azt, hogy a társadalmi élet forgatagában miképpen lehet talpon maradni. Az iskola mindig értékközvetítő funkciót töltött be a társadalomban, az értékek közvetítője pedig egyfelől az iskolai környezet, másfelől közvetlenül a pedagógus. Az iskola politizál is, úgy, ahogy elvárják tőle, vagy amilyenek a lehetőségei. Ma a társadalomban nagy változások várhatók, az új gazdasági és politikai követelmények új igényeket fogalmaznak meg az oktatási területek számára. Az új gazdasági és társadalmi kihívásoknak csak akkor lehet megfelelni, ha erőteljesen demokratizálja belső életét. Ma a társadalom egyre kevésbé tölti be az igazi közösség szerepét, melyben feloldódhat az ember, mely védelmet és biztonságot nyújt. Az isko^ la ezen az állapoton sokat tud változtatni, ehhez vannak eszközei. Csak azt nem engedhetjük meg, hogy az ember teljesen feloldódjon környezetében. A semmi méretei Annyira undorító volt az a fáradtrózsaszín a meghívókártyán, hogy reményt keltett bennem: talán most, majd most majd, talán, valami lesz. Óh, ifjúság, csupa tűz, csupa vágy, dac, érdesség, óh ifjúság „te röppenj fel az égig”! Óh! Igen, de meddig ifjú az ifjú? Nagyszerű lehet, ha valaki harmincöt éves kora körül fiatalnak érzi magát. De még nagyszerűbb, ha valaki hatvanöt évesen érzi ezt! Csak előre hát! A farmer elmossa a korhatárokat. De ennyire? Hány éves korig pályakezdő a pályakezdő? Vannak pályák ugyan, melyekre élete végéig készülni kényszerül az ember De hány évtizedig lehet valamit elkezdeni? Az infantilitás egy bizonyos korig kedves, de koron túl is hordoz bájt. Van varázsa annak, hogy egy tizenhárom éves miként látja maga körül a világot. A harmincévesnek is joga van úgy látnia, mint a tizenhárom évesnek. De, ha csak úgy lát, mint az, akkor már valami baj van, s ahogy múlnak az évek, egyre nagyobb a baj. Valló igaz, nem kellemes a felnőtt lét, nem habos torta, nem Edénkért és nem Kánaán, nem kéj mámor. A gond, a másokért érzett felelősség elhessenti az ifjúság édes madarát. Jó feledni — ha másodpercre is — a nyomasztó életterheket. jó visszaálmodni a hajdanvolt napsütést. Hülyéskedni is lehet, sőt másokat hülyének nézni is. A felnőtt sok mindent elnéz, különösen a szeretett gyermeknek. Ez így van rendjén, de hány éves korig gyermek a gyermek? Az aulában ténfergek egyre kedvvesztettebben és egyre kiábrándultabban céltalanul Plakátkiállítás, portréfestészet. A plakátművészet egyetlen alkotóval képviselteti magát. Kusza és — ami ennél a műfajnál megengedhetetlen — bizonytalan. Nem tudni mi. Annyira információtlan, hogy bár moziplakát, még a címet sem tudjuk meg áltála. A látványtól megcsörrtörlve, tovább andalgok. Vendégkönyv! Belelapozok. Tizenhárom év körüli fiú írása: nem sok nőt láttam még eddig, de egy se volt ilyen, mint a tiétek.” Köszönöm. Más véleménye: „ezek a képek kicsit túl vannak festékezve, de ez nem baj. Attól eltekintve érdekes.” Igen, meg kéne tanulnunk „attól” eltekinteni, morfondírozom. A festés valakinek biztosan élvezetet okozott. A nézésük már nem. Valahogy ilyen a semmi. Az élet végtelenül gazdag. Van benne kis semmi és nagy semmi is. A semmik közül a legsemmibb semmi a jellegtelén semmi... Rajna Felhívás Kérjük, dolgozóinkat, hogy 1989. február hó 28-ig az 1989. évi lakásépítés, il- , .. . , . „ ... letve -vásárlás vállalati tá- az igazgatási es jogi osztály mogatása iránti igényeiket • irodájában nyújtsák be. A farsang kezdete Tulajdonképpen vízkereszt napjától kezdetét veszi a far-, sang. E napon a fiatalok köszöntem járnak — háromkirályok képében — csillaggal, álarccal. A farsangolásról az egyházi és a világi hatóságok egy véleményen voltak: a farsang rendbontással jár, zavargással, lármázással, Így a „rossz és tiltandó” szokások közé tartozik. A farsang vízkereszttől hamvazó szerdáig (a húsvét előtti 40. nap) tart, s ennek is legkiemelkedőbb napja a húshagyó kedd. Ilyenkor a legnagyobb a v*9ság. Bőd Péter így szólt erről a Szent Heortokrates-ben: „Farsang vagy Húshagyó Kedd. Napja ... sok féle játékokat s bolondságokat indítottak ezen a napon, s ez időben vendégéskedvén, nyargalódzván s magokat mutatván ... melyen még a Keresztények között is sok rendetlen tréfás, vétkes dolgok mentenek végbe, némelyek lárvákat vettenek, külön, böző nemnek ruhájába öltözenek, sok vásottságot, fesletséget vittenek véghez: némelyek sokféle figurás köntösöket vévén magokra, mutatták magokat Pokolból jött telkeknek, melyre nézve helyesen mondották sokan ördögök Innepének.” A farsang két végpontja között a szokások gazdagsága — állatalakoskodások, tréfák, férfi-női ruhacserék — kápráztató. Ki ne ismerné Csokonai Vitéz Mihály: „Dorottya, vagyis a dámák diadala a Fársángon” című komikus eposzát. Amikor ezt leírja 1798-ban: a magányosan gyalogló költő mellett közönyösen húznak el az úri fogatok a fényes társasággal. Vagy a hagyományos „Busójárás”, amely a tél űzésiét hivatott jelképezni. Bár a Vincét is úgy tisztelik, mint aki legyőzi a telet, és lassan előkészíti a közeledő tavasz útját. Névnapjához verses mondóka is jár: „ha megcsordul a Vince, tele lesz a pince.” vagyis, ha ezen a napon olvad, akkor jó lesz a bortermés. A farsang utolsó csütörtöki napja a kövércsütörtök, amit tréfásan zabálócsütörtöknek is neveznek. Ilyenkor jó zsírosan főznek, folyton esznek, isznak, mert úgy vélik, csak így számíthatnak bő termésre, kövér disznóra. — ya — DOHÁNYGYÁR 3
