Egri Dohánygyár, 1989 (18. évfolyam, 1-12. szám)

1989-01-01 / 1. szám

Ezek a mai fiatalok...

semmivel sem rosszabbak, mint mikor mi voltunk „mai fiatalok”. Egyszerűen fiatalok, valahol a gyermekkor végén, a felnőttkor küszöbén. „Lógnak” a határon, az élet szele ingatja még őket, hol előre, hol vissza.

Mióta „kutyás” vagyok, jó néhány „kutyás” gyerekkel kötöttem kutyabarátságot. Középiskolás tinik, ki most „ért”, ki majd jövőre. Élik a maguk diákéletét, ingázva a suli, a diszkó, a koncert és a szülői szigorúság között. Látszólag felszínesek, vihogok és viháncolók, de álarcuk mögött emberi gondokkal, érzelmi válságokkal1 küszködnek. Észrevétlenül nyíltak ki előttem, hol egyik, hol másik kérdezi van-e egy kis időm.

Szomorúan tapasztaltam, hogy ezeknek a gyerekeknek mindenük megvan otthon, csak egy valami hiányzik. A legfontosabb, a mindennél többet érő — a szülőkkel meglevő baráti kapcsolat. Annál szomorúbb ez, minél fiatalabbak a szülők. Legtöbbjük édesanyja velem egykorú vagy fiatalabb. Apjuk is alig túl a négy X-en. Nem hiszem, hogy ennyire elfelejtették már saját gondjaikat, nehézségeiket, meg nem értettségüket. A mi időnkben még ez volt az általánosabb, a mi korosztályunkat még zárkózottabb szülők nevelték.

Manapság bizony elképesztőnek tartom, hogy egy kislány ne merje elmondani az édesanyjának élete első randevúját, hogy nem anyjának^ hanem egy idegennek mutatja be a fiúját, és kér később róla véleményt. Hogy nem ler hét arra időt szakítani, hogy a gyerek suliügyeit meghallgassa anyu vagy apu?

Mindezek csip-csup dolgok ahhoz képest, amit az egyik most érettségizett gyerek nemrég mondott. Minden bevezető nélkül, tőle szokatlan tömörséggel közölte — „Elmegyek Egerből, mert szégyellnek a szüleim!”

A döbbenettől megszólalni sem tudtam. Jól ismerem mérnök apját, pedagógus anyját és nővérét. Szorgalmas, kicsit zárkózott emberek. A gyerek nem észkombájn, lezser is egy kicsit, közepessel végezte a kereskedelmi szakközepet, és nem volt hajlandó „magasabb iskolába lépni”.

Megragadt az „aljanépnél”! Igen, így' mondta a gyerek. Merthogy a szülők szerint vannak diplomások és van aljanép! Alig lehetett a gyerekbe lelket önteni.

Sokszor megfogalmazódott már bennem, néhányszor el is mondtam, most leírom. A gyermek lelkét nem lehet ajándékkal és gazdagsággal megvenni. A gyermeket őszinteséggel és szeretettel lehet magunkhoz láncolni.

Nem „ezek a mai fiatalok” garázdák és gazemberek, lusták és lelketlenek, hanem a családi élet reked meg soksok helyen az egy lakásban lakásnál, a kötelező ellátásnál, a hagyj békén, fáradt vagyok (vagy tévét nézek) beszélgetésnél.

Nem vagyok hibátlan, nem vagyok mindig nyugodt és türelmes, nem lehetek én cem biztos abban, sikerül-e olyanná nevelni gyermekeimet, mint szeretném, sikerül-e mindvégig barátjuk is maradnom, nemcsak anyjuk lennem.

Én hiszek Montesque szavaiban és őket is erre fogom nevelni. „Nem az arany, nem az ezüst teszi igazán a boldog éltet, hanem a mindig derűs, mosolygó lélek.” „Az ember mértékét nem az teszi, hogy okos, előkelő vagy gazdag, hanem hogy mennyi boldogságot tud adni másoknak.”

Bné

Idegen ízek

Napjainkban egyre népszerűbbé válnak hazánkban is az idegen ízek, más népek ételei. A külföldi utazásaink során megismert és megkedvelt ételeket itthon is elkészíthetjük, sokszor kevesebb fáradsággal, mint a megszokott hazai fogásokat. Mégcsak különleges nyersanyag sem szükséges, csupán néhány külföldi, vagy elfelejtett hazai fűszert, fűszerkeveréket kell beszerezni és egy kicsit bátrabban kell használni. Szerencsére már a kereskedelem is felismerte ennek szükségességét és sokféle különleges fűszer kapható az üzletekben vagy Herbária-boltokban.

A kifogyhatatlannak tűnő választékból kínálunk most olyan ételeket, amelyek gyorsan elkészíthetők és családi vacsoraként vagy vendégeinknek is bátran tálalhatjuk.. A szokványos magyar ételektől elütő, váratlan ízekkel biztosan sikerünk lesz. Az ételek elkészítését egyszerűbbé tehetjük és megyorsíthatjuk, ha mirelit készítményeket használunk. Az ételleírások négy személyre készültek.

Gombás pizza:

Hozzávalók: 35 dkg liszt, 1,5 dkg élesztő, 1 dl olaj, 15 dkg sonka, 15 dkg gomba, 10 dkg reszelt sajt, sűrített paradicsom, só, bors.

2

DOHÁNYGYÁR

A lisztet összekeverjük a kevés langyos vízben megfuttatott élesztővel, sóval és sima lágy tésztát készítünk. Liszttel megszórjuk és langyos helyen legalább egy órát állni hagyjuk, majd még egyszer jól átgyúrjuk. Ezután a tésztát négy részre osztjuk és kb. 15 cm átmérőjű, fél cm vastag lapokat formálunk, amelyeket úgy helyezünk el a kizsírozott sütőlapon, hogy ne érjenek egymáshoz. A tésztalapokat bekenjük olajjal, teszünk rá ízlés szerint egy kevés sűrített paradicsomot, apró darabokra vágott sonkát és a felszeletelt nyers gombát, sózzuk, és borsozzuk. A lapokat ismét bekenjük olajjal és rá-' szórjuk a reszelt sajtot. Forró sütőben kb. 10 percig sütjük. A tésztát egészben is süthetjük, ekkor elkészítés után vágjuk fel.

Olasz rakott krumpli:

Hozzávalók: 1 kg krumpli, 25 dkg füstölt tarja, 20 dkg sajt, 1 liter tej, 3 dkg vaj, 3 tojás, só.

Tűzálló tálat kikenünk vajjal és rétegenként beletesszük a meghámozott és felszeletelt krumplit, a tarja- és sajtszeleteket. A tejben elkeverjük a tojásokat, jól megsózzuk és a krumplira öntjük, sütőben közepes tűznél egy órát sütjük. Ízlés szerint tejföllel tálaljuk.

Könyvtárunk ajánlata

Jurij Trifonov:. Türelmetlen ség. Európa, 1984

1881. március 4-én Péterváron bomba robbant a Katalin-csatorna partján, s a merénylet következtében II. Sándor cár életét vesztette.

súroló cselekedeteik mind a mai napig vitákat provokálnak. Jurij Trifonov érdekes és izgalmas regény formájában szólt hozzá a vitához.

A Türelmetlenség ragaszkodik ugyan a történelmi igazsághoz,. de a hősök végsősoron a művészi logikának engedelmeskednek. Lehet, hogy a szereplők erkölcsi kódexét nem fogadja el az olvasó, de látnia kell, hogy az a teljes önzetlenségre és önfeláldozásra épül. S bár tettük nyomán az iszonyú nagyoroszországi jégtábla még csak meg se hasadt, mégis hősök és egyidejűleg mártírok is, ott ragyog rajtuk a történelem komor visszfénye.

*

Tandon Dezső: Afrika, India, Vadállatok őshona. Móra, 1981.

Kik robbantották és miért? A történetírás számára nem titok, hogy a Norodnaja vojna párt készítette elő a cárgyilkosságot. A tetteseket kivégezték.

Alakjuk, életformájuk és sokszor az esztelenség határát

A gyerekek egyik kedves játéka farkasszemet nézni, vagyis álhatatosan belemélyedni egymás tekintetébe. E könyv lapjairól hol kedves, hol fenséges vadállatok néznek ránk nyílt, fényes szemükkel. Ritkán engednek ilyen közel magukhoz. Kicsinyeiket is láthatjuk a képeken, ami

gyerekek számára mindig fokozott örömöt jelent.

* » *

Varga Csaba: Duna-táji tudósítás. Gondolat, 1938.

A fiatal író és szociográfus közéleti eszméit foglalta öszsze egy' kötetbe. Ezekre a türelmetlen, de felelős, változtatni akarást jellemző, és olyan szerteágazó területeket érintenek, mint a fiatal értelmiségiek beilleszkedésének, a kultúra terjesztésének és a falusi közösségeknek a mai problémái. Stílusában, szerencsésen keverednek a metaforikus írói látásmód, illetve a tényszerű szociológiai szemlélet sajátosságai.

Következetesen viszi végig a könyvében az egyéni és a közösségi autonómia megvalósítási igénynek szempontját és olyan időszerű kérdésekhez is hozzászól, mint a kisvárosi életforma, a nemzedéki tudat, az értelmiségi válások, a félreorientáló tankönyvek, a néf pesség fogyása stb.

Bíráló szavai mindig egyúttal önbírálatok is, saját nemzedékének ösztökélésével, Duna-táji tudósításainak tényszerűségével próbálja elősegíteni egész társadalmunk megújhodását.

Vné

Csehszlovákiában

jártunk

KISZ-bizottságunk az aktivisták elismerésére csehszlovákiai kirándulást szervezett 1988. december 9—10-én. Közel 30 fős csoport a KISZ-bizottság tagjaiból és a KISZ- alapszervezetek által javasolt aktivistákból állt.

Fázós reggelen indult el Velünk az Ikarus autóbusz, mint egyetek tudni vélték, utolsó útjára, hiszen már várjuk az új, korszerű jármű megérkezését. Fázósan ugyan, de jókedvűen ismerkedtünk meg először Recskkel és környékével, hiszen autóbuszunk vezetője ezt az utat választotta a Somoskőújfalui határátkelőhely megközelítésére. A csoport úti ja Csehszlovákiába zökkenőmentes volt, bár egyesek állították, hogy visszafelé elképzelhető, hogy az autóbuszt is lefoglalják, mert csehszlovák gumik vannak rajta. De erről majd később, hiszen a szállás elfoglalása volt első nagy feladatunk Losoncra érkezésünket követően. Az Express Utazási Iroda ellátott ugyan bennünket minden papírral, de az érkezésünk. pillanatában kevésnek tűnt, hiszen a szálló portása megdöbbenésünkre nem értette nyelvünket. Aki értette volna, az viszont esti randevúja részletes megbeszélésével volt elfoglalva. Végül is minden akadályt leküzdöttünk és elfoglaltuk szálláshelyünket, amely kulturált elhelyezést nyújtott csoportunknak.

A délutánt a város megismerésével töltöttük, amely egyes utastársaink szerint szovjet város benyomását keltette. Miután megkérdeztük hogy járt-e már a Szovjetunióban? A válasza: a lehető legtermészetesebb nem volt.

Gyorsan élteit az idő és vacsorával vártak bennünket a szállóban, amely az elmaradhatatlan knédli volt. Igaz ez többek óhajára került terítékre. A jókedvvel elköltött vacsora után a nagy szervezők léptek munkába, és ennek eredményeként a csoport zöme beszivárgott a szálló diszkójába.. Táncos lábú társaink fölhívták magukra a figyelmet, és többen táncba vihettek csehszlovák lányokat, akadtak fiúk persze, akiket a csehszlovák fiatalok szerettek volna megismerni, elsősorban egy fekete, göndör hajú férfi. Bár tetszetős volt, de legtöbben a magyar lányok szoknyája mögé bújtak, hiszen látták az „'Évának emlékül” c. felvilágosító filmet. A késői idő ellenére, miután, a diszkóból kirúgtak bennünket, mindenki szervezte saját csapatát egy beszélgetésre. A késő éjszakába nyúló, világot megváltó viták végül is elcsendesedtek, hiszen egy társaságban az egyedül maradók rájöttek, hogy nincs vitapartner.

Mint minden ilyen éjszaka után, a reggeli ébredés fogadkozásra késztette a csoportot, hogy soha többé nem fog ilyen késő éjszakai órákig fönnmaradni. Megvigasztalt bennünket azonban az ízlésesen tálalt és nagyon finom reggeli.

Volt még egy kis idő, hogy pillantást vessünk a városra, és megcsodáljuk az új Skoda Favoritot, amely mindannyiunk tetszését megnyerte.

A visszaútra történő készülődés és búcsú Losonctól nem lett volna stílszerű knédli és Aranyfácán sör nélkül. A határ felé fokozódott az izgalom, bár csoportunk összesen nem rendelkezett 6 ezer koronával, és csak azokat az árukat vettük, amelyet a csehszlovák vámhatóságok engedélyeznek. Ez a felsorolás és ezen lista megértése nem okozott különösebb gondot, hiszen sorszámozás nélkül ott szerepéit, hogy 500 korona értékig karácsonyfadíszt kivihetünk az országból. A listán szereplő többi írás a csehszlovák vámhatóság aláírást tartalmazta. Végül íb bátran nekivágtunk a határnak, szépen egymás mellé helyeztük angyalhajainkat és gömbjeinket, amelyet a fenyőfákra szántunk. A határőrök és a vámőrök akceptálták igyekezetünket, amely a törvényességre irányult és gyorsan Magyarország területére értünk.

Már itthon értékeltük ezt a kirándulást, és megállapítottuk, szinte az egész csoport véleményével egybehangzóan, hogy a jövőben is kell1 időt szakítanunk az ilyen összejövetelekre, hiszen ezek az élmények segítik a mozgalmi munkát, adnak további erőt a cselekvésre.