Egri Dohánygyár, 1988 (17. évfolyam, 1-12. szám)

1988-03-01 / 3. szám

Szocialista brigádvezelők tanácskozása A munkaverseny-mozga­­lomtoan jelentős szerep jut a szocialista brigádoknak. Ki­ki a saját területén kapcso­lódik az üzemrész feladatának megoldásához. A brigádok megtartották beszámoló értekezleteiket, ér. tékelték saját munkájukat és az üzemrész vezetőjével egyet­értésben adták le javaslatai­kat a brigádmozgalomban el­nyerhető kitüntetésre. Ennek a tanácskozásnak feladata, hogy a 45 szocialista brigád munkáját értékelje és véleményt mondjon a vállalat gazdasági vezetésének a szo­cialista brigádok 1987. évi munkája alapján adandó ki­tüntetési javaslatára. A ta­nácskozás résztvevői egyetér­tettek a javaslattal. Ennek alapján 5 brigád nyerheti el a Vállalat Kiváló Brigádja ki­tüntetést, 3 brigád pedig a Vállalat Kiváló Ifjúsági bri­gádja címet. 25 brigád kapott arany I., 7 brigád arany II. brigádérem fokozatot. Ezután dr. Domán László igazgató szólt a brigádok rész­vételéről az 1988. évi vállalati feladatok végrehajtásában. El­mondta, hogy vállalatunknál a feladatok teljesítésében nagy szerep jut a szocialista brigádoknak. Az Egri Dohány­gyár a szocialista brigádmoz­galom nélkül kevesebb lenne. Sokan vannak, akik vitatják a brigádmozgalom létjogo­sultságát. Általában azok vi­tatják, akik nem brigádtagok, vagy azokban a brigádokban esik szó erről, ahol elsősorban a formalitás érvényesül. Az emberek számára értékesebb dolgok a közösség számára je­lentenek többet és jobbat. Fontos a közösségek fenntar­tása — természetesen önkén­tes alapon — és ezt a gazda­sági vezetés támogatja. A vál­lalások megtételénél vegyék figyelembe a VDHAB javasla­tait a munkavégzés területén és ezt egészítsék ki a tanulás és más, a brigádmozgalom számára javasolt tevékeny­séggel. A vállalat igyekszik jutalmazni a brigádok által végzett munkát erkölcsileg és anyagilag is. A vállalat autó­buszával a brigádok ország­járásra mehetnek, külföldi ki­rándulásokat tehetnek. Hama­rosan egy mikrobusz is lesz, mely a kisebb létszámú bri­gádokat is eljuttathatja egy­­egy kirándulásra. Az 1988. évi elvárásokról: Legyenek közösségek, segítsék a vállalati munkát. Legyenek emberek olyan értelemben, hogy segítsék egymást a fel­merült konfliktusok megoldá­sában, legyen annak eredete vállalati, egyéni vagy családi. A biztatás, a jó szó sok min­denben segíthet. Ha egy mun­katársunk beteg lesz, látogas­suk meg, vigyük el a kollek­tíva hangulatát. A kórház ri­degségét. az ott érzett magá­nyosságot .ellensúlyozza egy­­esv baráti szó. a biztatás, az együttérzés tudata lendületet ad ás segít a gyógyulásban. Az, hogy hogyan tudunk dolgozni függ attól, hogy mi­lyen a gép műszaki állapota, milyen az anyag, a világítás és egyéb tényezőktől, de mindezeken túl a jó közérzet sokat számít. A jó szó, az összehangolt, egymást segítő munkavégzés sokat segíthet. Nyugtalan, ideges a hangulat, de legyünk úrrá rajta. Használ­juk ki lehetőségeinket. Nagy szerepet kap az anyagtakaré­kosság. Az értékes anyagok szállítása és tárolása közben sok megy veszendőbe. Na­gyobb odafigyeléssel komoly értékeket lehetne megmenteni. 1988. évi eredménytervünk 80 millió Ft. Ilyen eredmény el­érése mellett az átlagosnál na­gyobb mértékű keresetnöve­kedés érhető el. Ez az ered­mény sok tényezőből jöhet össze. Ha mindenki a saját területén, albból az anyagból amivel dolgozik, csak 1%-ot takarít meg, ez több mint 10 millió Ft-ot jelenthet. Becsü­letes, szorgalmas, másokra is odafigyelő munkára van szük­ség. Csökkenteni kell a konf­liktusokat. Újítsanak, mond­janak véleményt, változtassa­nak. Fórumokon mondják el véleményüket és javaslataikat. Minden normális vezető ezt szívesen veszi, hisz ez a ve­zető munkájának könnyítését jelenti. Külső emberek nega­tív véleménye a vállalatról sokszor egyikét renitenskedő tevékenységéből alakul ki. Ne­veljük, figyelmeztessük egy­mást, vigyázzunk megtermelt értékeinkre. Célunk; — a ter­melés-fogyasztás alakulását figyelembevéve belátható időn belül létrehozni a kétműsza­­kos termelést úgy, hogy a je­lenlegi három műszakosok ke­resete ne csökkenjen. — A műszaki színvonal to­vábbfejlesztése, a raktározási gondok megoldása. — Országos átlagtól nagyobb mértékű keresetnövekedés megvalósítását szeretnénk el­érni. A vállalati célok meg­valósításáért legtöbbet tevő emberek minimum 15° „ ke­resetnövekedést érjenek el. A kibontakozáshoz az kell, hogy a meglévő lehetőségein­ket sokkal jobban kihasznál­juk. Ehhez jó vezetésre is , szükség van. Jó úton járunk és ezeket a célokat el lehet érni. Arról beszéljünk mit kell csinálni, ne arról, hogy más­hol, mások mit csinálnak. Könyvtárunk ajánlata Ernesto Sabato: AZ ALAGÚT Európa Kiadó 1987. Hogy lesz egy húsz-egyne­­hány éves anarchistából fizi­kus? Miért cseréli fel politi­kai lázait az egzakt tudomány pontos igazságaira? S aki hihetetlenül fiatalon, az első latin-amerikai atomfizikai tanszék vezetője lett, miért fordított hátat a „tudomány­hívő bárgyúságnak”, s mene­kült egy hegyi falucska nyo­morúságába? S onnan is to­vább, az irodalomba? Mert ez a modernül festői sorsú fi­atalember végül író lett. Ál­lítólag véletlenül. Az Alagút bűnügyi történet. Egy gyilkosság izgalmas kró­nikája. Vagy lélektani regény: a pusztító és önpusztító fél­tékenység félelmetesen pon­tos rajza. Vagy filozófiai mun­ka, az egymással sohase talál­kozó alagútjárók végzetesen elkerülik egymást mert ko­runkban szinte lehetetlen a kapcsolatteremtés. Páratla­nul gazdag regény, izgalmas olvasmány. , Három tavasz A munkásosztály tudomá­nyosan megalapozott világné­zetét a múlt század negyvenes éveiben Marx és Engels dol­gozta ki. A Kiáltvány az 1847- ben létrejött Kommunisták Szövetségének programjaként jelent meg 1848 februárjában. Ez a halhatatlan mű az 1848-as európai forradalmak előestéjén eszmeileg segítette a szerveződő, a politikai harc útját kereső munkásság élen­járó csoportjait. Amikor már­cius első napjaiban Pozsony­ba is megérkezett a párizsi forradalom híre a liberális ne­messég nem ijedt meg, az or­szággyűlés nem oszlott szét, hanem összefoglalta követelé­seit. Döntő jelentőségű volt a március 13-,i bécsi forradalom. Március 15-én Pozsonyban az országgyűlés kora reggel meg­szavazta a jobbágyfelszabadí­tásról és a közteherviselésről szóló elvi határozatot. Utána fényes küldöttség indult Bécs­­be, hogy az egész állami- és társadalmi rendet átfogó re­formprogramhoz megszerezze a beleegyezést. Miközben Bécsben újjongó tömeg ünnepelte a magyar küldöttséget, s különösen Kossuthot, a bécsi forrada­lom hírére Pesten is kitört a forradalom. A kezdeményező szerepet a „márciusi ifjak” — fiatal írók, jogászok, egyete­misták játszották, akik köve­teléseiket 12 pontban foglal­ták össze. Forradalmi láz lett úrrá az egész országon. A for. radalom eredményei közül legkiemelkedőbb a jobbágy­rendszer megszüntetése, a 48- as törvények korszakalkotó jelentőségűek. Egy új polgári Magyarország alapjait rakják le. A Habsburg császári hata­lom, szövetségben a cári ön­kényuralommal, vérbe fojtot­ta a magvar szabadságharcot, de a iobbágyrendszert már nem állíthatta vissza. A hűbé­ri viszonyok megszüntetésé­vel az ország a kapitalizmus korszakába lépett. A feudális nagyibirtokrendszer fennma­radása, a nemzeti független­ség hiánya azonban továbbra is korlátok közé szorítja a tő­kés fejlődést Magyarországon. A nagy októberi szocialista forradalom utat mutatott, a változást kívánó pártoknak. 1918 októberében győzött ha­zánkban a polgári demokra­tikus forradalom. Károlyi Mihály vezetésével koalíciós kormány alakult. A hatalom a Nemzeti Tanácsba tömörü­lő liberális burzsoázia és a szociáldemokrata párt kezébe került. A Monarchia felbomlott, a király lemondott. A forrada­lom hatására kikiáltották a független Magyar Népköztár­saságot, amelynek elnöke lett Károlyi Mihály. De a polgári kormány nem tudta saját programját meg­valósítani. A kormány válsá­ga a forradalmi erők újabb aktivizálódását váltotta ki. A legfőbb forradalmi erő a munkásosztály volt, szüksé­gessé vált egy új forradalmi munkáspárt megalakítása. 1918. november 24-én Kun Béla vezetésével megalakult a Kommunisták Magyaror­szági Pártja. Programjában hirdette, hogy a kapitalizmus megérett a bukásra, s meg kell valósítani a proletáriátus diktatúráját. A KMP prog­ramjával rövid idő alatt ma­ga mellé állította a munkás­­tömegeket. A szociáldemok­rata vezetők elfogadták a KMP programját, és a két munkáspárt Magyarországi Szocialista Párt néven egye­sült, 1919. március 21-én ki­kiáltották a Tanácsköztársa­ságot, ezzel győzött a szocia­lista forradalom. A Tanácsköztársaság gyor­san kiépítette az új, népi ha­talmat és nagy lendülettel fogott hozzá a társadalom szocialista átalakításához. Az intervenció súlyos helyzetet teremtett a proletárállam számára, legértékesebb erői­nek zömét elvonta az építő­munkától, nehezítette az ál­lamigazgatási szervezet meg­tisztítását a proletárdiktatúra burkolt és nyílt ellenségei­től, gátolta a népgazdaság fejlesztését. A Tanácsköztár­saság e rendkívüli nehéz helyzetben és rövid idő alatt felbecsülhetetlen értékű mun­kát végzett a társadalom át­alakítása, a szocialista terme­lési rend megteremtése, a kulturális felemelkedés és a szociális ellátás terén. Az alkotókészség és elszánt­ság, amit az építésben és a forradalmi honvédelemben ta­núsított, fényesen bizonyítja, hogy mire képes a dolgozó nép, ha a munkásosztály ve­zetésével megteremti hazáját. A Tanácsköztársaság 133 na­pig vívta hősies harcát. Az antant katonai túlereje verte le, amelynek újabb támadá­sát a belső aknamunkával megbénított és súlyos nehéz­ségekkel küzdő proletárállam már nem tudott visszaverni. A Tanácsköztársaság meg­teremtése és hősi küzdelme a magyar nép felszabadulás előtti történetének legdicsőbb fejezete, amelyre mindig büszkék lehetünk. Születésnapot ünnepelünk április 4-én: új ország, a sza­bad, független és demokra­tikus Magyarország, a saját életét alkotó magyar nép születésnapját. A német imperializmus, melynek militarista erői két­szer robbantottak ki világ­háborút, másodszor is vere­séget szenvedett. A náci bi­rodalom megsemmisült. A szövetséges hatalmak, a fa­sizmus ellen küzdő népek történelmi győzelmet arattak. A győzelem kivívásában az oroszlánrész a Szovjetunióé. A Vörös Hadsereg mérte a döntő csapásokat a fasiszta erőkre, s a szovjet nép hozta a legnagyobb áldozatot a győzelemért, saját országa és egész Európa szabadságáért. A magyar földre lépő Vö­rös Hadsereg parancsnoksága már az első napokban felhí­vást intézett a felszabadított területek lakosságához, mely­ben a Vörös Hadsereg segí­tését és a munka folytatását kérték. A felszabadult területeken megindult az élet. A falvak­ban, városokban napok alatt megalakultak a nemzeti bi­zottságok, népi szervek, ame­lyek magúkba vállalták a helyi közigazgatási feladatok ellátását, a helyreállítás, a romeltakarítás, a termelő­­munka irányítását. A felsza­badult területeken az illega­litásból kilépő kommunisták megalakították szervezeteiket és élére álltak az új élet meg­indításának. Az ország területén folyó közel féléves háborús küz­delem súlyos károkat okozott. Romokban hevertek a fővá­ros hidjai, épületei, az or­szág közlekedési útvonalai és eszközei, megsemmisült a gyárak, a gépek és berende­zések nagy része. A súlyos és sokak számára kilátástalan helyzet dacára a Magyar Kommunista Párt hitte és hirdette: „Lesz ma­gyar újjászületés!” A felhí­vásra jelentkező dolgozók nem kérdezték, hogy mi lesz a fizetség — rövid időn be­lül a termelés, a közlekedés megindulását eredményezne. Ezt követte az „Arccal a vasút felé” mozgalom, a híd­­csata, a széncsata. Mindez ma már történelem, de ezek az eredmények alapozták meg a népi demokratikus át­alakulás gazdasági sikereit. Több mint négy évtized telt el a felszabadulás, az élet újraindítása óta. Az eltelt időszakot sikerek és gondok, örömök és nehézségek egy­aránt jellemezte — sokszor és sokoldalúan értékelték, ele­mezték, ebből egy összegzést emelnénk ki: Kádár elvtárs­nak az MSZMP XIII. kong­resszusán elmondott szavai­ból. „Nehéz negyven évet hagytunk magunk mögött. Ezekben az évtizedekben kel­lett eltakarítani a háborús ro­mokat, megfordítani az éle­tet, leküzdeni az inflációt, megvívni a hatalomért foly­tatott harcot. De ezekben az években éltük a szocialista elvek és normák eltorzításá­nak súlyos időszakát, majd azt a mély társadalmi válsá­got is, amely Magyarországon valójában 1953 nyarán kez­dődött, az 1956-os ellenforra­dalmi felkelésben csúcsoso­dott ki, és 1-957 nyarán feje­ződött be. S e negyven év része a konszolidálódásért folytatott politikai, gazdasági és kulturális tevékenység is. Népünk e négy évtized alatt sok akadályt leküzdött, százados elmaradottságot ho­zott be. Hazánk fejlett me­zőgazdasággal rendelkező ipari országgá vált. Ez a negyven év igaz tör­ténelme és legfőbb eredmé­nye; ez a történelmi tragé­diákat túlélő, a korszakos változásokat megvalósító ma­gyar nép történelmi műve. [Pártunk büszíke arra, hogy ennek a harcnak az élén, nem kevés áldozatot hozva, min­dig ott voltak a kommunis­ták.” — ... Ml, in*,.|H'flTn~B DOHÁNYGYÁR^ 3

Next

/
Thumbnails
Contents