Egri Dohánygyár, 1988 (17. évfolyam, 1-12. szám)
1988-03-01 / 3. szám
Ha eljön az utolsó műszak Az ember életében sok olyan esemény van, melyet emlékeiben megtart a szép avagy a kevésbé szép emlékek között. Azok a munkatársaink, akiktől az elmúlt időszakban elbúcsúztunk nyugdíjba vonulásuk alkalmából, bizonyára sokáig gondolnak vissza azokra az évtizedekre, melyet a cigarettacsomagolási üzemrészben töltöttek el. Az Egri Dohánygyár az 1965- ös évtől nyitotta ki kapuit a dolgozó nők előtt, hogy a termelés felfutásához három műszakban biztosítsa a női dolgozóit. Nem kevés bátorság kellett azoknak az asszonyoknak, akik nem éppen fiatalon, de megtanulták az akkor legkorszerűbbnek tartott gépek kiszolgálását vagy kezelését. Munkájukat nehezítette, hogy abban az időben ha beteg lett a gyermek nem volt lehetőség, hogy ápolásukra táppénzes állományba menjenek. Mégis úgy oldották meg a családi gondokat, hogy a munkahelyről sohasem hiányoztak. Most amikor elköszöntünk tőlük, néhány gondolatban emlékezzünk meg név szerint is róluk. Bartha Györgyné is akkor állt munkába a csomagoláson, amikor a legtöbb volt a feladat. Két gyermekének nevelését össze tudta egyeztetni a három műszakkal. Nem volt könnyű feladat számára naponta teljesíteni munkáját, hisz megromlott egészségié egy idő után elszólította őt a munkapad mellől. A hosszabb pihenés sem gyógyította meg. Választhatott volna a gyáron belül is esetleg könnyebb munkát, ő azonban ragaszkodva a régi kollektívához újból garatos munkát vállalt. Keze alatt került elcsomagolásra sok-sok füstszűrös Symphonia, Románc cigaretta. Igaz, egészsége nem engedte, hogy folyamatosan dolgozza le az idejét, ha kevéssel is, de előbb ment nyugdíjba. Kívánjuk neki, hogy egészségesen töltse el nyugdíjas éveit. Kovács Lászióné sem vállalt a nehézségekből kevesebbet, mint azok, akik a csomagoláson lettek törzsgárdatagok. A szivargyártáson dolgozott sokáig, mint fonógépkezelő. Nagyon ügyes kezűnek kellett lenni annak, aki előbb kézzel, majd pedig géppel szivart tudott fonni. Ancika ezek közé tartozott. Az utolsó öt évben, ha nehezen is, megvált a szivargyártástól, s vállalva a három műszak nehézségeit, kérte magát a csomagolásra. Nagyon rövid idő alatt .megtanulta azokat a munkafolyamatokat, melyek a gyorsjáratú gépekhez kellenek. Hamar beilleszkedett a kollektívába, derűs, vidám egyénisége nagyon hiánvzi.k munkatársainak. Kívánjuk, hogy megérdemelt pihenését egészségesen töltse, kollektívánkat tartsa meg emlékezetében. A napokban búcsúztunk egjdk legrégibb munkatársunktól is Kuderna Ferencnétől, Katikától. Az 1960-as évek közepén lépett be a gyárba s két gyermek nevelése mellett vállalta a három műszakot. Igaz, a családba került, hisz édesanyja a gyárból ment nyugdíjba, testvére pedig fiatal lánykorától a csomagoláson dolgozik. Katika nagyon hamar beilleszkedett, és mint gépkezelő dolgozott a csomagológépen. Amikor beérkeztek a Niepman-esomagológépek, elsők között tanulta meg annak kezelését, ismerte a gép minden mozdulatát, minden zörejét. Keze alatt engedelmeskedett a gyengébb minőségű segédanyag is. A Braun Éva szocialista brigád szervezésében nagy szerepet vállalt, majd a megalakult brigád őt választotta meg vezetőjének. Brigádvezetői feladatát ez évben adta át Kozma Zoltánnak, megtanítva őt arra, hogyan irányítson, vezessen egy ilyen közösséget. Irányítása alatt brigádjuk többször nyerte el a Vállalat Kiváló Brigádja címet. Mint párttag mindig példamutatóan végezte gazdasági munkál iát. Kommunista szom batokról sohasem hiányzott. Az utolsó tíz évben a szakszervezetben is dolgozott, mint bizalmi, környezete bizalmát elnyerve. Társadalmi tisztségéről akkor sem mondott le. amikor családi problémái voltak, sőt őmaga is beteg lett. Beteg férjét úgy ápolta, gondozta, hogy munkahelyéről ezért sohasem hiányzott. A kis kollektíva, melyben dolgozott elhalmozta virágokkal, ajándékokkal és jókívánságokkal, amikor elköszönt tőle. Mindhárom nyugdíjba vonuló munkatársunk könnyes szemmel búcsúzott az ittmaradt munkatársaktól. Reméljük, hogy csak a szépre fognak emlékezni, feledni tudják azokat a nehézségeket, melyek hosszú dolgos éveik alatt adódtak. Kívánjuk, hogy a megérdemelt pihenésüket egészségesen töltsék el. Találják meg minden örömüket családjukban, unokáikban. Ha csönget a postás a meghívóval a nyugdíjas-találkozóra, szánjanak ránk néhány órát, látogassanak meg bennünket. Nemrég hallottam az alábbi történetet. Színhelye egy közeli falu kis iskolája, melynek pedagógusa egy napon észrevette, hogy egyik tanítványa már huzamosabb idő óta nem jár iskolába. A tanítás után meglátogatta a családot, és a kisfiút találta egyedül otthon. Pontosabban: a kisfiút a kutyával. A beszélgetésből kiderült, hogy a nebuló éppen a kutya miatt nem megy el az iskolába, mert — mint elmondta — a szomszéd meg akarja mérgezni a kutyáját, ö a kutyát őrzi. A tanító a másodperc tört része alatt megoldotta a helyzetet. A kisfiúnak a következőt mondta: — Hát akkor hozd el a kutyádat is az iskolába! 4 DOHÁNYGYÁR A kutya Otthon elmeséltem ezt a történetet, s egy ifjú pedagógus, a fiam, véleménye maradt meg bennem, ö ugyanis határozottan kijelentette, hogy az illető pedagógus csakis fiatal lehetett. Miért? Egyszerűen azért — mondotta —, mert ilyen fenntartás nélküli bizalomra, amellyel a pedagógus elhitte a „mesét”, csak egy fiatal képes. Az idősek már sok csalódáson estek át, megingott a hitük az őszinteségben, a gyermek őszinteségében is, következésképpen az idősebb pedagógus első reflexe a fenntartás, a bizalmatlanság lenne: ő először valamilyen módon ellenőrizte volna a kisfiú által előadottakat. Ám ez csupán az egyik érv — folytatta. Ehhez a megoldáshoz nemcsak hit, hanem ió adag bátorság is kellett. Hiszen nincs olyan rendtartás, iskolati szabályzat, vagy házirend, amely megtűrne egy kutyát az iskolában. A szabályokkal való szembehelyezkedés kockázatának vállalása ugyancsak inkább az ifjakra jellemző: az idősebbek gondosan mérlegelnék a várható következményeket, tehát aligha kockáztatnának. A fiamnak kétségkívül igaza van abban, hogy a helyzet ilyetén megoldásához az átlagosnál nagyobb bizalom és bátorság kívántatik. Egy dologban azonban tévedett. Az illető pedagógus nem volt fiatal. Csakhogy nem csupán az ifjonti ártatlanság és meggondolatlanság, hanem a tudás is adhat hitet és bátorságot. 1 Rajna Végre itt van! Vitatkozunk róla. A többség szidta — néhány kivételtől eltekintve — egy másik többség megszavazta — néhány kivételtől eltekintve —, de most végre itt van, nincs mese, adózhatunk. Eszi, nem eszi, ha nem is egészen azt kaptuk, amiről eredetileg szó volt. Elsősorban maguk az elképzelek változtattak elképzeléseiken. Képzeltük, hogy úgy mondjam csak úgy szárnyalt! Kezdetben az adóreformerek nem győzték hangoztatni, hogy az adóreform nem kíván változtatni a három fő jövedelemtulajdonos: a költségvetés, a vállalatok és a lakosság — reálpozícióin. Csak tudnám, hogy akkor mitől csökken a költségvetési deficit a lakossági reálbérrel együtt, és mitől nem nő a vállalati jövedelem? Az áfa bevezetésének nem célja az inflációs nyomás növelése. Nem történik egyéb, mint adóátcsoportosítás. Amit eddig a vállalat fizetett, azt ezentúl a lakosság fizeti, összességében alig változik valami Csak tudnám, mitől lett kétszámjegyű az árindex? Ha a termelői árszínvonal a vállalati adók megszüntetése miatt csökkent és nem változtatjuk meg a konvertibilis devizaárfolyamot, ez felér egy leértékeléssel. így ösztönözzük az exportot! Lelkesedtek. Csak tudnám, hogy akkor miért kellett még gyorsan novemberben ismét leértékelni a forintot? Továbbá, csak tudnám, hogy ha annyi adót kiszedtek a vállalatokból, mitől nem csökkent a termelői árszint? A szja (személyi jövedelemadó; csak átcsoportosítja az adókat: ami a vállalati béradó volt, ahelyett most személyi jövedelemadó lesz. Ám mindenkit bruttósítanak! Csak tudnám, hogy akkor oly sok vállalatnak miért mégsem elég a pénze a bruttósításhoz? A saja lényegesen kisebb terheket jelent majd a régi jövedelemadónál: nem akarnak a teljesítmények visszafogására, az eltitkolásra ösztönözni — ígérték. Ám úgy tűnik, mintha nem egészen ez valósulna meg. Sőt. Nem cél, hogy a lakosságtól többet vonjunk el, mint eddig, hitegették az aggályoskodókat. Csak tudnám, akkor mitől csökken 10 százalékkal a reálbér? Mármint annál, aki bérből él(ne). Az új adórendszer végre megtermeti a kétszintűséget — lelkesedtek. Ami bejött, csak nem a termelői árak csökkentésével, hanem a fogyasztói árak növelésével. Itt a verseny! Nő a hatékonyság! Lelkendeztünk. Már a termékek 80 százaléka szabadáras.! Egy a jövedelmeket központosító hiánygazdaságban azonban a szabadár mellett a hiány nem szűnik meg, csak az ár emelkedik. Ebben viszont szabad a verseny. A rendszer semleges — mondták nekünk. Ám a vállalkozók azért megkapták a maguk vállalkozói pluszadóját, egyes termékekre, melyeknél az áfa-nak le kellett volna vinnie az árat, rálőcsöltük a termelői adót, meg a külön forgalmi adót, a költségvetés továbbra is vidáman vonja el a nyereséges vállalatoktól a pénzt, hogy odaadja a veszteségeseknek. Megváltoznak az árarányok! Az iparcikkek tekintélyes hányadának csökken a fogyasztói árszínvonala, csak az alapvető élelmiszereké, az alapanyagoké, az energiahordozóké és az importter mékeké nő — biztattak. Ebből főleg az utóbbi jóslatok váltak be. És hányszor változtak a számok! Az árszínvonal-növekedés, melyről még júniusban is elborzadva úgy nyilatkoztak, hogy akár a ;0—20 százalékot is elérheti. Elérte! Mi az hogy! Aztán következett az áfa-sávok meredek emelkedése, 15—20—25 százalék! Senki többet harmadszor! Majd jött a szja-adósávok gyors metamorfózisa, melyeket még a Magyar Közlöny sem volt képes követni. Megindult a harc az adópozíciókért. Mert, hogy ha az egyik kap, akkor a másiktól el kell venni. Az fel sem merült, hogy lehetne esetleg máshonnan is. Így aztán csatáztak mindenütt és mindenki. Ez volt az adóreformerek legjobb húzása. Egyébként kitűnően előkészítették. Minden ment, mint a karikacsapás. Csak nem voltak meg időben a végrehajtási utasítások, a nyomtatványok, az ívek, a könyvek, a közlönyök. A vállalkozók a hajukat tépték. az üzletek kiürültek, a boltvezetők megőrültek. Árak és pénztárgépek hiányában nem tudták az áfa-t számlázni. A bruttósítás közlésére előbb december 15-öt, majd január elsejét, végül 15-ikét jelezték. Nekem még most sincs arról fogalmam, vajon e cikkem honoráriumát bruttósítva kapom-es, vagy sem. De azért végre itt van! Rajna
