Egri Dohánygyár, 1988 (17. évfolyam, 1-12. szám)
1988-09-01 / 9. szám
MlljÉifc.íj.ŕ' i Augusztus 5-től a hónap végéig tartottak a Marlboro-napok sport- és kulturális eseményei. A labdarúgó-holtidényben a szurkolóknak igazi futballcsemegét ígért a Marlboro-kupa, amit idén negyedik alkalommal rendezett meg az Eger Sportegyesület a Philip Morris támogatásával. A labdarúgótornán a jugoszláv NK Mura, a csehszlovák Tatran Prešov — a tavalyi győztes csapat —, és az Újpesti Dózsa csapata vett részt a házigazdák mellett. Az első mérkőzést az Ú. Dózsa és az NK Mura együttese játszotta. Gyenge, kevés eseményt, élményt nyújtó játék után az Û. Dózsa nyert 1—líra. A második mérkőzés az Eger SE—Tatran Prešov öszszecsapása volt, ahol a vendégcsapat jó iramot diktált. Élvezetes játékban a vendégek kerültek ki győztesen. A harmadik helyért az ESE—JMK Mura csapata mérkőzött, innen az ESE került ki győztesen és feljuthatott a képzeletbeli dobogó harmadik fokára A döntő mérkőzést az Ü. Dózsa—Tatran Prešov játszotta. A játékidőben a csapatok döntetlenre végeztek. így a bajnoki cím sorsát tizenegyes rúgásokkal döntötték el. A Marlboro-kupa új védője az Ü. Dózsa lett. A sportrendezvények között kell megemlíteni az Egervin Nemzetközi Vízilabdatornát. a nemzetközi profi teniszversenyt és a nemzetközi női röplabdatornát. A kulturális események között is ki-ki kedvére válogathatott. A LORD együttes adott koncertet a szépasszony-völgyi szabadtéri színpadon. Utcaszínház volt a Dobó téren, ahol gyermekeknek és felnőtteknek szóló műsor egyaránt volt. Sok érdekességet, látnivalót kínált a népi mesterségek kirakodóvására a Dobó téren, az István-napi vigadalom és a Népújság-nap a Szépasszony-völgy ben. Nagyon jók ezek a változatos programok, mindenki megtalálja közte, amit szívesen látták jól szórakoztak, kellemegnézne. Azt hiszem akik mes élményeket szereztek. Barátaink életéből BULGÁRIA Akár „munkásgaranciának'’ is nevezhető volna az a gyakorlat, amely elsősorban a termékek jó minőségét szavatolja ma Bulgáriában. Szófiában az Elpromenergo ipari kombinátban elsősorban nagy teljesítményű transzformátorokat gyártanak. Egyébként ez a kombinát a főváros élenjáró üzemeüzemeinek egyike legalábis gazdasági eredményei alapján Napjainkban azon üzemek közé tartozik, ahol a dolgozók maguk választottak igazgatót, és azóta át is tértek a vállalati önelszámolásra. Az elmúlt év első kilenc hónapjában a tervezettnél 25 százalékkal több nyereségre tettek szert, s csaknem 17 százalékkal lépték túl az árutermelési tervet. Ebben elsősorban termékeik minőségi mutatói játszották a fő szerepét. Ezenkívül rugalmas munkaszervezéssel olyan villamossági berendezések alkatrészeinek gyártásába kezdtek, amelyekből eddig hiány mutatkozott a bolgár piacon. Ezeket nagy nyereséggel adják el, de azoknak is megéri, akik vásárolják, mert termelésükben így az alkatrészhiány ma már sokkal kisebb gondot okoz, mint korábban. Tevékenységük a szállítómegrendelő kapcsolatokban is példamutató, hiszen szerződéses feladataikat mindig időre, de inkább határidő előtt teljesítik. Különösen arra vigyáznak, hogy exporttervüket magas színvonalon teljesítsék. Amikor az állami minőségellenőrzés termékeiket jellemezte: a jó minőséget és a precizitást hangsúlyozta, mint fő erényüket. Az 1987 áprilisában megindított újszerű termeléssel ma már olyan eredményeket produkálnak, amelyekre korábban nem voltak képesek, noha már régen is az elsők között foglaltak helyet. KNDK Dr. Kim Dzsong Ok, a koreai Vöröskereszt-kórház docense harminc éve gyógyítja betegeit. Nem ismer reménytelen esetet betegei bíznak benne, szeretik, tisztelik és végtelenül hálásak neki szemük világáért. Erről tanúskodik az a sok-sok levél, amit a kiváló szemészorvosnő szinte naponta kap pácienseitől. A docensnő 1958-ban végezte el az orvosi egyetemet, majd rögtön ezután megkezdte a felkészülést a szemészeti szakvizsgára. Elhatározását erősen motiválta klinikai tapasztalata. Nap mint nap azt látta, hogy a betegek gyógyu - latlanul hagyják el a kórházat, ahol munkába állt. Természetesen tisztában volt azzal, hogy kollégái sokféle gyógymóddal próbálkoznak, de azt is tudta, hogy szegényes a berendezés, kicsi és korszerűtlen a műszerállomány, alacsony a technikai szint. Mindemellett arra is gondolt, hogy talán mégsem találnak rá a helyes gyógymódra. Komoly búvárkodásba fogott, sorra elemezte a kórházi dokumentációban a kórtörténeteket, tanulmányozta a látásfogyatékosok körülményeit, helyzetét. Kutatásait — ha nem is azonnal — siker koronázta. A Dél-Hvanghe tartományi 'kórházban kezelt betegei közül harmincnak sikerült visszaadnia a látását. Efc^oől az időből legemlékezetesebb esete egy olyan család volt, amelynél négy vak családtagot vett kezelésbe. Mindannyian rendbejöttek. A doktornő ekkoriban a harmincas évei elején járt, bőven volt ereje és kedve, hogy további kutatásokat folytasson: a zöldhályog, a glaukóma problémáival kezdett foglalkozni. Eddig 1200 vak betegnek adta vissza a szeme világát. Sikeres műtétéiért 1961-ben magas állami kitüntetést kapott. A ma 57 éves docensnő népes család feje. Gyerekei között van szemorvos is, s az unokái is szépnek tartják ezt a pályát. Munkásságát nagyra becsülik kollégái és tanítványai is. Bár nyugdíjkorú, továbbra is ragaszkodnak munkájához. VIETNAM A X. században, amikor Vietnamot Dai Co Vietnek hívták, az ország fővárosa Hoa Lu volt. A település — Hanoitól mintegy 80 kilométerre — ma is létezik. A régi főváros jellegzetes épülete a citadella volt, amely egy külső és belső várral alkotott szerves egységet. A fel • légvár zord hegyvidéken épült, amelynek megközelítését a völgy mély folyói nehezítették meg. A táj még ma is őrzi a fellegvár földfalának nyomait és egyéb tárgyi emlékeit. Megmaradt az utókor részére az a két templom is, amelyet a lakosság emelt két dinasztia uralkodóinak. A vár és a város környéke igen festői, s az itteni hegyek, folyók és barlangok nevükben őrzik a távoli múltat. A régi mondavilágra, történelmi korszakokra emlékeztető elnevezések közül figyelemre méltó a Nyereg-hegy, a Vágtázó Felhő hegye, a Kard-hegy, a Zászlórúd-hegy, valamint a Sárkány-, a Tigris- és a Sereg barlang. Különösen szép és érdekes az úgynevezett Bukkanó barlang, melyet a híres Ha Long-öbölhöz hasonlítanak. A .jó iramú mérkőzés egy pillanata Bármilyen fájdalmas, ez Gól. A jugoszláv vízilabdacsapat résztvevőit az üzemek élete is érdekelte. Látogatáson az Egri Dohánygyár cigarettacsomagolási osztályán, ahol a vendégek az egyik legmodernebb gép munkájával ismerkednek Olvassunk együtt! Olvasni jó — manapság ez a közhely némely könyvet szerető megszállott ajkán szinte varázsigeként él. és a Móra Kiadó legjobb plakátja jelszava is így biztatja a gyerekeket : „Olvassatok mindennap!" Hiába. A gyerekek jobban kedvelik a játékautomatákat és a tévét, mint a könyveket. A könyvtárak olvasóinak száma ijesztően csökken. Ez pedig veszélyt jelent, sekélyesedést. A gyerekek persze nemcsak azért távolodnak el a könyvektől mert az egyéb információs források zajosabbak és színesebbek, hanem azért is, mert nem tudnak olvasni — sokan nyolcadik osztály végére sem! Ennek sok oka van. Többek között az, hogy nem tudnak beszélni sem. S miért? Mert nem beszélgetnek sem egymással, sem a felnőttekkel. Kár! Több mint kár — hiszen olvasni, beszélgetni jó, s ami a könyvekből meríthető, azt nem helyettesíti semmi más. A régi közmondást kicsit átalakítva így is lehet használni: Mutasd meg a könyvtáradat és megmondom ki vagy. A könyvtár ugyanis nemcsak a személyünkről vall. hanem életutunkról, belső fejlődésünkről. Elárulja gazdája foglalkozását, jellemzi ízlését, logikus rendszerezőkészségét, amellyel a gyors megtalálás érdekében csoportosította könyveit. Nem járok könyvtárba, inkább könyvet veszek! — sokszor lehet ezt hallani. Ez egyáltalán nem azt jelenti, hogy az illető rendszeres olvasó lenne. Az biztos, hogy vásárol könyveket, de nem tudni, hogy olvassa-e azokat. Az igazi olvasó ugyanis mindig kapcsolatban van egy vagy több könyvtárral, mert minél tágabb az érdeklődési köre valakinek, annál kevésbé tart lépést mohóságával a pénztárcája. Ám tételezzük fel, hogy jól keres, sok pénze van. megveszi, amit szeme-szája kíván. Meg ám, ha megkapja. Vannak könyvek, melyeknél a keresletet elképzelni sem lehet, ezek szinte a megjelenés pillanatában elfogynak, újabb kiadásra hosszabb ideig nem lehet számítani. Ilyen esetben csakis a könyvtár segít. És ha a keresett könyv régebben jelent meg, se égen, se földön nem akad antikvárius, aki elő tudná teremteni. A könyvtár ekkor is tud segíteni. Az elmélyült olvasó valahogy úgy van a könyvekkel, mint a borissza ember az dókával: minél többet iszik, annál szomjasabb lesz. A könyvek hasonlítanak a kémiai elemekhez: mint azok több „vegyértékűek" vagyis új, meg új kérdéseket vetnek fel és sodornak magukkal könyvről könyvre. Napjainkban a könyvtár kitágítja falait és befogadja a testvérmúzsákat is. Elsősorban a zenét Nagy könyvtárakban már mindenütt találunk fonotékát, hanglemez- és magnószalaggyűjteményt, fülhallgatóval hallgathatjuk őket. De nem ritka a képzőművészet jelenléte sem: kiállítások, tárlatok kapnak helyet a könyvtárakban. A könyvek közül csupán kedvenceinket telepíthetjük otthonunkba, magunk köré, csakis azokat, amelyeket többször kívánunk elolvasni. És ezenkívül néhány kézikönyvet (lexikonok, szótárak, enciklopédiák). valamint szakmánk, hobbink irodalmát. Na meg gyermekeink könyveit, hogy őket is kezdettől1 fogva olvasóvá nevelhessük. Ám ha csak az elsoroltakra gondolok, máris polcok bélelik ki az otthon falait. A könyv látszólag az egyénhez szól: az olvasó négyszemközt van az íróval míg olvas. Am kultúrává élő, hatóerővé csak akkor válik, ha az olvasók, az egyéni befogadók közösséget alkotnak. A könyvtár közösség is, fórum is, rendezvényei, kiállításai, klubjai megannyi közösségteremtő alkalommal. Elősegíti, hogy hasonló érdeklődésű, ízlésű emberek megtalálják egymást s közösen az iránytűt, mely a polcok és katalógusok között eligazít. Olvassunk együtt!
