Egri Dohánygyár, 1988 (17. évfolyam, 1-12. szám)
1988-09-01 / 9. szám
VARJUK A VÉLEMÉNYEKET n bérpolitika reformjáról és a szakszervezeti munka megújításáról A szakszervezetek előtt álló nagy horderejű és sürgető feladatok elvégzéséhez a mozgalom vezető testületéi nem nélkülözhetik a szervezett dolgozókkal folytatott széles körű eszmecserét, a tagság véleményének megismerését, a végrehajtásban pedig tevékeny részvételét. A SZOT elnöksége két dokumentumot terjesztett a SZOT 1988. július 8-i ülése elé. Az egyik a bérpolitika reformjával összefügg szakszervezeti elképzeléseket tartalmazta, a másik elgondolásokat, programot dolgozott ki a magyar szakszervezetek tevékenységének megújításáról. A tervezeteket a plénum a tagsági vitára alkalmasnak találta és jóváhagyta közreadásukat, egyben kérte a bizalmi testületek segítségét a vélemények összegyűjtéséhez és azok továbbításához. A bérreformról A bérpolitika korszerűsítése nem halasztható tovább. A jelenlegi bérpolitika és bérszabályozási rendszer nem képes betölteni funkcióját, nem tudja szolgálni a gazdasági fejlődést, fékjévé vált a struktúra átalakításának. A dolgozók kereseti lehetőségei és teljesítményei elmaradnak a tényleges szükségletektől, illetve teljesítőképességüktől. A bérreform célja olyan bérpolitika és bérrendszer működtetése, amely — a teljesítmények javulásával számolva — biztosítja a reálbérek tartós, érzékelhető és minden dolgozói rétegre kiterjedő növekedését és társadalmilag igazságosabb kereseti arányokat hoz létre. A szakszervezetek bérpolitikai célja: — a reálbérek megvédése, növelése. Ennek megvalósulását a gazdaságpolitikának és a gazdaságirányítási eszközrendszernek is szolgálnia kell, — a munkabér fejezze ki a munkaerő bővített újraelőállításához társadalmilag szükséges ráfordításokat, — minden munkavállaló számára legalább olyan mértékű bérnövekedést kell biztosítani, hogy az fedezze az alapvető fogyasztási cikkek árának emelkedését, — a bérpolitika, szektor és ágazat semleges legyen: járuljon hozzá, hogy a (munkabér az azonos munkát végzőknél a gazdaság egész területén közel azonosan alakuljon, — bérezésben nagyobb legyen az alapbérek súlya, — a társadalmilag igazságosabb kereseti arányok alakuljanak ki úgy, hogy a főállásból származó jövedelmek növekedési üteme haladja meg az összes munkajövedelmek növekedési ütemét. A SZOT javaslata szerint meg kell szűnnie az elkülönült bér- és keresetszabályozásnak és helyette a béralku rendszere váljon általános bérálakítási gyakorlattá. A bénajkurendszer : — többszintű, alulról felfelé építkező, — intézményesített (törvényben szabályozott), — alsó határos (kötelező minimális béremeléseket megjelölő) — egyenjogú partneri viszonyon alapuló, és — nyilvános kell. hagy legyen. A béregyeztetésben a munkavállalók és a munkáltatók, valamint a kormány képviselői vennének részt. Az új bérpolitika és bérmechanizmus nem nélkülözheti a bérgazdálkodáshoz illeszkedő intézményrendszer átalakítását. Olyan intézményhálózatra van szükség, amely biztosítja az állami, a munkáltatói és a munkavállalói érdekek elkülönült megjelenítését. Ezek ütköztetésén, illetve az alkufolyamaton keresztül alakuljanak ki a bérekre vonatkozó döntések. Meg kell teremteni azokat a jogszabályi feltételeket, amelyek minden egyeztető partner számára lehetőséget teremtenek az érdekek képviseletére és a döntések meghozatalára. A bérreform is igényli a szakszervezeti intézményrendszer változtatását. A szakszervezeti mozgalom fontos feladata, hogy felkészüljön az érdekfeltárás, az érdekütköztetés és -védelem ráháruló tennivalóira, illetve alkalmassá kell válnia a béralkuban való hatékony közreműködésre. A bérpolitika, a bérmechanizmus reformjának kapcsolódnia kell a gazdaságirányítás más területeinek — a foglalkoztatáspolitika, a szociálpolitika és a költségvetés — átalakításához. A bérreform hosszantartó folyamat, azonban a szakszervezetek úgy értékelik, hogy már 1989-ben szükség van a bérreform irányába mutató intézkedésekre : — már jövőre — ha korlátozott körülmények között is — működjön a béralku rendszere, — legyen minden dolgozó számára kötelező minimális béremelés, — kerüljön sor központi bérintézkedésre, melyek segítségével mérsékelhetők bizonyos kereseti aránytalanságok. A szakszervezeti munka megújításáról Az elmúlt évek társadalmigazdasági folyamatai új és nehéz helyzetbe hozták a munkavállalókat, akik egyre nagyobb mértékben kényszerültek elviselni a gazdaságban felgyülemlett terheket. Mindezért sokan kizárólag a szakszervezeti mozgalmat akarják felelőssé tenni. Nem tagadva a felelősséget egyetlen, a részvételükkel született döntésért sem, a gazdaság és a po- 1 itikai Intézményrendszer konfliktusait a szakszervezet .kihívásnak fogja fel. A szakszervezeti munka megújításához egy sor kérdésre kell a választ megadni : — változzon-e és hogyan az új helyzetben a szakszervezetek funkciója: a kettős funkció tartható-e, ha igen akkor hogyan értelmezzük? Legyen-e egy alapvető hangsúlyeltolódás az érdekképviselet, -védelem' javára, illetve ez utóbbi kizárólagos hivatása legyen-e a szakszervezeti mozgalomnak? — kinek az érdekeit képviselje és védje a szakszervezet? A munkavállalókét? A tagságét? Minden dolgozóét? Tegyünk-e különbséeet, hogy a munkavállalókét képviseli, a tagságét pedig védi? — hogyan értelmezzük a párt vezető szerepét elismerő partneri viszonyt? — ezzel összefüggésben hogyan határozható meg a szakszervezet önállóságának tartalma és meddeig terjedjen? (politikai önállóság, vélemény- és akciószabadság, illetve elkötelezettség és különvélemény). — hogyan valósítsuk meg a szakszervezetek munkája teljes nyitottságát, nyilvánosságát, ezen keresztül a tagság ellenőrző szerepét a vezető testülétek tevékenysége és a politikai gyakorlat felett? — hogyan alakuljon az államhatalmi szervekben való jelenlét, a szakszervezeti képviselet, jelöltállítási jog lehetősége? — az államigazgatási szervekkel való kapcsolatban a szakszervezetek milyen kérdésekkel foglalkozzanak és mely kérdésekkel ne? — mik a tartós érdekkonfliktusok feloldásának lehetőségei? — Jogi garanciák: alkotmány, Munka Törvénykönyve, érdektörvény, vagy önálló szakszervezeti törvény? — hogyan biztosítsuk a kormányzati szervek álláspontjaitól eltérő szakszervezeti vélemény, állásfoglalás, koncepciók nyilvánosságát? — hogyan tartjuk a közvélemény elé vitáinkat, egyet nem értő véleményünket? — hogyan alakuljon a szakszervezetek és más társadalmi érdekképviseleti szervezetek egymáshoz való viszonya, együttműködése? (Gazdasági Kamara, MTESZ, TOT, SZÖVOSZ, HNF, KISZ). — Belső mozgalmi életünk fejlesztése területén hogyan értelmezzük ai mai helyzetben a demokratikus centralizmust, mint szervezkedési és működési alapelvet? Mi legyen a tartalma? — hogyan fejlesszük tovább a szakszervezeti élet, a vezetőtestületek működésének demokratizmusát? (tervezés, döntéselőkészítés a tagság bevonásával, tagsági viták, a kisebbségi vélemény kezelése, a munka társadalmasítása, réteg- és munkabizottságok szerepe). — az iparági, ágazati szervezkedés és az egy munkahely — egy alapszervezet elvének fenntartásával képes-e a szakszervezeti mozgalom a tagolt, sokrétű érdekek kifejezésére, ütköztetésére, egyeztetésére, képviseletére? Ha igen, akkor milyen struktúrák segítsék ezt elő? — hogyan alakuljon az alapszervezetek szervezeti felépítése? A munkahelyen belüli érdektagoltság jobb kifejeződése hogyan valósítható meg? (bizalmi testület, szb, tagozatok). — hogyan szükséges módosítani a választási rendszert, hogy a tagság meghatározó szerepe még érzékelhetőbb legyen? (közvetlen és titkos szavázás, többes jelölés, jelölőbizottságok működtetése minden szinten stb.). — mi legyen az SZMT-k szerepe, feladata, hatásköre, hogyan alakuljon szervezete? — az apparátusok helyzete, létszáma? Itt csak egy néhány jellemző gondolat kiragadására van lehetőség, de a részletes vitaanyag a bizalmiaknál megtalálható. (Jó lenne, ha minél többen elolvasnák!) A véleményeket, javaslatokat el lehet mondani a bizalmiaknak, vagy írásban eljuttatni a szakszervezeti bizottságnak. Az írásos vélemény az üzemi lap postaládájába is • bedobható, Kérjük dolgozóinkat, minél többen mondják el véleményüket, adjanak javaslatokat. A nyelv az ember vallomása Állunk a telefonfülkénél, kora esti szürkületben. Négyen várakozunk, az ikerfülkében ketten beszélnek. Néhány perc múlva hatan ..nézzük végig”, ahogy egy harminc körüli férfi a fülkék fal felőli oldalát levizeli. A kivilágított üvegfalú telefonfülkét. Még kapatosnak sem tűnt. Szépen felemelte földre tett fekete diplomatatáskáját és továbbment. Visz a mozgólépcső, szemben velem arcok sokasága. A legizgalmasabb filmnél is izgalmasabb, mert valódi. Évek óta játszom egy játékot. Szempárokat keresek ebben a hétköznapi nagytotálban, érdek nélkül érdeklődő tekintetet, beszédes, árulkodó szemeket, nyílt mosolyt, mit tudom én mit, talán egyszerűen csak egy visszapillantást szeretnék elkapni. Néha sikerül. Egyre ritkábban. A két hentesfiú, miközben három vastag papírba csomagolja a húsz deka felvágottat, nevetve szaftos mondatokat vált a vevők feje felett. Már ki sem kérjük magunknak. Se a papírt, se a káromkodást. Néha azt gondolom: mert nem szólunk — mindezt meg is érdemeljük. Ilyen, és ehhez hasonló utcai, hivatali, közéleti, családi és egyéb társas élmények tolulnak elém, amikor alapos kétkedések között lapozgatni kezdem Deme László, Grétsy László szerkesztette vaskos Nyelvi illemtan című kötetet. Éppen nyelvi illemtan? Egyáltalán : illemtan . .. együttélés, közérzet. . . viselkedés . . . Hol kezdjük? A beszélt és az írott nyelv szakemberei a magatartás elemzésével kezdték, innen jutottak alapos és érdekfeszítő boncolgatás után a beszédig, mely elválaszthatatlan kapcsolatban és függőségben van az ember külső és belső magatartásával, azaz — a közérzetével. Nem erőszakolt a megállapítás tehát: beszédünk mindenkori magunkat türözi, legérzékenyebb, egyben legárulkodóbb jele magatartásunk ..hogylétének”. Nos, a szerzők egybehangzóan elemzik és jelentik: nem érezzük jól magunkat. Sem a bőrünkben, sem külső környezetünkben. „Amikor bárkit a hivatalban megaláznak, vagy kioktatnak, amikor az elárusító az üzletben semmibe vesz bennünket, és úgy löki oda az árut, mintha még azzal is kegyet gyakorolna: amikor a vonaton, autóbuszon nincsenek tekintettel az idősebbekre, a nőkre, és általában az együtt utazókra: amikor önzőén maguknak követelik mindenütt az elsőbbséget, és letipornak másokat; összegezve: amikor egyesek úgy szólnak, viselkednek, mintha a világ nem az összes emberé volna, hanem kizárólagosan az övék ... A magatartásnak ez az egyre jobban romló állapota egyáltalán nem nemzedéki probléma. Régóta nem az ... Ez már a kissé szétzilálódott, az együttélés normáit elfedő, szokást és hagyományt nem tisztelő állapot szomorú képe, egyúttal látlelete.” „A nyelv az ember vallomása” idézik a szerzők Kosztolányit. Nézzünk, hallgassunk körbe: milyenek, hogyan hangzanak a mi „vallomásaink”. A Nyelvi illemtan arra vállalkozik. hogy — a jelen körülményekkel dacolva — segítsen: önvizsgálattal, tudatos figyelemmel kisebb és nagyobb dolgaink iránt, magunkért és másokért felelősséget érezve — valóban vallomásunk lehessen a nyelvünk, magyar beszédünk. „A rossz, durva beszéd rontja az emberi kapcsolatokat: közönségessé teszi a gondolatokat: a mellébeszélés elkeni a felelősséget, végső soron rontja az állampolgári minőséget .. Mindenképpen izgalmas kötet hát ez a nyelvi kézikönyv, mely a fentieken kívül, gyakorlati, nyelvi, illemtani fejezettel siet a beszédükön, magatartásukon jobbítani szándékozók segítségére. Rajna Kánikula Bambult agyamat erőltetve, bárgyún bámulom fi kajánul vigyorgó hófehér papírlapot, és nem jut eszembe i semmi. Azaz, Rogy : mégis! Nagyanyám meséje a pokolról. Valami olyasmit beszélt róla, hogy az egy olyan se ki, se be hely, ahol egy 'katlanban főzik az embereket. Ügy látszik elkárhoztam. Hála legyen a rpanelház feltalálójának, aki megadta bűnös lelkemnek ez evilági vezeklés lehetőségét, t Mondom a ,fiamnak, ha vasárnap bejön a itotóm, elmegyünk telelni. Az északi vagy a déli sarkra, ö meg csak levágja magát a földre és visítva röhög. Szánalommal nézem szegényt. Az agyára ment a hőség. Szerinte, az enyémre. A kutyának lis 'kutyamelege van. Még arra sem mozdul, hogy Szöszi teljes erőbedobással próbálja lihegő nyelvét kicibálni. Áll a levegő, áll az eszem, még a nap is áll az égen, de a forgalom egy pillanatra sem csökken. Zúgvabögve rohannak egymás után a kis lés nagy autók, bűzt és hőséget árasztva. Kilincsre zárom az ablakot és !elkezdek saját lenemben főni. Mint a lekvár. Kinyitom az ablqkot — forrásom eláll de a saját hangom nem hallom. Kinyitom, becsukom. Egész nap, de sokat nem segít. Végre elmegy a nap más égtájakat boldogítani. A patak felől enyhet adó szellő fújdogál, szárnyán lengedez a kirakott ruhák illata. Mire ágyba kergetem feléledt gyermekeimet, megvan az esti tornám. Nagy nehezen elalszanak, áludnék én is. Ha hagynának! Kezdődik az éjszakai koncert. A Inyitányt a kocsmákból hazaérkező danászok adják. Vastaps helyett időnként vaspofonok csattannak. A műsort a szemközti házban folytatják. Lógásig lazult húrú hegedű ikíséretével énekli három asszonyság, ősei jajongó dalait. Hárman hatfelé kántálva. Bőgő helyett a kutyák .kontráznak. Néhány elismerő „kuss” és „csönd legyen” felkiáltás után végre viszonylagos nyugalom borul a környékre. Félálomban még hallom, hogy egy kellemes szoprán agyba-föbe dicséri az anyósát, aztán elalszom. Almomban jegesmedvét simogatok. ) DOHÁNYGYÁR 3
