Egri Dohánygyár, 1988 (17. évfolyam, 1-12. szám)

1988-06-01 / 6. szám

Köszöntjük a pedagógusokat 1952 óta ünnepeljük a pedagógusokat évenként június első vasárnapján. Ez a nap emlékezteti az embereket a levelési munka fontosságára. Hiszen a pedagógus ott van az óvodában, az általános és középiskolában, valamint a felsőfokú oktatási intézményekben. A pedagógus munkájában meghatározó kell, hogy le­gyen az önzetlenség, a megértés, segítőkészség. Képesnek kell lennie a tanulók tevékenységének megszervezésére a tanulásban és egyéb foglalatosságokban, ahol a szük­séges fogások és eljárások tanulhatók és készséggé fej­leszthetők. A pedagógus első kérdése „Milyen vagy?” És ehhez csatlakozik a második „Mi lehet belőled?” Ezután már elmaradhatatlan egy harmadik „Hogyan segíthetlek hozzá, amivé lenni szeretnél?” Minden igazi nevelőben meg kell, hogy legyen a bá­torság ahhoz, hogy idegen életbe belenyúljon. Akik a beavatkozás felelősségétől visszarettennek, nem jutnak el a nevelésig. A szocializmus megújulásának folyamatában a szocia­lista oktatásügy reformjának korát éljük. Az emberi té­nyezők mozgósításától függ a nemzetközi versenyben való helytállás. A felnövekvő nemzedékek tudatának, cselekvésének, alkotó energiáinak alakításában az aktív neveléssel történő odaadó munka hozhat eredményt. Nem szabad megfeledkeznünk Makarenkoról, kinek most ünnepeltük születése 100. évfordulóját. Makarenko a szocialista forradalmi pedagógia úttörőihez tartozott, elméletében és gyakorlatában a legnagyobbak közé emel­kedett. Akkor sáfárkodunk jól a hagyatékával, ha új fel­adatainkhoz alkotóan merítünk e gazdag örökségből. A további kitartó munkához, az új ember nevelésé­hez kívánunk sok erőt, egészséget és sok örömérzést minden pedagógusnak. Kéz — írás Ma már csak a tenyérjósok ígérnek nekünk szép jövőt. Ök is csak azért, mert ha szí­vükre tennék a kezüket, ak­kor nem ütné pénz a mar­kukat, megköphetnék azt, és elmehetnének kétkezi mun­kásnak. Kezünkből mindig elfolyt a pénz. ezért aztán megpróbál­tuk kézráte\ éssel meggyó­gyítani a lyukaskezűséget (mivel az erős kéz és a szűk­markúság nem vált be). Kéz­zelfogható eredmény nem született, ezért kézen fekvő volt megszavazni, hogy ve­gye el az egyik kéz, amit a másik ad. Feltéve, hogy tudja a bal kéz, hogy mit akar a jobb, ezért azonban nem ten­ném tűzbe a kezem. Ahhoz túl sok karba, ölbe és zsebre tett kéz röhög a markába. Tudják, lesz olyan, hogy aki sokat markol, az keveset fog adózni. A törvény keze ugyan nem lesz kesztyűs, de puszta kézzel nem lehet az enyves­­kezűeket megtanítani kesz­tyűbe dudálni, hisz nem élünk ököljogállamban. Egy kezemen meg tudnám számolni, ki vehetné kézbe ezt. Akinek csak a kezét ké­ne nyújtani, annak vagy ben­ne van, vagy épp kezet mos a keze, így aztán kéz a kéz­ben . . . Volt, akinek megkérték a kezét, hogy adjon a jobb ke­zének szabad kezet, de az kétbalkezes volt, így aztán még egy négykezes sem jött ösz­­sze, de még kétkezes sem. Félkézzel pedig nem lehet ké­­zitusázni. legfeljebb, ha vala­ki kezeskedik, hogy a szűz kéz nyer. Van, aki szerint a kézikönyv a megoldás (ezt kézből kont­rázom), mások szerint a kézi­gránát. Van, aki kézzel-láb­­bal tiltakozik. Aki teheti, el­intézi kézlegyintéssel. Sok dolgos kéz szorul ökölbe, de az a bizonyos vasököl már kezesbárány, és tenyérből eszik. Bár néha eljár a keze: kézimunkázni. Előfordul, hogy valakire kezet emel: szava­záskor, csak szólni kell: ke­zeket fel. Persze a keze ügyé­ben mindenki tartja a markát. Akinek pedig eddig égett a keze alatt a munka, az most majd leveszi róla a kezét. Aki­nek minden arannyá vált a kezében, az majd eladja kéz alatt. A többiek pedig kezük­be temethetik az arcukat, vagy összetett kézzel kérhetik, hogy áldja és ne verje őket a Sors keze. Én pedig befejezem ezt a kézírást, mert minden szent­nek maga felé hajlik, aki vi­szont nem szent, annak mesz­­szire elér, és már viszket is a tenyere ... Csak még a kézjegyem: Rajna saját kezűleg Naponta 35 km Majdnem két éve már, hogy úton van a leningrádi Bászov házaspár. Annak idején ne­héz, de érdekesnek ígérkező útra szánták el magukat. A határ mentén körbejárják a Szovjetuniót. Ma több mint 22 ezer kilo­méter út áll mögöttük — jár­tak Murmanszkban, Karéliá­­ban, a balti köztársaságokban, Ukrajnában, a Kaukázuson túl, Közép-Ázsiában, Szibériá­ban és a Távol Keleten. Sza­­halint is bejáiták, ahonnan 4 DOHÁNYGYÁR repülőgép viszi át őket a Kamcsatka félszigetre. Azután ismét gyalogtúra következik az ország északi határa men­tén. A házaspár átlagosan 35 kilométert tesz meg naponta. Egy különleges tesztrendszer segítségével állandóan ellenőr­zik saját egészségi állapotu­kat, közérzetüket. A tesztet leningrádi sportszakemberek dolgozták ki számukra. Kik ezek a merész kezde­ményezők? Pável tartalékos alezredes, kiváló sportoló. Négy évvel ezelőtt barátjával, Oleg Isztominnal, aki szintén sportoló, kerékpárral megtet­ték a Leningrád—Vlagyivosz­tok távolságot. Tűzoltóink bizonyítottak Verseny kü/lien Gyors mozdulatok A két győztes csapat Ez év elején a megyei és városi Tűzoltóparancsnokság elkészítette a megyében meg­rendezésre kerülő I. fokú tűz­oltóversenyek helyének és ide­jének forgatókönyvét. Ennek alapján a vállalati tűzoltók versenye május 14- én, Szilvásváradon került meg­rendezésre. A kiírás kézhezvétele után Kiss Béla vállalati tűzoltó­­parancsnok vezetésével hoz­záfogtunk a verseny személyi és technikai feltételeinek elő­készítéséhez. Kismotorfecskendő, töm­lők, felszerelések kijavítása, pótlása után a verseny csapat összeállítása következett, ez­után kezdődhetett el ápri­lisban a versenyre való fel­készülés. Már az első gyakorlatnál észrevehető volt, hogy a sze­mélyi cserék előnyösen befo­lyásolhatják a verseny ered­ményét. A kismotorfecsken­dőknél egy csőtörés kijavítá­sa, folytán észrevettünk egy olyan hibát, amely a motor teljesítményét csökkentette. A kijavítása utáni próbán már kiderült, hogy értékes másod­perceket nyerhetünk vele. Május 14-én a Verseny hely­színén — Szilvásváradon — tudtuk meg, hogy huszonegy vállalati tűzoltócsapat neve­zett be a versenyre. A sorsolás után csapatunk tizennegyediknek indult. Az első induló csapattól az utol­sóig nagy-nagy izgalommal mértük a teljesített időket. A vizes szerelés után már reménykedtünk, itt már volt némi előnyünk a többi csapat előtt. Ezután következett a staféta váltófutás. Itt nagy örömünk­re a rajok előnye tovább nö­vekedett. Végül a siker is bekövetke­zett. Mind a női, mind a férfi I. fokú „D”-kategóriájú vál­lalati tűzoltóversenyben az első helyet az Egri Dohány­gyár rajai hozták el. Gratulálunk, s további si­kert kívánunk a júniusban Szolnokon megrendezésre ke­rülő dohányipari vállalatok tűzoltóversenyéhez. — Lenhardt — Köszönöm, megvagyok. Ép­pen csomagot bontok, az uno­katestvérem küldte gyermekei kinőtt ruháit gyermekeimnek. Feleségem a szekrényben ko­torászik, mit tudunk nélkülöz­ni, amit az erdélyi bevándor­lók nem nélkülözhetnek. Néhány vagyontárgyunk han­gosan szól. A rádió, a tv és a magnó egyszerre. A magnó önmagában sztereo, a rádió és a tv egymást kiegészítve. Ezt együtt úgy hívják, quadrofó­­nia — ez a legmagasabb hang­­technika. A magnóból a Queen együttes szól, a zenét értem. A szöveget nem, talán ezért olyan megnyugtató. A rádió­ból, tévéből kiszűrődő szava­kat értem. Nyugtalanító amit hallok. Most azért tüntetnek Jere­vánban, mert a Pravda ör­ményországi események hátte­réről szóló elemző cikkében foglaltakat kétségbe vonják. Ezt az egyik cikkíró is alátá­masztja. Geraszimov szerint az ad a félreértésre okot, hogy több szerző írásából szerkesz­tették egybe a cikket. Csöngettek. Kimegyek: sen­ki. Talán valami áramköri za­var ... A tévében azt hallom, hogy a párt korlátozni akarja a párt hatalmát. A kartondobozt ösz­­szetartó madzagot bogozó ke-Hangulat­jelentés zem elakad egy göbön. Elme­rengek az effajta önkorlátozás kivitelezésének lehetséges mó­dozatain. A probléma és a kibogozhatatlan göb okozta probléma valahogy összekava­­rodik a fejemben, ollóért nyú­lok. Állj ! — mondom és ön­korlátozom magam. Két kör­mömbe került ugyan, de meg­érte. Ez a göb nem göb ! Me­gint csöngettek. Megint senki. A dobozban a ruhák tetején újságpapír. Tessék, még a gyer­mekruhák is információba cso­magolva érkeznek ! Olvasom : Magyarországon semmiféle ér­telemben nincs válság, csak nagy és nehéz problémáink vannak. Az újság alatt kék­piros tipegő. Elnézést, ki kell javítanom magam, tekintettel az árnyalatok fontosságára : a gyakori mosásban a kék-piros tipegő lila árnyalatot öltött. Nem baj, itthonrá jó lesz. Csingilingi Folytatom a gondolatsort: itthon. Azaz: otthon. A fele­ségem gondolatolvasó: — Te, — azt mondja — nem fogadunk be egv székely csalá­dot? — Ha nem tudnád — mon­dom — nagy és nehéz lakás­­problémáink vannak. — Nekünk? — húzza fel a szemöldökét. — Ugyan már! Vállalunk egy erdőt. Én is a szemöldökömhöz folyamodom. — Nem hallottad? — néz rám. — Tizenötezerért lehet vállalni három hektárt, és ti­zenhárom év múlva ezer szá­zalékos hasznot hajt. Az tizen öt millió! — Szélütött — gondolom. Eb ben nincs semmi sértő: meg­csapta a vállalkozás szele. A tévében felcsapódik egy garázsajtó. Infra-távirányítá­­sú. Egy meggyőző női hang kapacitál: „A kényelem nem luxus!”. Kicsit billeg alattam a fotel. Törött lába alól kive­szem az angol—magyar nagy szótárt és beteszem helyére a pontosan odaillő sztereomag­­nót. Feleségem sápadtan néz. előbb a magnót, aztán engem, aztán a semmit. Hirtelen összerezzen. Te — azt mondja — nem csönget­tek? —■ Zagé —

Next

/
Thumbnails
Contents