Egri Dohánygyár, 1985 (14. évfolyam, 1-12. szám)
1985-12-01 / 12. szám
Karácsonyhoz közeledvén... Többszáz ■helyen leírták már: a karácsony ía szeretet ünnepe. 1972 karácsonya óta mindig, mindert évben eszembe jut Dómján Edit. ö ekkor örökre (távozott, mert nem bírta elviselni ia magány (szorító, nyomasztó |érzését, ami ilyenkor, karácsony táján sokkal fokozottabban jelentkezik mint máskor. Imádott liagymamám is eszembe jut ;— aki sajnos már régen nem él —, hogy jelképesen fenyőágat rakott vázájába, s nála a pár szem szaloncukor sokkal jobban esett mint odahaza, ö egyedül élt, de jsoha rtem magányosán! Gyermekkoromban, régen, örökké nyúztuk, s ő fáradhatatlanul játszott velünk, kézimunkáztunk, olvastunk; milyen fárasztó jlehetett neki négy unoka ugrálása, de soha nem éreztük, hogy nincs velünk szívesen. A szeretet érzése, amit iránta éreztem, a sírig elkísér, Ezt továbbadom szüleimnek, fiamnak, s a kik nagyon közel állnak \hozzám. A szeretetotthonok öregeinek megszervezik a karácsonyt, ünnepélyessé, hangulatossá teszik. De mi van, mi lesz a magányos, elhagyott idős emberekkel, akik nagyon sokan vannak!? Gondoljunk rájuk a szeretet ünnepén, \ne hagyjuk magukra őket, \ha több száz kilométerre laknak is, had érezzék láz otthon békés melegét a hideg karácsonyi estéken. Rátkainé BARÁTSÁG Férfi és nő között nem létezik — vagy csak nagyon ritkán —, mert előbb-utóbb érzelemmé, romantikusab- ban szólva: szerelemmé alakul; a példák többsége ezt igazolta. Nem is erre gondoltam, s nem is a fenti témával kívánok foglalkozni. A barátság érzésmegnyilvánulása már kisgyermekkorban kialakul, természetesen a szülők a példaképek — mint annyi másban —, ebben is. Például szüleim barátsága oly’ mély és igazi volt, hogy pici gyermekkorom óta mai napig látogatják egymást ügy kéthetente egy-két órára; ha valami gondjuk van, azonnal egymás segítségére sietnek, és amiben lehet segítenek egymáson, őszintén, érdekek nélkül. Nem sok barátjuk van, mindössze három—négy család, de már harmincöt— negyven éve. Ma, mi beszélhetünk ilyen mély érzésű barátságról?! Természetesen nem az évek számát figyelembe véve. Az életritmus, a felfokozott- ság, az életzsúfoltság csak a barátkozást engedélyezi, és a kettő egyáltalán nem ugyanaz. Ma, a huszadik század végén, amikor — úgy érezzük —, minden a csúcsra hágott, a tudomány, technika stb., stb., ezzel az egyszerűnek tűnő, bár nagyon nemes, őszinte érzésnek ki hódol?, ha lelkiismeretünkkel vizsgálódunk, rá kell ébrednünk, hogy nagyon kevesen. „X”-ék délutánra, netán vacsorára érkeznek, a ház asz- szonya kitesz magáért étel-ital terén; felszínes csevegés, udvariaskodás, és mindenki, örül, hogy vége a látogatásnak. Boldog vágyók, hogy vannak olyan barátaim, akiknek szívesen főzök egy kávét, s nem gond, hogy éppen csak füstölt szalonnával tudom őket megkínálni, mert az van otthon. Félszavakból, szemvillanásokból értjük egymást. Nincs szükség semmiféle udvariaskodásra; éjszakákba nyúló beszélgetések olyan kellemesek, hogy észre sem vesszük az idő múlását. Semmi anyagi vagy egyéb érdek nem fűz minket össze, csuipán csak a barátság, amit soha nem tudnék nélkülözni. Rátkainé Iskolás a fiam! Nemrég még \tehetetlen kisbaba volt i— ma kötelességtudó iskolás. Fülembe csengenek még első szavainak megható próbálkozásai, — már olvasni tanul. Magam előtt látom komoly kis ércát, tahogy az első önálló lépésre összpontosít — most naponta, mint o szélvész száguld le az iskoladombról. Iskolás lett a fiam! Talán életemben nem hallgattam olyan meghatottan a Himnuszt, imint a fiam első tanévnyitóján. Figyeltem komoly kis arcát, a magára erőszakolt fegyelmet, \amelyből néha kiszabadult felém integető kis keze — az összetartozás zászlócskája. Kéz a kézben izgatottan mentünk az első nap az iskolába. öt várta a tudomány világának ezernyi csodája, nez kém az én első iskolásnapom jutott i eszembe. Első •— első — első! Csupa első az elmúlt 6 év, megannyi első élmény, esemény, amely soha vissza nem térően az első és egyetlen marad. Hetek óta már most is minden nap tartogat valami el2 DOHÁNYGYÁR sőt. Az első leírt betű, szám, az első kiállított rajz, az első dicséret, az első fekete pont, az első összeolvasott betűsor. Meghatóan figyelem betűzge- téseiből kerekedő szavait, és lassan elhomályosuló szemmel hallgatom a mesét, amelyet ö olvas — nekem. Csodálkozással vegyes döbbenettel kérdez rám: „Anyuci miért sírsz?” Hogyan magyarázzam meg neki, hogy nincs meghatóbb, mint /napról-napra látni, ahogyan játszáshoz szokott bábosán gömbölyű kezecskéi betűket formálnak, ahogyan a mesevilág alakjai mellé egyre több helyet szorít a tudománynak kerek buksijában, miközben futkározásra termett lábacskái megállás iriél- kül kalimpálnak a szék alatt. Annyit mondok csak — „boldog vagyok kisfiam, hogy jól tanulsz.” Megnyugszik; rám nevet — lés már rohan is „csapot-papot” otthagyva az udvarra a pajtásokhoz, a mozgáshoz, melynek benne feszülő energiája örök tettvágyra sarkallja. Utána nézek az erkélyről és elgondolkodom: ugyan meddig lesz (még az enyém, az én likolás Fiam?! Bné Barátaink életéből Szovjetunió A Türkmén SZSZK Közép- Ázsia délnyugati részén terül el, természetes határa a Kasz- pi-tenger. Területe 488 100 négyzetkilométer, 90 százalékát sivatag borítja. Lakosainak száma 3 milliónál valamivel kevesebb, fővárosa: Ashabad. A köztársaság Üzbegisztán után a Szovjetunió második számú gyapottermelője, emellett jelentős kőolaj- és földgáz-tartalékokkal rendelkezik. A közelmúltbán elkészült a gyapotköztársaság 12. ötéves terve, illetve .az ezredfordulóig érvényes fejlesztési programja. Ezek szerint a legna- 'gyobb figyelmet és a legtöbb költséget a két kulcságazat (a kőolaj- és földgáz-kitermelés, valamint a gyapottermesztés) fejlesztésére fordítják. Egészén az utóbbi évekig a Türkméniában kitermelt földgázt az uráli ipari központokban és a Szovjetunió európai területein használták fel. Már megvan a lehetőség arra is, hogy a kitermelt nyersanyagot helyben dolgozzák fel, s csak a készterméket szállítsák a megrendelőknek. Az elkövetkező években megteremtik a feldolgozóipart is, sor kerül a türkmén textil-, kötő- és konfekcióipar megalapozására. Ezen túlmenően erőteljesen fejlesztik az építő-, a gép- és az energetikai ipart. Tovább korszerűsítik a mezőgazdaságot, új növénykultúrákat honosítanak meg, szorgalmazzák a zöldség- és gyümölcstermesztést. Bővítik a takarmánytermő területet, hogy az eddiginél nagyobb lendületet adjanak az állattenyésztésnek. A fő cél, hogy a köztársaság a korábbinál jobban láthassa el a lakosságot a különféle saját termelésű élelmiszerekből. Mivel a mezőgazdasági termelés túlnyomórészt sivatagi területen folyik, meghatározó szerepe van a vízgazdálkodásnak, az öntözésnek. Minden négyzetméternyi művelésre kiszemelt terület különleges előkészítést, gondos és alapos megmunkálást igényel. Ezért a művelésbe vonás és a művelésben tartás költségei itt rendkívül magasak. A jelenleg 1100 kilométer hosszú, de napjainkban is tovább épülő Kara-Kum-csatorna a szó szoros értelmében életre keltette a sivatagot. A csatorna vizével Türkménia öntözött területeinek a nagysága 1,3—1,4 millió hektárra gyarapodik a jövő század elejére. Ügy tűnik, eredményt hozott a türkmén tudósok legújabb öntözési módszere. Az idén először takarítottak be a köztársaságban ásványvízzel öntözött gyapotot. Az édesvíz kevés, de meglepően sok a föld alatti ásványvíz. Ez adta az ötletet az eljárás kidolgozásához. A nem túlzottan magas sótartalmú ásványvizek jól beváltak. Egy literhez négy liter édesvizet adagolnak, s ilyen összetételű folyadékkal táplálják a gyapotültetvényeket. A keverékkel öntözhető a lucerna, a cirok, sőt a szőlő sem károsodik, ellenkezőleg, szépen fejlődik, bő és édes termést ad. A következő ötéves terv folyamán általánossá teszik az ásványvizes öntözést. Türkméniában magas a születési arány, gyakori a nagy- család, de csekély a lakosság mobilitása. Míg a Szovjetunió európai területein munkaerőhiánnyal közdenek, itt bőven van munkáskéz. Ezért is alkalmas a köztársaság az iparfejlesztésre. Nagy ipari központot alakítanak ki az Amu-Darja folyó partján fekvő Csardzsou városában. Ez a város Türkménia második legnépesebb települése. A jövőben a városban műanyagokat, ként, műtrágyát és textilipari termékeket gyártanak. Jelentős ipari központot alakítanak ki Türkménia nyugati körzetében, a kőolajmezők szomszédságában is, ahol már működik néhány vegyi üzem, de a krónikus vízhiány miatt más iparágak nem fejlődhettek. A 12. ötéves tervben már ide is elér a Kara-Kum-csatoma, s elegendő víz áll majd rendelkezésre az ipar felvirágoztatásához. Csehszlovákia Hatvanöt éves Václav Neumann, a kiemelkedő cseh karmester, akinek munkásságát nagyra értékelik Európa legrangosabb zenés színpadain. Neumann a hatvanas évek folyamán vált Európa-szerte ismert művésszé. Az általa vezényelt Gluck-operát, az Orfeuszt, a csehszlovák és a külföldi kritika mind a mai napig a hatvanas évek egyik legjelentősebb lemezfelvételeként tartja számon. A neves dirigens a remekmű két változata közül a nehezebbet, a sokak által elavultnak és porosnak vélt olasz nyelvű, eredeti darabot vitte lemezre. Munkálja igazi zenei csúcsteljesítmény volt. Tolmácsolásában a mű eredeti szépsége éppen úgy érvényesült, mint az olasz Arturo Toscanini vagy a magyar Fricsay Ferenc előadásában. Bécs neki köszönhette, hogy újra fölfedezte híres szülöttét, a hamar és hálátlanul elfeledett Gustav Mahlert. Érdemei közé sorolható, hogy külföldön is népszerűvé tette a- cseh zenei kiválóságot, Leos Janáceket. A zeneszerző Makropulos ügy című operája nagy siker volt a stuttgarti operaházban Václav Neumann vezényletével. A művész pályája nem indult könnyedén. Fiatalon és nagyon kevés tapasztalattal került a Cseh Filharmónia élére. Huszonnyolc évesen kellett szembenéznie két nagyhírű elődje, Václav Talich és Rafael Kubelik emlékével. A szerény fiatalember, aki ak" kor mór két éve brácsásként működött az együttesben, tisztességgel helytállt magas posztján. Ö vezényelte a zenekart a háborút követő első NDK-ibeli vendégszereplés alkalmával is. Drezdában és Lipcsében felfigyeltek az ismeretlen karmesterre, s egyre gyakrabban hívták vissza. De hiába a külföldi elismerés, a Filharmónia zenészei megvonták tőle a bizalmat. Sőt, talán éppen ezek a sikerek váltották ki a társak ellenérzését. Neumann ekkor lemondott karnagyi tisztéről, de szerencsére nem maradt munka nélkül. Sűrűn vendégeskedett az NDK operaszínpadain, s közben elvállalta a Karlovy Vary-ii és a bmói filharmonikusok vezetését. Vendégszerepléseit a berlini Komische Operben 1956-ban több évre szóló szerződés követte. Berlinben a világhírű qperarendező, Walter Felsenstein munkatársa lett. Neumann vezényelte az immár klaszikusnak számító Fel- senstein-produkciókat, Janá- cek Ravasz rókácskáját, Verdi Otellóját és a Hoffmann meséit. A termékeny berlini évek után Lipcsébe szerződött. A nagy múltú Gewandhaus zenekar ideális partnere lett művészi elképzeléseinek megvalósításában. Négy lipcsei éve alatt számos külföldi turnén vezényelte a neves együttest. Tulajdonképpen ebben az időben vált utazó karmesterré. Sorra kapta a meghívásokat a londoni Royal Philharmonic Orcestrától, stuttgarti operától és az Egyesült Államokból. Václav Neumann ma ismét a Cseh Filharmónia élén áll, immár hazájában is elismert művészként. Csehszlovákiában őt tartják a cseh klasszikus és kortárs zene legavatottabb tolmácsolójának, aki ugyanakkor sokat tett a külföldi kortárs zene népszerűsítéséért is. Lengyelország A gdanski kikötőben manapság megszokott látvány a tengeri olajfúrótorony. Az úszó sziget ilyenkor tél elején visszatér a Balti-tenger külső vizeiről, s a legcsendesebb kikötői rakparthoz simulva vészeli át a hideg hónapokat. A tengeri fúrótornyot a Petrobaltic közös kőolajkutatási vállalat üzemelteti. A vállalatot tíz évvel ezelőtt alapította három állam, az NDK, Lengyelország és a Szovjetunió a Balti-tenger esetleges kőolajlkincsének feltárására és kiaknázására. Mintha csak a kerek évfordulót kívánták volna méltóképpen megülni, a kutatások eredményre vezettek. Az úszó sziget NDK-beli, lengyel és szovjet személyzete a közelmúltban a Kasub-partvidéken fekvő Leba városától északi irányban 30 mérföldnyire kőolajra lelt a tengerfenéken. A felszínre hozott minták alapján megállapították, hogy az itteni kőolaj csaknem kénmentes, kiváló minőségű energiahordozó. Nöha a lengyel tengeri övezetben tízegynéhány próbafúrást végeztek, s több ízben találtak kőolaj- és földgáz- nyomokra, ilyen gazdag lelőhelyre eddig még egyszer sem akadtak. Persze nincs itt annyi olaj, mint mondjuk Ku- vaitban vagy az Északi-tenger mélyén. Ekkora mennyiségekre eleve nem számítottak a kutatók, mert tudják, hogy a Balti-tenger talapzatának geológiai szerkezete kizárja az Északi-tengeréhez hasonlóan nagy olajtartalékok előfordulását. De az innen nyerhető energiahordozó is nagyon jelentős, hiszen kiegészíti a kutatásban társult országok olajkészletét. A vállalat mintegy 700 dolgozót foglalkoztat. A tengeri fúrótornyot Hollandiától vásárolta, a vontatóhajóík lengyel hajógyárakban épültek. A próbafúrások viszonylag mélyek, elérik a 7000 métert is. A három üzemeltető állam meghatározott mértékben részesül a kitermelt olajból. Az az ország, amelyiknek a felségvizein felfedezték a kőolajat — konkrét esetünkben ez most Lengyelország — a kitermelt kőolaj 50 százalékát kapja meg, a másik kettő 25— 25 százalékban részesül a nyersanyagból. A lengyel zónában feltárt két lelőhelyből a technika jelenlegi fejlettségi szintjén körülbelül 6 millió tonna kőolajra és jelentős mennyiségű földgázra számítanak. A szakértők szerint a két lelőhelyen egyelőre a kőolajnak csak az egyharmada aknázható ki. Találtak olajat a szovjet parti övezetben is, ahol egyúttal kálisó-készletet is felfedeztek.
