Egri Dohánygyár, 1985 (14. évfolyam, 1-12. szám)
1985-12-01 / 12. szám
Miből van (lehet) pénze egy vállalatnak? Új finanszírozási formák a vállalati gazdálkodásban Mint az alcímből kiderül a cikkben azokkal az új pénzellátási formákkal, lehetőségekkel foglalkozom, amelyek igénybevételére 1985. január 1-től van lehetősége a magyar vállalatoknak. A bevezetőben rögzíteni kell azt, hogy a téma ismertetésekor saját vállalatunk lehetőségeit ismertetem, másrészt azt, hogy ezek a finanszírozási formák csak a szocialista gazdaságban újak, a tőkés gazdálkodás keretei között már régen használták és használják, tehát a magyar gazdaságban inkább csak újszerűségről beszélhetünk. Ezt persze nem elmarasztalásként mondom, inkább örülve annak, hogy újra kiderült valamiről, hogy nem biztos rossz azért, rpert már a kapitalista gazdasági trendszerben is használták. ■ Egy vállalat alapvetően saját értékesített termékeinek árbevételét kell használja kötelezettségeinek teljesítéséhez. Ha ez az árbevétel nem elegendő, ■ vagy a realizálódás üteme nem egyezik a kötelezettségek ütemével, akkor a vállalat idegen források fel- használására is rákényszerül. Ez az idegen forrás., a hitel. Hitelt elsősorban a Magyar Nemzeti Banktól, kaphat a vállalat. Ez a hitelrnonopóli- um azt jelenti, hogy a gazdálkodó szervezetek csak a Nemzeti Banktól, illetve az általa erre felhatalmazott pénzintézettől kaphat kölcsönt. A hitelmonopólium alkalmazása esetén a vállalatok egymás között maximum 30 napos fizetési határidőben állapodhatnak meg, azon túl már tiltott hitelezésnek minősül a megállapodás. (Ű gy gondolom, az belátható, hogy a szállítás teljesítésével a pénzügyi rendezés — fizetés — is azonnal esedékessé válik. Az azonnali fizetéstől eltérő megállapodás ; ami, miután a gazdálkodó szervek között banki fizetési módszerek működnek, így az azonnali fizetés gya-, korlatilag lehetetlen, általánosnak mondható; és a szállítás teljesítése, valamint a fizetés teljesítése közti időben hitelezésnek tekinthető. Az így kialakuló hitelezési ügyletben a hitelt adó a szállító vállalat, a hitelt igénybevevő a vevő vállalat. Az ilyen, konkrét áruszállítás, . vagy szolgáltatás . igénybevételére vonatkozó, és annak pénzügyi rendszere közti időeltérésre vonatkozott a fentebb említett 30 napos maximális fizetési határidő.) .. íia énnél hosszabb fizetési határidőt is megengedtek volna, akkor már a Nemzeti Bank által ellenőrizhetetlen, vagy legalábbis nehezen ellenőrizhető forráshoz jutottak volna a vállalatok, és ez érthető módon sértette volna a hitelmonopóliumot. Nos, ezt a hitelmonopóliumot oldotta fel a pénzügyi törvénynek az a módosítása, amely engedélyezte egyrészt a vállalatok egymás közti hitelezését, amely a rövidtávú hitelezésnél a kereskedelmi hitelt és előleget, a hosszabb távú hitelek esetében a kötvény kibocsátását je" lenti. A kötvények esetében a lakosság pénzeszközeinek ösz- szegyűjtését is megcélozhatják a vállalatok. Itt elérkeztünk a címben felvetett téma érdemi tárgyalásához. Nézzük meg kicsit részletesebben, hogyan js működnek ezek az új, vagy újszerű finanszírozási formák. Nézzük először a kereskedelmi hitelt. A kereskedelmi hitelt konkrét áruszállítási vagy szolgáltatási ügylet révén nyújtják azáltal, hogy hosszabb fizetési határidőben egyeznek meg, mint az általános. Ez lényegében hasonlóképpen működik, mint a már fentebb leírt maximum 3p napos hitel. Az a megkötés, hogy az általános maximális fizetési határidőt — továbbra is 30 nap — csak úgy léphetik túl a vállalatok, ha erre külön megállapodást kötnek. Ez a kereskedelmi hitelszerződés. Ebben a szerződésben rögzíteni kell a hitel összegét — ami meg kell egyezzen az áruszállító értékével —, a lejáratot, ‘ vagyis a visszafizetés — történhet részletekben is — határidejét, valamint a kölcsönadott pénz után járó használati díjat, vagyis a kamatot. Nézzük meg most részletesebben ezeket a feltételeket. Miután a kereskedelmi hitel egy-egy konkrét gazdasági művelethez kötődik, annak pénzügyi teljesítését halasztják el kölcsönös megállapodással, így nyilvánvaló, hogy ©gy-egy kereskedelmi hitel összege is meg kell egyezzen az azt kiváltó gazdasági ügylet értékével. Ha két vállalat többszöri, egymás közti szállítás ellenértékét is kereskedelmi hitellel kívánja rendezni, ezt megteheti, de úgy, hogy szállításonként külön- külön kereskedelmi hitel- megállapodást kötnek. A kereskedelmi hitel lejáratára nincs megkötés, egyetlen az, hogy az 1 évet nem haladhatja meg. Természetesen a 30 napnál rövidebb fizetési határidők esetén még nincs hitelezés (legalábbis még nem minősül annak). A hitel kamata a felek szabad megállapodásától függ, de nem haladhatja meg a mindenkor érvényes banki forgóeszközhitelek kamatlábát. Teihát nem lehet „uzsorakamatot” kicsikarni. A kamatra minimális előírás nincs, de nyilvánvalóan egyik vállalat sem lesz hajlandó ingyen átengedni pénzét egy másiknak. A kereskedelmi hitel esetében az áruszállítás vagy szolgáltatás teljesítése megelőzi a pénzügyi teljesítést, és az áruszállító nyújt kereskedelmi hitelt a . vevőnek. A kereskedelmi hitel speciális formája az előleg, amikor a pénzügyi teljesítés előzi meg az anyagi, naturális teljesítést. Ebben az esetben a kereskedelmi hitelt a vevő nyújtja, és a szállító veszi igénybe, egészen a szállítás teljesítéséig. A megállapodás feltételei a kereskedelmi hitel és az előleg esetében gyakorlatilag megegyeznek. Tehát összefoglalva: a kereskedelmi hitel és az előleg esetében: — rövidlejáratú hitelezésről van szó, mert a maximális lejárat az 1 évet nem haladhatja meg; — keretösszege nincs, mert elvileg akárhány kereskedelmi hitelszerződést köthet a vállalat attól függően, hogy szállítói meddig hajlandók hitelezni neki, előleg esetében milyen összegű pénzről tud ideiglenesen lemondani; — a vállalatok forgóeszközeinek forrásául szolgál. A másik újszerű fininszíro- zási forma a kötvény. Ezzel a módszerrel a vállalatok hosszabb távú, általában fejlesztési céljaihoz próbálnak külső, idegen forrást bevinni. A kötvényt minden esetben valamelyik pénzintézet bonyolításában kell kibocsátani. Mindig meghatározott keretösszege van, ami a maximális értéket jelenti, előre meghatározott kamatlába, és általában 5—7 éves lejárata. A vállalatok az általuk kibocsátandó kötvényeket meghatározott címletekben hirdeti meg. Az első lépés a kötvény meghirdetése, és ezt követi a jegyzés. A jegyzés tulajdonképpen a kötvényt vásárolni szándékozók jelzése, amelyben közük azt is, hogy milyen összegben kívánnak vásárolni e kötvényből. Ezt követi a tényleges kötvénykibocsátás, amely gyakorlatilag együttjár a kötvények ellenértékének a vásárlók részéről való befizetésével. A vállalat ezzel pótlólagos forráshoz jutott, és nincs más dolga, mint az ezzel az ösz- szeggel tervezett beruházás gazdaságos megvalósítása, hogy a meghirdetett határidőre és ütemezésben a kötvények vételárát vissza tudja fizetni. Természetesen a kibocsátáskor vállalt kamatot folyamatosan évente fizetni kell. A kötvényeknek van olyan tulajdonsága, hogy forgalomképes, tehát el lehet adni, és vásárolni lehet. Ha egy vállalat egy általa lejegyzett és megvásárolt kötvényt le akar adni, mért szüksége van az ellenértékére, akkor ezt megteheti. Eladhatja egy másik vállalatnak, vagy az Állami Fejlesztési Bank keretében működő, á kötvények forgatásával, forgalmazásával foglalkozó irodának. A kötvényt kibocsátó vállalatnak minden esetben rögzíteni, kell, hogy kinek, milyen körnek kívánja felajánlani kötvényeit: a vállalati szférának vagy a lakosságnak. A kötvények potenciális vásárlóinak e két köre kizárja egymást, vagyis vagy az egyiknek vagy a másiknak kell felajánlani a kötvényeket' Vállalatunk ezen finanszírozási formák közül eddig a kereskedelmi hitellel ált, két ízben. Egyszer a Nyíregyházi Dohányfermentáló Vállalattól vettünk fel kölcsönt 45 millió Ft értékben és egyszer a DOHÉSZK Vállalattól 65,7 millió Ft értékben. A kedvező tapasztalatok arra buzdítanak, hogy ha van rá lehetőség a jövőben is élni fogunk ezekkel a lehetőségekkel. Dr. Takács György A dohánygyári „milliomos” Gyorsan be kell vallanom a kedves olvasónak, hogy e rövid írásból nem azt fogja megtudni, hogy hogyan juthat hozzá ilyen összeghez. Azt viszont igen, hogyan vezethet valaki le 1 millió kilométert balesetmentesen. Erről így vall az illetékes: Tóth András gépkocsivezető. Ez a sok-sok kilométer hosszú évek nehéz munkája. Ebben a szakmában nem lehet semmit a vé'etlenre bízni, elég egy könnyelmű pillanat és bekövetkezhet a jóvátehetetlen hiba, amely esetleg egy életen át elkísérhet. Bizony nem leányálom egy- egy ködös napon több száz kilométert időre megtenni. Sajnos azt tapasztalom, hogy a gépkocsik technikai fejlődésével nem tart lépést a közlekedési morál. Egyre több az agresszív vezető, sokan túlbecsülik saját, illetve autójuk képességét. Semmibe veszik a közlekedési szabályokat. Ismét itt vannak ezek a párás, ködös, őszi napok. Nem telik el olyan nap, hogy a rádióban és a tv-ben el ne hangozzék többször is a figyelmeztetés; kapcsoljuk be a lámpákat, hogy előbb észrevegyük egymást, és mit látunk: 10 kocsiból 2, lámpa nélkül közlekedik. De említhetném az erőszakos előzést is. Sokan azt gondolják, hogyha ők kijönnek a közútra, mindenki félrehúzódik, csakhogy ö minél előbb elérje a célját. Tudomásul kell venni, hogy egymásra vagyunk utalva és csak a kölcsönös udvariassággal érhetünk célhoz. Azt hiszem megfogadhatjuk Tóth András gépkocsivezető tanácsait. Ö azon kevesek közé tartozik, aki elmondhatja magáról, hogy már túl az 1 miilói kilométeren balesetet még nem okozott. Arra a kérdésre, hogy az első fele, vagy a második fele volt-e nehezebb a milliónak, a kővetkezőket mondta; bizony nem volt könnyű a kezdet, 1955-ben, amikor elkezdtem autót vezetni, nagyon rossz műszaki állapotban lévő autókkal kellett megoldani a feladatot. Az utóbbi években inkább a zsúfoltság, a percre kiszámított menetidő és a már említett szabálytalankodó vezetők teszik próbára az ember idegeit. Tisztában vagyok azzal, hogy az elkövetkező évek sem lesznek könnyebbek, hiszen egyre több az autó, én se fiatalodom, de nagyon szeretnék majd úgy búcsúzni a gyártól, ahol az életem nagy részét töltöttem, — hiszen 1952 óta itt dolgozom —, hogy nem okoztam csalódást főnökeimnek és kollegáimnak egyaránt. Köszönjük a jó tanácsokat, igyekszünk hasznosítani, gratulálunk a szép teljesítményhez és jó egészséget kívánunk a további munkájához. Csorba Rudolf Nyugdíjas- találkozó Már hagyománnyá vált vállalatunknál, hogy év vége felé meghívjuk volt munkatársainkat, — kik a hosszú munka után megérdemelt nyugdíjas éveiket töltik — egy kis baráti beszélgetésre. Nyugdíjasaink közül közel 400-an jöttek el. A vendégeknek dr. Domán László igazgató tájékoztatást adott a vállalat életéről, fejlődéséről. Ezt követően Madarász Katalin, Gaál Gabriella, Ambrus Kiry, Keleti Pál, Havasi Viktor, Vida János művészek szórakoztatták a résztvevőket. Az ismert, kedves dalok és nóták, a művészek jó hangulatú előadása alapot teremtett a jó szórakozáshoz, amit csak fokozott a disznótoros vacsora. A vendégeknek egy kis ajándékkal is kedveskedett a vállalat és a szakszervezeti bizottság. Egy ilyen találkozó megrendezése arra is lehetőséget ad, hogy a volt munkatársak egymásról hírt kapjanak. Ven" dégeink hosszasan elbeszélgették, vidám hangulatban töltötték el az estét. Kívánunk nékik jó egészséget és hosszú életet. DOHÁNYGYÁR 3
