Egri Dohánygyár, 1985 (14. évfolyam, 1-12. szám)
1985-02-01 / 2. szám
Vállalatunknál már hagyomány, hogy dolgozóinkat időben tájékoztatjuk az elkövetkezendő időszak feladatairól, elképzelésekről, célkitűzésekről. Ennek a hagyománynak bevált módszere a vállalati DH-program. A Vállalati DH Akcióbizottság 1984. december 15-én tárgyalta az ez évi DH-program irányelveit, majd a december 20-i ülésén véglegesen elfogadta. 1985. január első napjaiban már rendelkezésre állt a DH-program a szocialista üzemrészeknek, mindazoknak, akik részt kell, hogy vállaljanak a célkitűzések megvalósításában. Az üzemrészi DHAB-ok a programra támaszkodva készítik el január végéig saját DH-programju- kat. A tartalomból: A program vezérgondolata, hogy a vállalat feleljen meg a népgazdasági elvárásoknak, tegyen eleget az MSZMP XIII. kongresszusa irányelveinek. Rugalmasan alkalmazkodjon a megváltozott gazdasági szabályozó rendszerhez. Teremtse meg a feltételeit annak, hogy az új vállalatvezetési formára (vállalati tanács) való áttérés zavartalan legyen. A program rögzíti és megállapítja, hogy a vállalati önállóság keretei között gazdálkodva a legsikeresebb évet zártuk. Közel 7 milliárd filteres cigarettát állítottunk elő, a termelési érték 1 milliárd 400 millió Ft. 11%-kal nőtt dolgozóink jövedelme, a vállalati eredmény meghaladja a 130 millió Ft-ot. Az 1985. év gazdálkodásában. a fő követelmény a piaci igények kielégítése, melynek dinamikus vállalati eredmény- növekedéssel kell párosulnia. DH-program-1985 Növeljük a licenc cigaretták részarányát, törekszünk a tőkés export növelésére. A program kiemelten határozza meg azokat a feladatokat, melyek a termelés feltételrendszerét hivatottak megteremteni, illetve biztosítani. Ezen a területen a zavartalan anyagellátást, anyagbiztosítást, a termelő berendezések kifogástalan műszaki állapotát, dolgozóink zavartalan munkavégzésének feltételeit kell megteremteni. Rendkívül nagy figyelmet kell fordítani a termékek minőségére, mert csak így biztosítható a piaci versenyképességünk megőrzése. Ennek érdekében is fontos feladat az anyagi ösztönzési rendszerünk továbbfejlesztése. A programban a VDHAB arra hívta fel az ÜDHAB- okat, hogy saját DH-program- jukban fogalmazzák meg a vállalati célkitűzések egészéből a saját feladataikat. Tudatosítani kell a jó minőség, az anyaggal és energiával való takarékoskodás, a területek egymás közötti együttműködésének alapvető fontosságát. A vállalatvezetésnek az elkövetkezendő három évre határozott programja van a piaci igények maradéktalan kielégítésére, a műszaki színvonal további emelésére, a vállalat dolgozói jövedelmének az országos átlagnál nagyobb mértékű növelésére. A következő három évben célul kitűzött évi 10—10%-os jövedelemnövekedés azt jelenti, hogy az 1984. évben elért közel 59 ezer Ft/fő bérszínvonalat alapul véve 1987. évben elérhetjük a 75 ezer Ft/fő évi keresetet. Ez a bizakodásra joggal okot adó perspektíva azt jelenti, hogy azok a dolgozók, akik munkájukkal eredményesen járulták hozzá a vállalati eredmény dinamikus növeléséhez, méltó anyagi elismerésben részesülnek. Az üzemrészi DH-progra- mok tehát eredmény és minőség centrikusak legyenek. A termelő üzemrészekben fel kell tárni a minőségi munkát zavaró hiányosságokat, és azok megszüntetésére megfelelő intézkedést kell tenni. A termelés feltételeit biztosító területek vezetői, DH- akcióbizottságai a vállalati célkitűzések ismeretében fogalmazzák meg, hogy mit kívánnak tenni a zavartalan anyag- és alkatrészellátás, a karbantartás, a berendezések megfelelő műszaki állapotának biztosítása, a dolgozók megfelelő szociális ellátottsága érdekében. A szocialista munkaverseny lendületét az MSZMP XIII. kongresszusa, hazánk felszabadításának 40. évfordulójának méltó megünneplése jegyében tovább kell fokozni. Szocialista brigádoknak a vállalásaikhoz olyan programot kell ajánlani, amelyből világosan kitűnik a vállalati cél. Vállalatunk politikai és gazdasági vezetése tudatában van annak, hogy kollektívánk, mind a vezetés, mind a végrehajtás szintjén felkészült, rendelkezik azokkal a képességekkel, mely biztosíték arra, hogy célkitűzéseink valóra •váljanak. Kocsis József DH-titkár Tükör Hogyan éltünk, hogyan dolgoztunk? Milyen eredményeket ért el a magyar népgazdaság és mennyire fejlődött a társadalom 1984-ben? Nos, erre kaptunk választ a Központi Statisztikai Hivatal nemrég közzétett jelentéséből. Végleges mérlegről van szó, amely egy kerek esztendő munkáját, eredményeit, gondjait összegzi. Ha figyelmesen átolvassuk a közleményt, mindjárt szembetűnik az az örömteli dolog, hogy iparunk az előirányzattól többet ért el a múlt esztendőben. Es ez hozzájárult ahhoz, hogy népgazdaságunk összességében a tervben megfogalmazott célkitűzéseknek megfelelően haladt előre. Ebben tükröződik a párt Központi Bizottsága 1978. december 1-i határozatának folyamatos megvalósítása. Ennek szellemében tavaly tovább javult a népgazdaság egyensúlyi helyzete és megszilárdult nemzetközi fizetőképességünk. Noha a külkereskerelmi kivitel fokozódott és az aktívum is több az előző évinél, a tervben előirányzottat azonban így sem érte el. Elismerésre méltó viszont, hogy néhány év után a nemzeti jövedelem nagyobb arányban nőtt, miután 2,8—3 százalékkal haladta meg az 1984. évit. Mint már említettük, az ipari termelés jóval túlszárnyalta az elképzeléseket, miután három százalékkal növekedett és a korábbi évekhez képest számottevően fokozta exportját is. Különösen figyelemre méltóak a vegy-, a könnyű- és a gépipar eredményei. A mezőgazdasági üzemek az ország történetében először termeltek 15,7 millió tonna gabonát, valamint 2,4 millió tonna húst. A külgazdasági egyensúly javítását a növekvő idegen- forgalom is elősegítette. 1984-ben a lakosság fogyasztása egy százalékkal emelkedett. A társadalmi programokban kiemelt infrastrukturális fejlesztések ugyanakkor hozzájárultak az életkörülmények javításához. így tovább bővült a lakásállomány és korszerűbb otthonokat teremtettek. Több lett a kórházi ágyak száma, és modernebb az egészségügyi intézmények műszerparkja. Bővült az óvodai férőhelyek, az iskolai tantermek száma is. Amikor számottevő eredményekről beszélünk, nem szabad elfeledkeznünk az idei népgazdasági tervben foglalt feladatokról sem. Természetesen mindezek alapja a jobb, az eddiginél szervezettebb, fegyelmezettebb munka lehet. Erre kényszerítenek az ez évi közgazdasági szabályozók is, lehetővé téve, hogy aki jobban és többet dolgozik, az nagyobb elismerésben is részesüljön. M. K. A gazdaságirányítási rendszer fejlesztéséről Egy cikksorozatot indítunk lapunkban, amely összefoglalná, magyarázná, példákkal illusztrálná a gazdasági szabályozórendszer fejlesztésének szükségességét, céljait, módszereit. Most, és a jövőben — néhány lapszámon keresztül — sorra vesszük a gazdaság- irányítási rendszer fejlesztésének egyes elemeit, részletesen ismertetve próbáljuk megértetni — esetleg elfogadtatni — azokat a tisztelt olvasókkal. Jelen cikket bevezetőnek ajánljuk, felvázolva — röviden — a változtatások időszerűségét és szükségességét. A szocialista társadalom építésének céljait, a gazdaság irányításának eszközrendszerét elemezve az MSZMP Központi Bizottsága 1966-ban határozatot hozott a gazdasági mechanizmus reformjáról. A határozat szerint a változtatások elsődleges célja a társadalmi termelés hatékonyságának növelése, tartalma pedig a gazdasági érdekeltségre alapozott cselekvés határkövének bővítése volt. Megtörtént annak felismerése, hogy az áru- és pénzviszonyok alkalmazása összeegyeztethető a fejlődést alapvetően meghatározó népgazdasági tervezéssel, a kívánt célok döntően közvetett eszközökkel. köz- gazdasági szabályozóeszközökkel is elérhetők, a népgazdaság tervszerű irányításának nem elengedhetetlen feltétele a tervfeladatok vállalatokra történő közvetlen lebontása. Az 1968-ban bevezetett „új gazdasági mechanizmus” ezen elvi alapjai az azóta eltelt időszakban is gyakorlatilag beváltak A helyes elvi alapok azonban még nem biztosították a maradéktalanul teljes és következetes megvalósulást, és voltak olyan feltételezések, amelyek a későbbiek folyamán nem, vagy csak részben igazolódtak. Ilyenek voltak pl.: a stabil világgazdasági viszonyok feltételezése. a külső és belső piacok összekapcsolódásának módszere, a KGST-együttműködés mechanizmusának fejlődési ütemére vonatkozó előrejelzés, a vállalati szervezeti rendszer és az irányítás intézményi rendszerének elhalasztott változtatása, a biztonságos gazdálkodás túlzottan előtérbe helyező fékek — kivételek — beépítése. A nem kellően tisztázott, és nem a mechanizmus — reform alapelveinek megfelelően megoldott problémák a 70-es évek elejétől a sűrűn, nagymértékben, és rendszeresen hátrányukra változó világgazdasági helyzetben még inkább felerősödtek. Az egyre rosszabb világgazdasági környezetben, a változásokhoz nem megfelelő módon alkalmazkodó gazdaságpolitika, és gazdaság- irányítási magatartás következtében külgazdasági terhe- ink, tőkés adósságállományunk a 70-es évtized végére olyan szintet ért el, amelyek tovább már nem voltak növelhetők. A gazdaságpolitika változtatására az MSZMP KB 1978. decemberi határozata után került sor. Az azóta eltelt hat évben a világgazdaság újabb és újabb kihívására gazdaság- politikánk a teljesítmények fokozásával az elosztási viszonyok jelentős módosításával a korábbinál lényegesen hatásosabb választ adott. A tőkés relációjú külkereskedelemben aktívumot sikerült elérni, a gazdasági szféra és a lakosság jelentős áldozatvállalásával népgazdaságunk megkezdte az adósság mérséklését. Ez a gazdaságpolitika nemzetközi mércével mérve is elismerésre méltó eredményeket hozott. Az új gazdasági mechanizmus alapelvein nyugvó gazdaságirányítási rendszer eddigi gyakorlata két alapvető tanulsággal szolgált: — az elengedhetetlen teendők kijelölésével és megvalósításával késlekedni — különösen folyamatosan romló külső feltételek között — igen nagy hátrány, és csak nehezen ledolgozható veszteséget jelent; — a népgazdaság egyensúlyi helyzetének érdemi és tartós javítása csak a gazdaság teljesítőképességének, alkalmazkodóképességének, fejlődésével, a termelési és termékszerkezet folyamatos korszerűsítésével alapozható meg. Ezek a tanulságok a gazdaságpolitika és a gazdaságirányítási rendszer továbbfejlesztésének alapjául szolgálnak, és teljes egészében megfelelnek az 1968-as gazdasági reform szellemének. Az intenzív gazdasági fejlődés útjára való gyorsabb ütemű áttérés elengedhetetlenné teszi a gazdasági mechanizmus átfogó korszerűsítését. A korszerűsítés alapvető célja a népgazdaság hatékonyságának értékképző képességének fokozása. Csak így lehet stabilizálni gazdasági helyzetünket, arányosan bővíteni a kivitelt és a behozatalt, megalapozni jövőbeni gazdasági fejlődésünket, ismét elkezdeni a belföldi felhasználás lassú, fokozatos bővítését. A gazdaságirányítási rendszer továbbfejlesztése ' átfogó intézkedéssorozatot jelent. Átfogó abban az értelemben, hogy kiterjed az irányítási rendszer egészére: a tervezésre. a gazdasági szabályozásra, az intézményi-szervezeti rendszerre, az emberi alkotókészség hajtóerőire. (Vagyis olyan területekkel is komolyan foglalkozik, amelyek 1968-ban kimaradtak a figyelemből.) A továbbfejlesztés célja egy olyan gazdaságirányítási rendszer létrehozása, amely előmozdítja az önálló, vállalkozó jellegű, aktív, dinamikus és innovatív vállalati gazdálkodást, képes mozgósítani a gazdaság belső tartalékait, érdekeltté teszi a vállalati vezetést. a kollektívát, továbbá az egyéneket a gazdálkodás hatékonyságának javításában. A gazdaságirányítási rendszer korszerűsítése folyamatosan megy végbe, vagyis a változtatások teljes kibontakoztatása, valamennyi intézkedés megtétéle, többéves munkát igényel. Egyrészt nem minden intézkedéshez érett az összes feltétel, másrészt egyes kérdésekben a változtatások konkrét formáinak kialakításához még bizonyos tapasztalatokat szükséges szerezni. A fokozatosság azonban nem jelenthet lassúságot. Az egyes lépések megtételének indokolatlan elhúzódásával ugyanis a kedvező hatások is csak késleltetetten, korlátozottan bontakozhatnak ki. A gazdaságirányítási rendszer továbbfejlesztése jelentős részben társadalmi-politikai kérdés is. A fejlesztés elinditása széles tömegek bizalmát, együttműködését igényli, akik számára nyilvánalóvá kell tenni. hogy személyi boldogulásuknak is alapvető feltétele a népgazdaság teljesítményének ilyen módon való fokozása. Ez a belátás szükséges a vállalati vezetőtől éppen úgy, mind a beosztott dolgozótól. A gazdasági mechanizmusnak olyannak kell lennie, amely elősegíti a felelősségteljes, alkotó munka nagyobb társadalmi felismerését, erkölcsi és anyagi téren egyaránt. Kedvező feltételek alakulhatnak ki a szocialista demokratizmus továbbfejlesztéséhez. A vállalati irányítás új, demokratikusabb fórumai jönnek létre, amelyekben erősödik a kollektíva befolyása, érdekeltsége. Csökken a vállalatok és az irányító szervek közti függőség. Valószínűleg többen lesznek olyanok, akik a továbbfejlesztés során megvalósuló intézkedésekben az eddigi vívmányok lerombolását látják majd. A mesterséges védettség leépítése azonban szükséges ahhoz, hogy a tényleges teljesítmények számbavétele és elismerése a népgazdaság egészében megvalósulhasson. A gazdaságirányítási rendszer továbbfejlesztésével járó nagyobb differenciáló hatásokat el kell fogadni, mert e nélkül a mozgósító erők nem lennének elegendőek. És végül még egy megjegyzés: a gazdaságirányítási rendszer továbbfejlesztésének „kitalálóiban”, megalkotóiban nincsen olyan illúzió, hogy minden változtatás teljesen sikeres és pontos lesz. Ugyanakkor a rendszerben jelenlevő, a minden szinten jelentkező nagyfokú mozgástér talán biztosítékát adja, hogy a gyakorlati tapasztalatok alapján folyamatosan kisebb korrekciókra, az esetleg nem teljesen bevált elemek kicserélésére, a szabályozórendszer folyamatos karbantartására szükség szerint gyorsan és hatékonyan sor kerülhessen. Ennyit bevezetésként. A sorozat további cikkeiben a gazdaságirányítási rendszer főbb elemeit vesszük részletesebb vizsgálat alá. (A cikk a Gazdaságirányítási Egyeztető Bizottság tanulmánya felhasználásával készült.) Dr. Takács György DOHÁNYGYÁR 3
